Az alig 10 milliós Magyarországon népszavazást tartani arról, hogy befogadjanak-e 1294 háború és/vagy éhezés elől menekülő embert, ami a népességnek pusztán  0,013%-át tenné ki, a manipulatív, felelőtlen hitványságnak  egy olyan foka, ami már nem is mérhető. A társadalmat vezetni, fejleszteni, jobbá tenni hivatott politikusok hazudnak, és gyűlöletre, elutasításra szólítanak fel. De ez politikai lépés, és nyilvánvalóan emberséghez,  jellemhez, morális értékekhez köze nincs. Pedig lehetne.

Mi az a társadalmi, vallási, erkölcsi értékrendszer, amit annyira „félt” a magyar kormány a menekültektől? Én a menekülteket féltem a magyar kormánytól s a magyarok egy csoportjától, és nem fordítva.  

A szír, pakisztáni, iraki, és afgán menekültek zöme, akikkel az utóbbi másfél évben találkoztam, barátkoztam, illetve éltem hosszabb-rövidebb ideig, bizalommal, emberi melegséggel, tisztelettel és őszinte törődéssel fordult felém és egymás felé.  A családszeretetük, optimizmusuk, összetartásuk, együttérzésük, mértékletességük, segítőkészségük és önzetlenségük az, amit az elértéktelenedett, individualista Európától, s a magyarok egy részétől féltek.

Találkoztam már olyan erdélyi pappal, akik sosem vesz fel stoppost, és nem nyit ajtót idegeneknek, mert “sosem tudni”. Kérdem: s ha az az idegen az ajtó előtt segítséget kér? Akkor sem, jött a válasz. Hit, odaadás, felebaráti szeretet nélkül hogy tud valaki pap lenni? És ha már egy pap, akik a lelkeket hivatott vezetni,  ennyire tele van bizalmatlansággal, akkor  mi várható a többi embertől, akik sem Istenben, sem a lelkiismeretükben nem hisznek? A menekült-kérdés csak rámutat, milyen erős Magyarországon a  gyanakvás, közöny, hidegség, elnyomott agresszió és keserűség nemcsak az idegenek, hanem egymás iránt is.

Mikor a „bűnöző, erőszakoló, lusta, koszos” menekültekről olvasok, eszembe jut a pakisztáni Dawood, aki három szobában több mint 20, állandóan változó pakisztáni-bangladesi gyerekkel-férfival él, s aki két napon át vendégül látott. A lakás az isztambuli Aksarayban van, ami híres a szegénységéről és a bűnözésről. Huszonkét menekülttel aludtam egy olyan lakásban, ami makulátlanul tiszta volt, és ahol senki egy szóval vagy tekintettel sem bántott. A pakisztániak közül azok, akiknek jutott munka (illegális), napi 13-14 órát dolgoztak, heti 6 nap, a 15 éves gyerekek is. Éhbérért.

Ankara, Haci Bayram Veli. Fotó: Nágó Zsuzsa

Akik otthon maradtak, takarítottak, főztek, és egyre-másra itattak teával, tejben forralt, csodálatos  pakisztáni teával. S ha mennem kellett valahová, csoportosan elkísértek mindenhová (az állomásra is), hogy ha baj van, megvédjenek. Az útra rizses húst, grízes-mazsolás desszertet készítettek, és vettek nekem rózsaszín szappant, mert biztosan azt szeretem. Azokból a napokból sok más abszurd kedvesség eszembe jut.

Eszembe jut Omar is, az a fiatal fiú, akiről máig sem tudom, honnan menekült,  de aki Izmirben nekem akarta adni az egyetlen kabátját , mert hideg volt, és aki haragudott rám, mert hogy lehetek annyira felelőtlen, hogy másokról gondoskodom, de szeptemberben nincs nálam egy normális kabát.

Eszembe jut a suruci menekülttábor, ahol a kisebb gyerekek az önkéntesek vezetésével, egymással versenyezve  minden nap felszedték a szemetet, a nagyobbak kitakarították a WC-ket, és ahol egy öreg bácsi, az arcomat a kezébe fogva sírva megpuszilt, mert vittünk neki az éjszaka leple alatt baklavát. Egyedül volt, a gyermekei, unokái meghaltak Kobanéban.

