Bocsássatok meg a tegeződésért, de azt gondoltam, mint választópolgár a megválasztott képviselőmmel, a miniszterelnökömmel, a polgármesteremmel, főpolgármesteremmel megengedhetem ezt magamnak. Azért írok nektek levelet, mert az elmúlt hónapokban olyan kijelentéseket tettetek, ami nagyon sok barátomnak, nagyon sok embernek, választópolgáraitoknak fájt ebben az országban. Azt gondoltam, hogy buzeránsozás helyett, mi lenne, ha megismerkednétek ezekkel az emberekkel? A mindennapi problémáikkal? Mi lenne, ha eljönnétek velem a szombati Budapest Pride-ra?
Persze nem azt akarom, hogy bokréta legyetek a felvonuláson. Tisztában vagyok azzal, mit gondoltok erről a menetről, nem is várom azt el, hogy előtte vagy utána pozitívan nyilatkozzatok. De mégis furcsának tűnik, hogy úgy nyilatkoztok egy rendezvényről, és azon részt vevő emberekről, hogy még soha nem vettetek részt rajta, hogy nem is ismeritek őket. Ha eljöttök, biztos vagyok benne, hogy nem fog titeket atrocitás érni, ellenben számotokra is meglepően sok szeretettel fogtok találkozni.
Azért gondoltam, hogy elhívlak titeket, mert a nyilatkozataitokból úgy tűnik, mintha nem kívánnátok képviselni ezeknek a választópolgároknak az érdekeit, és mintha fontosabb lenne számotokra a gyűlölet, vagy épp a rosszul értelmezett keresztény és konzervatív gondolkodásmód. Ugyanis azt semmilyen politikai ideológia nem mondja, hogy ne nézzétek az embert, annak gondját és baját, és politikusként ne neki segítsetek, hanem nehezítsétek az életét.
Merthogy itt valójában nem csupán politikai értékrendekről van szó, kedves István, Máté, Viktor, kedves honfitársaim, hanem hús-vér emberekről. Sokkal többről, mint napi népszerűségi adatokról: emberek életéről, közérzetéről, jogairól, szerelméről. És az ember, a szeretet nem lehet ellenzékben. Ezek az emberek pont olyan teljesrangú honfitársaink, mint bárki más, és pont ugyanannyira megilleti őket is a politikai képviselet, mint bárki mást.
Ezért gondoltam azt, hogy gyertek ki a Pride-ra, és én bemutatok nektek ilyen hús-vér embereket. Legyen valódi nemzeti konzultáció, ahol a politikusok valódi állampolgárokkal, és az ő gondjaikkal, örömeikkel és igényeikkel találkoznak. Még pénzbe se kerül, csak egy kis jóindulatba. Remélem, megfogadjátok a tanácsom, és megosztó politikai nyilatkozatok helyett inkább eljöttök szombaton találkozni az emberekkel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.