A Jobbik-közeli Jobbegyenes blogon jelent meg egy írás, amely szerint nincs mindenkinek joga egy jobb életre. Nem véletlen, hogy egy szélsőjobboldali párt aktivistái által szerkesztett blog írt ilyet. Ugyanis a mindenkinek járó jobb élet reményének elvitatása az elnyomás első lépése. Ennek elfogadása pedig saját elnyomásunk elfogadása. Ha elfogadjuk, hogy ez nem jár mindenkinek, már lehet versenyezni, ma kit basszunk meg, kitől vegyük el a jobb életet.

(Fotó: Wikipedia / US Department of State)

A jobb élet reménye ugyanis nem egy metafora, és egy ezerszer fontosabb jog, mint mondjuk a szólásszabadságé vagy a véleménynyilvánításé. Filozofálhatnék arról, hogy a jobb élet reménye nélkül hol tartana az emberiség, hogy ha ezt a jogot feladnánk, lenne-e ma nyugdíj, lenne-e társadalombiztosítás, közoktatás és sorolhatnám. De ennél egyszerűbb dologról van szó.

A jobb élet reményének mindenki számára való megadása a demokrácia egyik pillére. Nem, a demokrácia valójában nem elvont fogalom, nem a négyévenkénti szavazásról szól, nem holmi alkotmánybíróságról, hanem arról, hogy a közösség választott képviselői összeülnek és megvitatják, hogyan legyen jobb az ország közösségének, hogyan kormányozzák tovább úgy az országot, hogy mindenkinek megadják a jobb élet reményét, és minél több ember számára kézzelfoghatóvá tegyék ezt a reményt..

A magyar demokrácia és az EU válsága az, hogy nem erről beszélünk, amikor politikáról beszélünk, sőt egyre többen tagadják azt a tényt, hogy minél több ember él jobban a környezetünkben, minél több ember számára megadatik a jobb élet, vagy legaláb annak reménye, és ezzel a motiváció az előrejutásra, annál jobban járunk. Pedig ez így van.

A jobb élet reménye nélkül nincs értelme a szegény gyereknek tanulni, nincs értelme a munkanélkülinek munkát keresni, egyszerűen, ha elvesszük a hitet a jobb életre, összeomlik minden.

Akik ma azzal érvelnek, hogy miért nem döglenek meg egy jordániai vagy török menekülttáborban ezek a fasz szírek, hiszen ott már nem bombáznak, megtagadják ezektől az emberektől az emberség csíráját is. Lehet gazdasági bevándorlásnak hívni azt, ha valaki Szíriából Németországba megy, de ez oltári hazugság. Nem élet munka, tanulási lehetőség, lakhatás, az alapvető emberi szükségletek nélkül létezni. Az a pár százezer menekült pedig, aki megengedheti magának, hogy Szíriából, Pakisztán polgárháborús részeiből, az eritreai etnikai konfliktusokból, Szíria vagy Irak polgárháborújából eljöjjön, mert van rá pénze, nem egy jordániai vagy török menekülttábor nyomorában akar elpusztulni.

És erre nem lehet azt mondani, hogy örüljön, hogy túlélte, hiszen az élettől általában kicsit többet várunk: nyugalom, szeretet, pihenés, tanulás, kikapcsolódás nélkül, éhezve, szomjazva, nem tudva, mit hoz a holnap, semmit nem ér élni. Mindez pedig egy menekülttáborban csak korlátozottan lehetséges.

Nyilvánvalóan persze az a mondat, hogy a menekülteknek nincs joguk egy jobb életre, arra az ösztönszerű félelemre játszik rá, hogy elveszik a munkát, a megélhetést, pontosan a jobb élet reményét a “bennszülöttektől”.

Csak hát a helyzet az, hogy pont a menekültekkel való riogatás szolgál arra, hogy elvegyék ezt a jobb életbe vetett hitet, és magát a jobb életet is tölünk. És nemcsak azért, mert ezzel a kampánnyal leplezi a kormánypárt azt a katasztrofális politikát, amely nemhogy nem képes a jobb életet megteremteni, hanem sok szempontból rombolja is azt (egészségügy, oktatás helyzete, a szegénység növekedése), hanem azért is, mert, ha a jobb élet reménye kiváltsággá válik, akkor az megvonható bárkitől.

Ahogy megvonják a rokkantaktól, megvonják azoktól, akik nem kapnak megfelelő oktatást, egészségügyi ellátást. Ha nem harcolunk azért, hogy mindenkinek legalább a jobb élet reménye megadasson, akkor tényleg csak paraszttá válunk a kiváltságosok sakktábláján.

És nyilvánvalóan igaz az az állítás, hogy Magyarországon is sokan vannak, akinek nem adatik meg a jobb élet, sőt sokan vannak azok is, akiktől ez a remény is el van véve. De az ő helyzetük egy jottányit sem lesz jobb attól, ha ezt megtagadjuk egy szír menekülttől is.

Attól, hogy nem segítünk valakin, nekünk nem lesz jobb.

A politika lényegében az állam erőforrásainak elosztása felett vívott harc. Ha pedig hagyjuk, hogy ezekkel az erőforrásokkal olyanok rendelkezzenek akik elvennék bárkitől is a lehetőséget a jobb életre, akkor ők meg is fogják ezt tenni, és ezt a hatalmi visszaélést addig fogják gyakorolni, amíg valaki meg nem állítja őket.

Valójában nem a szír menekült veszélyezteti azt, hogy a péknek, a buszsofőrnek, az építőmunkásnak jobb élete legyen, hiszen ő nyelvtudás nélkül, támogatás nélkül nem is tud versenyezni ezekkel az emberekkel. A jobb életet pontosan azok lopják el a péktől, a buszsofőrtől, az építőmunkástól, akik a szír menekülttől is.

Ha egyszer megkérdőjelezhetővé válik, hogy mindenki érdemes a jobb életre, bármikor találhatunk egy újabb indokot, hogy egy újabb csoportot tegyünk érdemtelenné a megélhetésre, a jobb életre, sőt még annak reményére is.

A cél nem az kell legyen, hogy a szír dögöljön meg a jordániai vagy török menekülttáborban, hanem, hogy a pék, a buszsofőr, az építőmunkás, a tanár, az ápoló meg tudjon élni ma Magyarországon, és tudja tenni a dolgát. Onnantól kezdve pedig, hogy ez megvan, már édesmindegy hogy honnan jött, ki az apja és anyja, mi a vallása, ha tisztességesen együtt tudunk élni.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a közjó elérésnek lehetőségeiről, támogass minket!