Köztudott, hogy a nők teste feletti uralom fontos eszközei a születésszabályozás, a fogamzásgátlás és a terhesség témakörével kapcsolatos narratívák, társadalmi előírások és jogi vagy szakmai protokollok. Jóval kevesebb szó esik arról, hogy az egészséges testtel kapcsolatos elvárások, és a betegség elleni küzdelem helyesnek nyilvánított módja hogyan jelenik meg a mindennapjainkban. A női test medikalizációja a neoliberális és a neokonzervatív trendek számára egyaránt értékes ideológiai terep, ahol az „igényes nő” vagy a „női princípium” jegyében egészen hasonló eszközökkel érik el, hogy a nők munkája „természetesnek” tűnjön, az intézményesült kényszer pedig láthatatlannak.
A különféle európai gyakorlatok skáláján Magyarország konzervatív pozícióban
Az orvoslás elvileg tudományos és objektív diszciplína. Ennek ellenére a reprodukciós korban lévő nők és az egészségügyi szolgáltatók közötti interakciót szabályozó protokollok nagyban különböznek Európa-szerte. Az első feltételezésünk az lenne, hogy minél gazdagabb egy ország, annál többet költ állampolgárai egészségügyi monitorozására, de a reprodukciós korban levő nőkre ennek inkább az ellenkezője igaz. Például egy uniós jelentés megállapítja, hogy fordított arányosság mutatható ki egy ország GDP-je és a terhességi vizsgálatok száma között, de nem kínál magyarázatot a jelenségre.
Nem csak a terhesség és a szülés körüli szabályozások különböznek, de az is nagyban változik, ki és miként tud fogamzásgátláshoz jutni és terhességmegszakítást igénybe venni. A fogamzásgátló tabletták sok országban recept nélkül kaphatók, például Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, Ukrajnában, Oroszországban,Törökországban, Nagy-Britanniában, Szlovéniában, Szerbiában vagy Romániában, ahol szociális munkásoktól is be lehet szerezni őket, bizonyos feltételek mellett akár ingyen is.
Ehhez hasonlóan az esemény utáni tablettát is az egész EU-ban be lehet recept nélkül szerezni, Horvátország és Magyarország kivételével. Ami hazánkat illeti, törvényileg és kulturálisan is nagyon szigorúan kereteződik a terhességmegszakításhoz és a fogamzásgátláshoz való hozzáférés. Ami egyrészt a “hagyományosnak” hazudott nemi szerepeket erőltető neokonzervatív fordulat, másrészt a neoliberális ideológia diktálta nemi szerepekhez társított fogyasztói ideálok következménye.
Az állampolgárok önrendelkezését gátló egészségügyi protokollok mellett Magyarország a reprodukciós jogok körüli diskurzust is szigorúan kontroll alatt tartja. Például az “abortusz reklámozása” tilos, és ezért nem tudnak sem civil szervezetek, sem magánszemélyek a nyilvánosság előtt úgy abortuszról beszélni, hogy ne kelljen a szokásos, unalomig ismert, az abortuszt tabuként kezelő fordulatokat felhasználni, mint a “nem támogatjuk az abortuszt”, ez a “legvégső döntés”.
Terhességmegszakítás és fogamzásgátlás
A kérésre történő terhességmegszakítás Magyarországon legális, de nem könnyen hozzáférhető.
Egy teljes intézményi keret (jogi, egészségügyi) épült ki arra, hogy bonyolulttá és traumatikussá tegye minden esetben.
Teljesen függetlenül attól, hogy az egyénnek éppen nehéz döntés-e, hogy abortusza legyen, maga az eljárás mindenképpen szenvedést kell, hogy okozzon, összhangban azzal, ahogy a gyerektelen, illetve a nem a heteronormatív ideál szerint élő nőket is stigmatizálják, és “önzőnek” tartják.
