Épp egy évvel ezelőtt, szeptember 4-én mintegy ezerötszáz ember indult útnak nyugat felé a budapesti Keleti pályaudvarról az onnan kétszáz kilométerre lévő Bécs irányába az autópályán. A Németországba igyekvő, de már napok, hetek óta Magyarországon veszteglő, többségében szír, afgán és iraki menekültek az után döntöttek úgy, hogy gyalog indulnak útnak, hogy a magyar hatóságok leállították a Nyugat-Európába tartó vonatforgalmat. A többségében háborúk és a kilátástalanság elől menekülő emberek így a békés, ám elképesztően nehéz gyalogtúrát választották a tétlenség és a kilátástalan, értelmetlen várakozás helyett. A cikk eredetileg a Volunteers On The Rise blogon jelent meg.
A Keleti pályaudvar tranzitzónájában töltött kényszerű veszteglést megelégelve közel ezerötszáz menekült indult útnak gyalogszerrel a belvároson, és az Erzsébet hídon át Ausztria felé. (Fotó: Turay Balázs)
Miután a Nyugat-Európába tartó vonatforgalom felfüggesztése mellett több szerelvényt a menekülttáboráról ismert Bicske város állomásán feltartóztattak, a budapesti tranzitzónákban egyre feszültebbé vált a hangulat. A bicskei akció nyomán többen már az állomáson éhségsztrájkba kezdtek; egy, a pályaudvarról elmenekülő pakisztáni férfi pedig szívrohamot kapott és meghalt.
A vonatforgalom megállítása után, még a kivonulás előtt a menekültek többnapos békés demonstrációba kezdtek a Keleti pályaudvar előtti téren. A többségében szír emberek azt szerették volna elérni, hogy Németországba utazhassanak, ugyanis a német kormány nyilatkozatai alapján joggal gondolhatták, hogy ők ott védelemben részesülnek és letelepedhetnek majd. A tüntetések során egyik fő kérdésük az volt, hogy miért nem indulhatnak azonnal útnak, ha a német kormány biztosítani kívánja számukra az emberhez méltó ellátást és védelmet, később pedig talán a letelepedést is.
Angela, Budapest határa, 2015. szeptember 4. Hozzávetőleg ezerötszáz ember indult el a Keleti pályaudvartól Hegyeshalom, és Bécs felé az autópályán. Sokan papucsban, mezítláb, kerekesszékkel, babakocsit tolva, vagy a családtagjaikat támogatva, átkarolva indultak neki az útnak. (Fotó: Turay Balázs)
A tüntetésekkel párhuzamosan a menekültek folyamatosan tanácskozásokat tartottak, és szeptember 4-én pénteken a délelőtti órákban útnak indultak Budapest belvárosán át a Nyugat felé vezető autópálya-leágazás irányába. Vonulásukkal ugyan ideiglenesen korlátozták a nagyváros forgalmát, ám látszólag nem okoztak nagyobb dugókat, mint amelyek megszokottak az őszi iskolai szezon kezdetével és a nyári szabadságok végeztével. A rekkenő hőségben mintegy ezerötszáz ember vonult csomagokat cipelve, babakocsikat tolva vagy kerekesszékben Ausztria felé, a pestiek és a városban tartózkodó turisták megdöbbenésére.
A kisebb pihenőkkel megszakított gyaloglás a Budapesttől huszonhat kilométerre lévő zsámbéki lehajtóig tartott, ahova jóval sötétedés után érkeztek meg az emberek. Az autópálya-lehajtón és az általa körbeölelt réten önkéntesek tucatjai igyekeztek felkészülni a gyaloglásban és hőségben elfáradt és kiszáradt emberek ellátására. Sokan strandpapucsban tették meg a távot, mások gyerekeket cipeltek, időseket támogattak. Az optimizmust időnként a kilátástalanság érzése vette át, majd megint valamifajta euforikus érzés töltötte el őket, amiért kezükbe vették sorsukat és elindultak egy békésebbnek és befogadónak remélt ország felé.
Budapest szélére érve sokaknak világossá vált, hogy a rekkenő hőségben, gyerekekkel segítség nélkül nehezen fogják elérni úti céljukat. (Fotó: Turay Balázs)
Az út során a pihenőhelyeknél, és az autópálya melletti hangfogó falakon lévő ajtókban újabb és újabb mosolygó emberek bukkantak fel ruhákkal, vízzel, gyerekjátékokkal, babakocsikkal. Velük szemben az út túloldaláról a futballmeccsre száguldó autókból rendszeresen ordítás, szitkozódást lehetett hallani, majd később a végeláthatatlan sorban Pest felé tartó rendőri egységek szirénáit.
Míg az éjszakai táborhelyen több nyelven, zavartalanul folyt a további teendőkkel és a vonulók ellátásával kapcsolatos egyeztetés, a főzés, illetve az orvosi vizsgálatok koordinálása, addig Budapest több pontján már napközben a káosz és a megdöbbenés lett úrrá: a péntek esti román–magyar futballmeccsre „készülődve” a belvárosban szélsőségesek hanggránátokat robbantottak és autókat rongáltak meg a mérkőzés helyétől távol eső helyeken is, sorozatosan összecsaptak a rendvédelmi egységekkel és terrorizálták a Keleti pályaudvarnál maradt menekültek egy részét.