Támogasd a Kettős Mércét, hogy ne csak a kormányzati gyűlöletpropaganda jusson el az emberekhez, hogy a Mérce cikkei még több emberhez eljuthassanak a népszavazás kapcsán. Támogass minket 1000, 2000 vagy 5000 forinttal (ezekből az összegekből plusz 1000, 2500, vagy 7000 emberhez juthatunk el), és írd be a közlemény rovatba, hogy népszavazás; az így beérkező pénzeket a népszavazással kapcsolatos cikkeink, posztjaink Facebook-hirdetésére fogjuk fordítani.

támogatás bankkártyával

Ha Paypalen vagy banki utalással támogatnál minket, ide kattints.

Eszembe jutnak az ankarai nyomornegyedben, Haci Bayram Veli-ben élő szírek, akiket rendszeresen meglátogatunk, s akik a házaikba hívnak, teával kínálnak, pedig tudjuk, nekik is alig van. A házak szegényesek, de tiszták, s a gyermekek büszkén mutatják a füzeteket vagy papírlapokat, amiben az írást gyakorolják. Ebbe a negyedbe, aki nem odavaló, vagy nincs ismerőse, és nem muszáj neki, nem teszi be a lábát. Mert élnek itt bűnözők is. De mivel az ott élők közt a jóakaratú, a becsületes emberek vannak többségben, így az a pár veszélyes elem nem számít. Mi bíztunk bennük, s ők megbíztak bennünk.

Ankara nyomornegyed, Haci Bayram Veli. Az apának 6 gyermeke van, köztük egy vak kislány is; Fotó: Nágó Zsuzsa

Amellett, hogy ez egy gyalázatos politikai húzás, a népszavazás legalább esélyt ad arra, hogy végre a mindennapi emberek akarata érvényesüljön, és arra is, hogy tisztán lássuk, milyen társadalomban, milyen értékek mentén éljük az életünk.  A szavazás után nem lehet már a felelősséget csak a politikusokra hárítani.

Ezen a népszavazáson nem a menekültek méretnek meg, hanem a magyar társadalom, és egyenként minden egyes szavazó és nem szavazó. Hogy mennyi nyitottság, bizalom, jellem, bátorság, önzetlenség, emberszeretet van benne, vagy épp ennek az ellenkezője – a szavazással az egyén és a közösség a saját értékrendszerét határozza meg, és mutat példát az egész utána következő generációnak. Bármit is dönt, remélem, a saját lelkiismeretét és meggyőződését fogja követni, nem pedig egy pártot, bármelyik párt is legyen az. 

Ezzel az írással az egyik célom az volt, hogy megmutassam,  a hús-vér menekülteknek semmi közük politikusok s az egyes médiák által sugallt rémképhez. Aki kész rá, hogy megismerje azokat az embereket, akikről jelenleg csak előítéletei vannak  azt meghívom, bármelyik hétvégén repüljön át Isztambulba vagy Ankarába, és annyi menekültnek mutatom be, annyi házba viszem el, amennyibe csak szeretné.

Ott megtapasztalhatja első kézből azt, amiről eddig csak hallott vagy olvasott. Megfigyelheti, milyenek a menekültek a családjuk körében, milyenek idegenekkel vagy épp egyedül, meghallgathatja a történeteiket, és kérdezhet tőlük azt, amit épp csak akar. És akkor majd  megérti végre , hogy a menekültekkel nyer, és nem veszít az ország.

Egy másik lehetőség: az ismerőseim közt vannak menekültek Szíriából, Afganisztánból, Pakisztánból és Irakból. Bármilyen kérdése is legyen az olvasónak, ha azt meg tudja fogalmazni olyan formában, hogy abban nincs gyalázkodás vagy sértés, hanem egy olyan kérdés vagy kijelentés, amit szemtől-szembe  is, nyugodt lelkiismerettel feltenne egy másik embernek, akkor azt lefordítom angolra, és választ kérek rá. Ennél elfogulatlanabb, megbízhatóbb, közvetlenebb módját a kommunikációnak nem tudom elképzelni. 

Nágó Zsuzsa

Ha szeretnétek élni Zsuzsa valamelyik felajánlásával, üzeneteiteket az info@kettosmerce.hu címre várjuk, a tárgyba, kérjük, írjátok bele “Isztambul"! 

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!