Szégyelld magad, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, és szégyelljétek magatokat, ti kormánytagok, képviselők - de azok az állampolgárok is, bárki, aki egyetért azzal a véleménnyel, hogy a magyar határt törvénytelenül átlépő bevándorlókat a “lehető legrövidebb időn belül vissza kell fordítani a saját hazájukba”, és ezt még büszkén fel is vállaljátok, és úgynevezett konzultációban teszitek közzé. Aki olyan javaslatokat tesz, esetleg ezeket törvénybe foglalja és megszavazza, majd alkalmazza, ami miatt emberek halnak meg.

Hogy tudsz majd aludni, hogy tudsz a tükörbe nézni, ha miattad küldenek vissza háborús övezetekbe olyan családokat, akik annyiban „megélhetési” bevándorlók, hogy azért vándorolnak országokon keresztül, hogy legyen esélyük egyszerűen élni?

Mit éreznél, ha Magyarországon lenne háború, ha egy pszichopata sorozatgyilkos osztag járná az országot, amely csapatosan erőszakol meg asszonyokat, majd árulja őket, lefejezi, élve darabol össze gyermekeket, csonkít-kínoz minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon embereket, a te családodat, gyermekeidet, és mikor próbálsz menekülni, gyakran a hátadon cipelve a nagyanyádat, aki már alig tud járni, és végre, a hegyeken, tengeren át elérsz egy olyan országot, ahol nincsenek aknák és nincs gyilkosság, ahol megkönnyebbülten fellélegzel, mert azt hiszed, emberek közé kerültél, de azok visszaküldenek a borzalomba, háborúba.

Mert 1. Nincs útleveled. Igen, miután lebombázták a házad, s meggyilkolták a családod, nem volt idő csomagolni, és az útlevelet keresgélni a romok és holttestek közt. 2. Elveszed a munkát a helyiektől. Hogyan? Nem beszéled a nyelvet, nincs munkaengedélyed, csak a puszta életed. És ha kapsz is munkát, feketén, vagyis minimális fizetéssel, az csak annyira elég, hogy esetleg ne halj éhen. És ha valaki téged választ munkásnak egy helyivel szemben – ami igencsak valószínűtlen –, az neked az életet jelenti, a másik embernek meg annyit, hogy tovább keresgél. 3. Más a bőröd színe, a kultúrád és nyelved, mint az övék.

És ezzel valószínűleg halálra ítéltek.

A fenti helyzet mindennapos Szíriában és Irakban az utóbbi három évben. Magyarországra is érkeznek menekültek, de inkább csak átutazóként, a nyelv nehézsége miatt, és mert Bulgária és Magyarország híres arról, hogy nem szereti az idegeneket (gyakran még a többi magyart sem).

A kormány bevándorlással kapcsolatos szólamai és javaslatai nem tesznek különbséget háborús- és gazdasági menekült közt. A konzultációs kérdőív megfogalmazása szándékosan szájbarágó, és azt sugallja, minden menekült potenciális terrorista és/vagy gazdasági menekült, akik azért jöttek, hogy kivegyék a magyar emberek szájából a kenyeret.

A tegnap benyújtott törvényjavaslat pedig azt jelentené, hogy csak az Ukrajnán keresztül érkezőket engednénk be, a többieket, akik „biztonságosnak” nyilvánított országból jönnek, visszafordítanánk a határról. Mintha csak ennyi lenne a felelősségünk ezekkel a tragédiákkal, ezekkel az emberi sorsokkal kapcsolatban

Ha háborús menekültekről van szó, és Magyarország visszaküldi ezeket az embereket, akkor ez egyenértékű a gyilkossággal.

Ha meg valóban gazdasági menekültről van szó, akik dolgozni szeretnének, és a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy külföldiek ne éljenek és ne dolgozzanak Magyarországon, akkor ha maradt Orbánban az integritásnak és igazságérzetnek egy parányi szikrája, két dolgot tehet:

1. Visszahívja és munkát ad annak a félmillió magyar állampolgárnak, akik „megélhetési bevándorlóként”, „szociális juttatásokért és a munkalehetőségért” „veszélyeztetik” a világ minden országát, ahol Magyarországhoz képest egyszerűbb a megélhetés (és ez nagyon-nagyon sok országot jelent).
2. Visszaküldi az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságától a menekültek számára kiutalt 31 millió dollárt (2014-2015) 

Fotó: Nágó Zsuzsa

Magyarország határvédelmi politikájától emberek élete függ. Ha Magyarország nem küldi vissza a háborús menekülteket, azok úgyis tovább mennek más országokba, ahol emberségesebbek a körülmények. És ha nem mennek? Egy egészséges, morális társadalomban gazdasági szempontok fel sem merülhetnek, ha arról van szó, hogy emberi életet mentsünk.

Én hónapokat éltem egy szíriai menekült-táborban Törökországban, és tudom, milyen borzalmak elől és milyen veszélyeket vállalva próbálnak ezek az emberek kétségbeesetten Európába jutni. És mélységesen felháborít ez a kérdőív.

Ha a kormány vagy a parlament úgy döntene, hogy háborús menekülteket toloncoljanak vissza az országukba, és ezzel halálra ítéli őket, én tiltakozásképp lemondok a magyar állampolgárságomról.

Nágó Zsuzsa