Egy éve és egy napja rongyos, többségükben szír menekültek indultak el a Bécs felé a magyar autópályán, legyőztek kormányokat, határokat, és elérték azt, amin az életük és a megélhetésük múlott. A féllábú, háborúban megrokkant szír vezette csapat olyan példát mutatott a szabadságról és a meg nem alkuvásról itt, Magyarországon, amiből nekünk kellene (kellett volna) erőt merítenünk akkor, amikor a hatalmasokkal küzdünk a saját szabadságunkért, a saját megélhetésünkért.

(Fotó: Index.hu)

Egy éve, annak az éjjelnek a másnapján, amikor a Keletitől az autópályán induló menekültek megnyittatták a határt, ezt írtam ki a Facebook-oldalamra:

Ne higgyétek el, amit mondani fognak majd a tévék és a rádiók, hogy Orbán vagy politikusok nyitották meg a határt, mert ezt ezek a bátor fiatalemberek, férfiak, nők és asszonyok nyitották meg a menetben és Bicskén, az elszántságukkal, az élni akarásukkal, és mi magyarok, akik vállaltuk a szolidaritást velük!

Mert tudjuk, azon az éjszakán rákényszerítették a magyar kormányt, hogy legalább a szőnyegről lesöpörje a problémát, amelyet maga okozott: a megfelelő ellátás nélkül, a Keleti előtt táboroztatott, a pályaudvar kinyitásával és bezárásával, a bicskei vonateltérítéssel, a 21. századi magyar történelem egyik leggusztustalanabb húzásával becsapott menekültek problémáját.

Az egész világ által élőben közvetített exodus miatt lépnie kellett a magyar kormánynak, és lépett is: átlökte a menekülteket Ausztriába, majd Németországba. Odabuszoztatta őket a határra, ahol Ausztria nem tehetett mást, mint ellenőrzés nélkül beengedte, Németország pedig befogadta őket. (Azt már csak zárójelben tesszük hozzá, a határok ellenőrzés nélküli megnyitását pont a magyar kormány aktusa idézte elő erre a két hétre, és a magyar kormány volt az is, amely ellenőrzés nélkül szállította később is a horvát határról Ausztriába a menekülteket...)

Ezen a napon a valóságban nem az Orbán-kormány győzött, nem a menekülteket támogatók győztek, nem a menekültellenesek győztek, nem Merkel győzött, nem is a menekültek győztek, hanem a nép.

Videó: Halász Áron, atlatszo.hu

De ezt mi nem vettük észre, nem vettük észre, hogy ezen a napon, ebben a kis országban, az egész világ szeme láttára a nép győzött, a szabadság győzött, a szolidaritás győzött, a nyomorgók és szenvedők győztek a hatalmasok felett.

Nem vettük észre, mert képtelenek voltunk a Testvériségre, ahogy képtelenek vagyunk minden nap. Mert nem a társat a bajban, hanem a büdös cigányt, a koszos melóst, a furcsa és idegen embereket látjuk mindenütt. Képtelenek vagyunk arra a cselekvésre, amelynek alapja a beleérzés és a sorstárs-keresés.

Képtelenek vagyunk, mert a politikának nevezett elnyomás képtelenné tesz minket. Mert nem a közösség, hanem a hatalmasok ügyeinek intézésévé vált a politika, és nem hajlandó megmutatni nekünk, hogy egyek vagyunk. Hogy vannak vitáink, érdekellentéteink, öljük és gyűlöljük egymást, bántjuk és megsebezzük, de azért végső soron nem a menekült, a cigány, a melós nyomorít meg minket, hanem a hatalmasok.

Egy éve ilyenkor felnyílhatott volna a szemünk, és láthattuk volna, mire képes az az erő, ami az elnyomottságból, a kirekesztettségből ered. Felismerhettük volna magunkat a menekültekben. Felismerhettük volna a napi megélhetési problémákat, a szegénységet, a gyerekeink jövőjének a hiányát, a létbizonytalanságot azokban, akik a jövőjükért, a gyerekeik jövőjéért indultak el étlen és szomjan az autópályán.

Felismerhettük volna a saját küzdelmünket az életünkért!

De nem tudtuk felismerni, ahogy nem ismerjük fel magunkat sem a másikban az utcán, és ahogy nem látjuk meg a közös sorsunkat a buszon vagy a villamoson együtt utazókban, vagy a dugóban a másik kocsiban ülőben, vagy épp a vitapartnerünkben, akár az ellenségünkben. Pedig ez még egyszerűbb is lenne, mint a „büdös muszlimokban” meglátni a saját sorsunk.

A sorsunk az, hogy felismerjük ezt, mert ameddig nem történik ez meg, addig csupán egyszerű bábuk leszünk a hatalmasok politikájában, a korrupciók, és cinkelt közbeszerzések politikájában, ahol a közösség ügyei arra redukálódnak, mit csinál valamelyik oligarcha. Ahol szétrohad az egész ország.

Megdöglünk vagy meglátjuk a másik szemében önmagunkat, mert az nem lehet, hogy ész, erő és oly szent akarat hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 265 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!