Ha valaki ahelyett, hogy az interneten venne abortusztablettát, vagy egy külföldi klinikát keresne fel, a magyar protokoll szerint végezteti a beavatkozást, akkor két kötelező “tanácsadáson” kell részt vennie, és csak a műtéti beavatkozás engedélyezett, csak állami intézményben. Az egész eljárás előtt orvosnak kell megállapítania a terhességet, ami rendszerint hüvelyi ultrahanggal történik, hasonlóan ahhoz az USA-beli törvénytervezethez, ami 2012-ben Virginiában hatalmas közfelháborodást váltott ki. Virginiában a nőket arra kötelezték volna, hogy megtekintsék a méhben a szöveteket terhességmegszakítás előtt. A teljes körű tájékoztatáshoz kötött beleegyezés protokollját kiforgatva ‘A Women’s Right to Know' (A nő tájékoztatáshoz való joga) lett volna a szabályozás neve.
Az amerikai abortuszellátók szövetsége sajtónyilatkozatot is tett, hogy nincs semmi orvosi indoka az abortusz előtti ultrahangnak. A tervezetet sokan csak államilag előirányozott szexuális erőszaknak nevezték, hiszen a beleegyezés nélküli behatolást a hüvelybe valóban így hívják. A magyar törvénykezés semmivel sem különb Virginia ultrahang-törvénytervezeténél, de mivel évtizedek óta érvényben van, egyszerűen nincsenek tudatában az emberek, hogy az intézményi erőszak kirívó példája.
Manapság az orvosi szakma ugyanolyan tekintélyelvű és konzervatív, mint nagy általánosságban az országot kormányzó elit (talán még inkább, mint a szocializmus alatt). Egy, a közelmúltban elhalálozott orvos-genetikus azzal érvelt a sajtóban az abortusztabletta mellett, hogy évente körülbelül 130 újszülött hal meg, mert a műtéti abortusz méhnyak sérülésekhez vezet, a méhnyak gyengesége pedig koraszüléshez. Tehát a nők, mint egyének jólléte fel sem merült indokként, csak az, hogy a reprodukciós potenciáljukat megfelelően be tudják tölteni, megfelelően tudjanak gyereket szülni.
Nemzetközi kapcsolatok
Csak úgy, mint sok más országban, a nőellenes keresztény fundamentalisták (akiket rendszerint amerikai konzervatív donorok pénzelnek) Magyarországon is megvetették a lábukat, és “krízisterhesség központokat” nyitnak. Ezek a klinikák ingyenes terhességi tesztekkel és tanácsadással érik el a nőket, aztán ha valaki terhes, rögtön elkezdődik az abortuszellenes propaganda, ami pontosan ugyanazt a forgatókönyvet követi, mint az összes többi országban, ahol ezek a szervezetek megtelepedtek: manipulatív kikérdezés a személyes körülményekről, légből kapott, minden tudományos alapot nélkülöző fenyegetések, például a mellrák és a gyerekbántalmazás összekapcsolása az abortusszal, vagy a ‘poszt-abortusz szindróma’.
Egy másik fontos, és úgyszintén leginkább amerikai konzervatív donorokhoz köthető szereplő a hatalmi erőtérben a nagyon sokat kritizált Komen alapítvány. Magyarországon az USA nagykövete 2001 és 2003 között az a Nancy Brinker volt, aki a Komen alapítója, és több szállal kötődik a republikánus párthoz. A Komen igazgatótanácsában ül Jane Abraham is, aki a “krízisterhesség központ” hálózat munkájában is stratégiai döntéshozói pozícióban van. Magyarországon a Komen például a ‘rózsaszín szalag’ franchise meghonosításában érdekelt, és a támogatottjai között van az a Mályvavirág Alapítvány, amit olyan gyógyszeripari szereplők is támogatnak, mint a GlaxoSmithKleine, a Roche és az MSD Pharma. A Mályvavirág leginkább a méhnyakrákkal foglalkozik, a ‘rákmegelőzésre’ helyezve a hangsúlyt.
Csak úgy, mint a sokat kritizált Komen, a Mályvavirág Alapítvány által osztogatott tanácsok is sokszor ellentmondanak a vonatkozó tudományos publikációknak, de sokszor még önmaguknak is. Például a Mályvavirág alapítója címlapsztoriban mondja el, hogy méhnyakrákos tünetekkel fordult orvoshoz, mégis “minden lelet negatív lett”. Ez nem állítja meg a Mályvavirágot abban, hogy süteményárulással, pink Facebook-mémekkel és hasonlókkal próbálják a nőket a szűrésbe zsarolni, ilyesféle szlogeneket hangoztatva, mint “tedd meg magadért”, “csak öt perc”. A Mályvavirágnak, a magyar rózsaszínszalag mozgalomnak és a Komennek teljesen hasonló a vizuális marketingje: a pink minden árnyalata, virágmotívum, hobbi-kézművesség, sütemények - egyben a házias, szubmisszív nőiesség formai kódjai.
