Pár napja több ezren osztották meg azt a történetet, amely szerint a menekülteknek segítő aktivisták egyike nem adott ételt egy hajléktalan embernek. Ha ez tényleg így történt, szégyellnivaló, és nem csupán hiba, hanem bűn. Ugyanis teljesen érthető azoknak a felháborodása, akik az érem másik oldalát (azaz a tényt, hogy a menekülteknek segítő emberek valójában nem menekülteknek, hanem embereknek segítenek, így például hajléktalan vagy szegény családoknak is) nem ismerve, kiakadtak, hogy ők miért nem kapnak a szolidaritásból?

Ugyanis az elmúlt években Magyarországon ebből egyre kevesebb van, és mind több ember érzi azt, róla nem gondoskodik az állam, neki nem segít a társadalom, a közösség. A hiteleivel küzdő, gyereket nevelő embereknek, a kisnyugdíjasnak, a munkanélkülinek, vagy a család egzisztenciáját felemésztve egyetemre jutó diáknak nehéz elmagyarázni, hogy miért kellene a menekült emberekre figyelni, amikor rá senki nem figyel.

A hihetetlen médiazaj pedig, ami a menekültek magyarországi helyzetét követi, felnagyítja a menekülteknek való segítést, és az állampolgár csak azt látja a médiában, hogy hordják az ételt a menekülteknek, miközben ő nem tudja befizetni a számláit, nem tudja beiskolázni a gyerekét, vagy egyenesen nem tud enni adni neki.

Így pedig az egyszerűen létszükségletből fakadó tevékenység (azaz enni és inni adni olyan férfiaknak, nőknek, gyerekeknek, akik esetleg napok óta nem ettek, szomjasak, betegek) sokakban pont a szolidaritás érzését rombolja le, hiszen nagyon nehéz úgy együttérezni valakivel, ha az ember magára van hagyva, senki sem segít neki problémái megoldásában. Így tehát egyszerre teremt tevékeny szolidaritást sok ezer honfitársunkban a menekültek helyzete, és mutat rá, sok tízezer másiknak a fájó hiányra, velük senki sem foglakozik, róluk lemondott az állam és a közösség.

A szolidaritás pedig pontosan olyan dolog, mint a demokrácia vagy a jogállam, akkor létezik, ha fontos az állampolgároknak, értik azt, gyakorolják, és úgy érzik, hogy segíti őket, nem ellenük van.

Persze ez nem azt jelenti, hogy abba kellene hagyni a menekültek segítését, amit nem állami pénzből, hanem sok tízezer állampolgár pénzéből, munkájából, adományából hoznak össze az emberek, hanem azt jelenti, hogy mint a közösség bármely cselekedete, ez is politika, és el kell végezni mellette a politikai munkát is. Be kell mutatni, miért hasznos ez, hogy nemcsak a menekültek kapnak enni és inni, és ha tényleg történik olyan, hogy egy segítő jogtalanul nem adna valakinek enni, ki kell őt rakni a segítői csapatból, de minimum el kell magyarázni neki, hogy a szolidaritás nemcsak a menekülteknek jár, hanem minden rászoruló embernek. Ahogy mindemellett el kell magyarázni minél több állampolgárnak, hogy a szolidaritás nemcsak a magyar állampolgároknak jár, hanem minden rászoruló embernek.

Ugyanis, ha a szolidaritás válogat ember és ember között, az már inkább saját magunk megsegítésévé, önigazolássá válik, a valódi katasztrófák enyhítése helyett.

Ami pedig ennél is fontosabb, azokat a közösségeket, akik most a menekültek megsegítésére megszerveződtek, arra kell használni, hogy a szolidaritást tovább folytassák, és nemcsak az ételosztás, a közvetlen segítségnyújtás, hanem a politika más műfajaiban is. Hiszen nemcsak a menekülteknek való segítés vezeti ki ezeket az önkénteseket az utcára, hanem az emberi jócselekedet, a mások segítése és támogatása, márpedig erre a szolidaritásra nemcsak a menekültek kapcsán lenne szüksége az országnak. A szolidaritás nem egy véges erőforrás, ha “adunk” belőle valakinek, nem jelenti azt, hogy másnak kevesebb jut. Azt kell elérnünk, hogy a magyar társadalomban most felszabaduló szolidaritási energiák pillangóhatásként terjedjenek tovább, még több embert érjenek el, és még több embert aktivizáljon, és ne lokalizálódjanak kizárólag a hazánkba érkező menekültek köré.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a legkiszolgáltatottabb embertársaink sorsáról, támogass minket!