A zsámbéki lehajtónál véget ér a séta, és a menekültek az önkéntesekkel együtt próbálnak meg az autópálya szélén és a lehajtó által átölelt réten éjszakára berendezkedni. Az önkéntesek közül többen már meleg ételt főznek, mások a Budapestről küldött takarókat, élelmiszer- és, ruhacsomagokat osztják szét. (Fotó: Turay Balázs)
Az ideiglenes táborrá vált leállósávnál és a réten közben nyugovóra tértek az emberek. Sokan a külföldiek által a Sziget fesztiválon hátrahagyott matracokon és sátrakban aludtak.
A szabadban töltött nyár végi meleg este szinte idilli volt a korábbi aggodalmak és megpróbáltatások után. Hajnalban kevés eső esett, és az autópálya forgalma is csendesedett valamelyest. Az ébren lévők beszélgettek, miközben önkéntesek egy csoportja meleg ételt főzött, mások pedig folyamatosan orvosi ellátásban részesítették a rászorulókat.
A menekültekhez csatlakozott önkéntesek szisztematikusan végigkérdezik a réten pihenőket, hogy bármiben a segítségükre lehetnek-e. Elsősorban a kisgyerekekkel, és az idősekkel lévő családokra figyelnek, mert ők azok, akik a háborúk elől menekülve a legkiszolgáltatottabbak, és hosszú meneteléstől a legfáradtabbak. (Fotó: Turay Balázs)
Amíg az úton lévő menekültek a réten pihentek, az osztrák és a magyar kormány közös ülésen abban állapodott meg, hogy buszokkal a határátkelőhöz viszik a Keleti pályaudvarnál és a zsámbéki réten lévő embereket, akik így könnyebben elérhetik úti céljukat. Zsámbékon újabb tanácskozás kezdődött arról, hogy a vonulók megbízzanak-e a magyar kormány ajánlatában, vagy inkább gyalog folytassák az utat.
A menetet vezető csoport végül úgy döntött, hogy kizárólag akkor szállnak fel a buszokra, ha a kormányfő ígéretet tesz nekik arra, hogy azok valóban a határhoz, és nem pedig valamelyik menekülttáborba viszik őket. Emellett feltétel volt az is, hogy az embereket önkéntesek és a nemzetközi média képviselői kísérjék a buszokon, amelyekre a magyar állami szervek képviselői, például rendőrök nem szállhatnak fel.
"Valahol Hegyeshalom előtt áll a busz a kocsisorban. Pár lépés, pár méter, és egy szabadabb világba érnek. Megkérdezem, hogy lefotózhatom-e. Tegnap óta ismerjük egymást, ami most sokkal hosszabb időnek tűnik, mint amennyi valójában. Amióta valahol Budaörs után megértette, hogy a kislány mamája nem fogja bírni Bécsig, és nincs más, mint segíteni, mert feladni nem fogja, egy magyar kórházba meg nem fog bemenni, azóta vannak ők ketten egymás mellett." (Fotó: Turay Balázs)
Kora reggelre hideg lett és folyamatosan esett, mire a menekültek első csoportjait szállító buszok a határhoz értek. Az 1990-es rendszerváltáskor megnyíló és már akkor is biztonságot jelképező Németországba Magyarországon át igyekvő keletnémetekhez hasonlóan a menekültek többsége fáradtan, de a zuhogó eső ellenére is felszabadult hangulatban lépte át a határt.
Turay Balázs
Volunteers On The Rise
2015 nyarán a háborúk és a teljes kilátástalanság elől menekülő emberek ezrei érkeztek Magyarországra, ahol megfelelő ellátás és alapvető segítség nélkül maradtak volna, ha önkéntesek folyamatosan bővülő csoportjai nem szervezik meg a segítésüket. Mészáros Márta és Turay Balázs célja az, hogy a Volunteers On The Rise blogon az általuk készített filmekkel és interjúkkal bemutassák az önkéntesek önzetlen, szervezettségét és hatékonyságát tekintve a mai Magyarországon eddig példátlan munkáját, amellyel az itt rekedt embereket segítették. Fontosnak tartják megérteni azokat a belső motivációkat, amelyek mentén önkéntesek ezrei fogtak össze, dacolva a kormányzati körök megfélemlítő propagandájával.Szeretnék megmutatni, hogy ezek az eltérő gondolkozású, életkorú, vallású emberek hogyan álltak ki teljes egyetértésben a bajba jutottak mellett, és hogyan dolgoztak és dolgoznak továbbra is együtt a menekülő emberek és a hátrányos helyzetű magyarok segítésért.
A projekt megvalósulását a Nyílt Társadalom Alapítványok támogatja.
(Fotó: Turay Balázs)
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 265 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.