A tömegmédia narratívája a rákszűrésről
A rákszűrés ilyen módon való, tekintélyelvű, passzív-agresszív kényszerítése is a női test orvosi felügyeletének normatívvá tételét segíti elő. A legtöbb médiában a ‘rákszűrés’ megkérdőjelezhetetlen jó gyakorlatként jelent meg, és a közvélekedés is ezt a narratívát fogadta el, de lassan változnak az idők. A British Medical Journal így kommentálja ezt a politikai irányváltást:
"A rákszűrés kapcsán a stratégiai döntéshozók dilemmája az, hogy el kell dönteni mi legyen a cél: magasabb részvételi ráta, vagy jobban informált állampolgárok. A kettőt nem lehet egyszerre. Ha az állampolgárok megfelelő tájékoztatása lesz a fókusz, akkor a részvételi arány csökkenését kockáztatjuk, mivel a jól informált emberek rájöhetnek, hogy a legtöbb ráknál nem tiszta, hogy a szűrés haszna meghaladja-e a kárt, amit a szűrések okoznak. Történetileg a szűréssel kapcsolatos szabályozások a részvételi arány növelését tűzték ki célul, és ezért olyan intézkedések születtek, amelyek következtében az emberek túlbecsülték a szűrések hasznát és alulbecsülték a hátrányait”. (A reflektor.hu-ról átvéve.)
Az utóbbi időben a nemzetközi médiában megjelentek cikkek a szűrések hátrányairól és veszélyeiről, de a magyar tömegmédia még mindig túl tekintélyelvű a nőkkel szemben, illetve a legnagyobb gyógyszeripari szereplők (mint pl a Mályvavirág támogatói, a GlaxoSmithKleine, Roche, MSD Pharma) túl nagy befolyással bírnak.
A tömegmédia rákszűréssel kapcsolatos állításai nagyban eltérnek mind a stratégiai döntéshozók, mind a tudományos publikációk álláspontjától - a rákszűrést nem a kockázatkezelés eszközeként mutatják be, hanem egy erkölcsi keretrendszert tákolnak köré, amelyben ‘a felelősségteljesnek’ előirányozott döntést kell meghozni.
Szerencsére a magyar médiában is lassan megjelennek kritikus hangok a témában, de még mindig nehezen lehet nyíltan arról beszélni, hogy a kockázat elkerülhetetlen, mivel a teszt se nem szenzitív, se nem specifikus, és sok esetben vezet további, felesleges beavatkozásokhoz. Ráadásul előfordul, hogy a szűrés valós eseteket nem fed fel, és mivel sztenderdizálva sincs, illetve nem ismerjük a magyar ellátórendszer adatait, az ilyen esetek arányát is nehéz megbecsülni.
Teljesen racionális és érthető döntés tehát nem részt venni ebben a szűrőprogramban (itt egy orvos írja le, ő miért nem vesz részt), de ennek ellenére a tömegmédiában még mindig az a narratíva, hogy a részvétel a “felelősségteljes”, “igényes”, “felnőtt” dolog, és ezért nincs valódi választási lehetőség. Így sikeresen lesz elfedve az, hogy mivel a technológia társadalmi normákat testesít meg és ad tovább, ezért az, aki nem él, vagy nem az előírt módon él egy adott technológiával, az a társadalmi előírások, elfogadott narratívák és jelentések ellen is fog tenni. Tehát a nem előírt választás ebben az esetben egy normarendszer és hatalmi keret elutasításáról is szól.
Milyen technológia és kinek?
Egyéb kétes technológiákat (kisajakplasztika, lézeres intim-fiatalítás) is próbálnak a magyar nőknek mint az erkölcsök és ízlés kérdését eladni - mintha a vonatkozó egészségügyi szolgáltatások fogyasztása nélkül nem lenne valakinek a teste eléggé jó ahhoz, hogy magasabb társadalmi réteghez tartozhasson.
Ahogy a fentebbi példák is mutatják, az egészséges női test és a reprodukciós funkciók medikalizációja Magyarországon széles körben elterjedt, és sikeresen fedi el a közéletben és a médiában a reprodukciós jogok sárba tiprását. Ez azt jelenti, hogy nők nem tudnak sikeresen fellépni a testi autonómia igényével. Ahogy az olasz filozófus, Giorgio Agamben mondja, minden apparátus csak erőszakot tud elkövetni szubjektifikáció nélkül - ha a kultúra nem készíti fel az embereket megfelelően, hogy az intézményi gyakorlatok megfelelő alanyai tudjanak lenni, akkor ellenkezni fognak.
A nőket is felkészíti a kultúra arra (hiszen senki nem születik úgy, hogy eredendően betegnek és gyengének gondolja saját magát), hogy elfogadják, sőt maguk válasszák a folyamatos megfigyelést és beavatkozást. Ehhez nem csak a testükre kell úgy gondolniuk, mint ami eredendően gyenge és beteges, hanem a saját lényükre is úgy, mint amin folyamatosan dolgozni kell, ami folyamatosan befektetést és munkát igényel, amit kultiválni kell.
A hamis dichotómia
A mai Magyarországon az egyik, a médiában és tömegkultúrában a nők felé kommunikált minta az ‘igényes nő’, ami leginkább a ‘responsible woman’ toposz helyi megfelelője. Az igényes nő lehet a (neo)liberális szubjektum - nem csoda, hogy egyre inkább globalizált mediális kódok mentén (ilyen a reklámok formanyelve például) jut el hozzánk. Az ‘igényes nőhöz’ társított elvárások szabályrendszere ‘testre és lélekre’ is kiterjed, mind a kettő folyamatos, neurotikus önszabályozást, önmenedzselést, öncenzúrázást ír elő, végtelen mennyiségű terméket és szolgáltatást kínálva fel ehhez.
Ennek a szubjektum-pozíciónak egyértelmű társadalmi osztály konnotációi vannak, de ahogy országonként változhat az osztály- és társadalmi struktúra, magyar vonatkozásban is vigyázni kell a neoliberális jelző túl direkt alkalmazásával. Például a Fidesznek vannak olyan gazdaságpolitikai intézkedései, amelyek értelmezhetőek egy neoliberálisnak vehető politikai eszközkészlet részeként, miközben a magyar gazdaság az állam által nyújtott előnyöktől függ, illetve az állam alá van rendelve. Ezért nem is meglepő, hogy sokan azok közül a nők közül, akik a médiában megjelennek, és igazán megfelelnek az “igényes nő” kritériumainak, magas pozíciójú, az államapparátusba beágyazott férfiakhoz kapcsolódnak, ahelyett, hogy a neoliberális, individualista nőideál toposzt szigorúan véve ‘saját karriert’ építenének.
A média által kommunikált másik női ideálkép a ‘női princípium’, amit leginkább a neokonzervatívok propagálnak. A ‘női princípium’ esszencialista módon tagadja, hogy a társadalmi nem (gender) társadalmi konstrukció lenne, és olyan tulajdonságokat és fogalmakat igyekszik eredendően, sőt biológiailag ‘nőiesnek’ beállítani, mint a “gondoskodás”, “odaadás”, “befogadás” vagy az “ápolás”.
Mind a két ideálkép azt várja el a nőktől, hogy a saját reprodukciós munkájukat (a társadalomban a testeket és a kapcsolatokat is újratermelő munkát) láthatatlanná, “természetessé” tegyék, mint ahogy az ‘igényes nő’ is leginkább saját magával szemben támaszt igényeket.
Az igényes nő marketing egy példája lehet az MSD Pharma Hungary (a Merck leányvállalata) által üzemeltetett blog és Facebook-oldal, az Eperhab. Az MSD Pharma termékei közé tartozik a hüvelygyűrű (egy hormontartalmú fogamzásgátló eszköz) és a Gardasil (az egyes HPV-törzsek elleni oltás). Ennek megfelelően az Eperhab blog a hormonális fogamzásgátlás előnyeiről és a HPV veszélyeiről beszél, sőt, gyakran gátlástalanul hazudozik össze-vissza, lásd az alábbi példát.
Egy évente körübelül 400 (nem is 500) halálesetet okozó betegség egyszerűen nem “vezető halálok”, ha az országban 120-130 ezer halálozás van évente. Mellesleg Dr Papanicolau nem orvos volt, hanem a zoológiatudományok doktora.
A HPV és a fogamzásgátló eszközök reklámja mellett jut idő másra is: az MSD Pharma (Merck) a vegán muffin receptekkel és lakásdekorációs tippekkel, kreatív hobbikkal és minden más, teljesen tét nélküli dologgal locsogósan, “könnyeden”, csajosan szólítja meg a fogyasztókat. Vannak lekezelő, jóindulatúan szexista viccek is (a csajok úgy kapcsolódnak, mint a wifi, stb. stb.), és persze rengeteg tipp, hogy miket vásárolj meg - ez az MSD Pharma (Merck) bizony egy igazi, szó szerint véve “toxic girlfriend (mérgező barátnő)”.
A fentiekkel kontrasztban a ‘női princípium’ leginkább a politikai kommunikációban és a politikához kapcsolódó médiadiskurzusokban kerül elő, nem a hirdetésekben.
Ha a női princípiumot követve a nők eredendően gondoskodóak és gyámolítóak, akkor a reprodukciós munka, mint a házimunka, a gyereknevelés, vagy az idősgondozás nem munka, hanem ‘a természetes rend’ részeként ‘női feladat’. Ennek az ideológiának tagadhatatlan demográfiai implikációi vannak: ahelyett, hogy a munkaerőpiac olyan módon lenne szabályozva, hogy a nők is könnyebben részt tudjanak venni benne (részmunkaidő, távmunka), a nők feladata a munkaerő újratermelése .
A politikai kommunikáció a női testet direkt módon is összeköti a nemzetállammal, a nők felelőssége lesz a nemzeti identitás és a nemzetállam határainak a megvédése.
Dúró Dóra laptopján matrica hirdeti, hogy “Méhében él a nemzet”. Amikor az Isztambuli egyezmény ratifikációját sürgető javaslatot az Országgyűlés nem akarta elfogadni, Dúró Dóra parlamenti beszédében azt hangsúlyozta, hogy az Egyezmény azért nem hatékony eszköze a családon belüli erőszak megelőzésének, mert a legtöbb családon belüli erőszakot ‘a méhen belül’ követik el, és abortusznak hívják. A biopolitika mindenhol tele van paradoxonokkal, és Magyarország sem kivétel.
A fentiekben nem azt írom le, hogy nők hogyan élnek a mai Magyarországon, hanem hogy a különféle társadalmi, gazdasági és politikai szereplők hogyan generálják a saját diskurzusaikat arról, hogyan kéne élnie a nőknek, és mit kellene csinálniuk. A liberális-konzervatív címkék használata itt mindenképpen hamis szembeállítás lenne, mert mind a két, a fentebbiekben leírt hozzáállás ugyanazt eredményezi: elveszik a lehetőség, hogy a reproduktív munka munkaként legyen elismerve és értelmezve, illetve az intézményi megfigyelés és beavatkozások ‘öngondoskodásként’ lesznek értelmezve. Mint ahogy a média sem egy buborékban létezik, a vizuális reprezentációk is függnek a társadalmi előítéletektől, miközben újra is termelik őket. A technológia megtestesíti és tovább is adja a társadalmi normákat - a média, a test, az önidentitás, illetve önkép mindig komplex módon fonódnak össze.
Mind a hatalmi ágazatok működése, mind a nekik való ellenállás stratégiái alapul veszik, hogy a szelf eredendően közvetített és komplex - tehát nőként bármit is akarunk kezdeni a testünkkel és az életünkkel, mindenképpen elengedhetetlen, hogy tudatos médiafogyasztóvá váljunk.
Bajusz Orsolya
Az eredeti cikk angolul itt olvasható.
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.