A veronai buszbaleset után a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ rohamtempóban adta ki az iskoláknak az ukázt: mindenkinek már másnapra be kellett számolnia arról, hogy hova és hogyan visz idén sítáborozni gyerekeket. Sejteni lehetett, hogy valamilyen „megoldást” keresnek a problémára. De amit ezzel kapcsolatban Palkovics László oktatási államtitkár nyilatkozott, arra még szavakat is nehezen lehet találni.

Palkovics László 2014-ben, fotó: Huszti István, index.hu

Egy iskolán kívüli programot megszervezni alapvetően nagy megterhelést jelent minden pedagógusnak. Osztani-szorozni kell, hogy a létező legalacsonyabb összegből sikerüljön értelmezhető programot szervezni egy csapatnyi diáknak, életkoruknak megfelelően úgy, hogy még élvezzék is. Azért van erre a spórolásra szükség, mert bizony, az iskolák többségében a szülőknek is óriási megterhelés a kirándulás, ha a gyereket akár csak 3 napra elengedik egy táborba, az felboríthatja a havi költségvetést. Belföldön alaphangon körülbelül 15 ezer forint (költőpénz nélkül), külföldön ugyanennyi idő már többszörösébe kerül.

Természetesen az iskoláknak általában van lehetőségük arra, hogy alapítványaik kasszájából támogassák az útiköltségeket, de itt az utazás céljától, az osztályok létszámától függően fejenként néhány ezer forintos segítségről van szó. Külföldi utak esetében is van lehetőség arra, hogy más alapítványokkal (ez főként a cserediák-programokra igaz) segítsék az anyagilag kevésbé jó helyzetben lévő családokat a gyermekek utaztatásában, de ez sem nagyobb tétel.

Vagyis a pedagógus számol, a szülő pedig – ha azt akarja, hogy gyermeke részt vehessen az iskolai programokban – fizet, méghozzá sokszor erején felül.

És akkor jön Palkovics László, és a veronai buszbaleset kapcsán nem tesz mást, csak egész egyszerűen megnehezíti azoknak a pedagógusoknak a dolgát, akik idejüket és energiájukat nem kímélve igyekeznek ezeket a programokat megszervezni, és meggyalázza azoknak a szülőknek a szenvedését, akik alig több mint egy hete a gyermekeiket vesztették el. Úgy, hogy egyelőre folyik a vizsgálat a veronai buszbaleset ügyében, és valójában még fogalmunk sincs, hogy mi okozta a tragédiát.

De Palkovics már sugalmaz és szigorításokról beszél, többek közt arról, hogy azt akarják bevezetni, hogy az utak úgy legyenek megtervezve, hogy este tízkor a diákokat szállító busz megálljon, és reggel hatig nem menjen tovább. Ezt a nyolc órát pedig a két sofőrnek szállodában kell eltölteni.

Amikor viszont az a kérdés, hogy nem félő-e, hogy a szigorítások következtében emelkedő útiköltségek (például a sofőrök szállodáztatása) miatt a szervezők eztán rövidebb utakat terveznek majd be, hogy mégse kerüljön tényleg sokkal többe egy-egy kirándulás, Palkovics egész egyszerűen kijelenti: „A gyerekek, ha akarnak, aludhatnak a buszban is, hiszen mindegyikben van állófűtés. De összességében mi ér többet, a gyerekek élete vagy fejenként plusz öt-tízezer forint? Nem hiszem, hogy van szülő, aki erre nemet mondana.”

Hogy 5-10 ezer forint egy szülőnek nem sok, ha a gyermeke életéről van szó? Beárazható ilyen szempontok alapján egy emberi élet? Természetesen senkinek sem lehet semmilyen pénz sok, ha a gyermekéről van szó. De ezzel az érveléssel Palkovics valóban azt üzeni: aki életben akarja látni a gyerekét a kirándulás után, az fizessen többet? És a veronai buszbaleset áldozatainak rokonai, azok, akik már sosem látják viszont gyerekeiket, vajon hogy élik meg ezt a kijelentést?

És ha már itt tartunk: több tízezer forintos kirándulások esetén igen, a családok jelentős többségének az az 5-10 ezer forintos többlet igenis sok pénz. Mert igen, így élünk, a magyar családok egyre növekvő része, több mint fele – mondjon bármit a kormány – egy váratlan pluszkiadást már nem tud finanszírozni havi költségvetéséből. Vagy akkor ne menjen az a gyerek kirándulni, akinek nincs rá elég pénze? Ez természetesen elfogadhatatlan, hiszen minden gyereknek joga van hozzá, hogy kivegye a részét minden iskolai programból.

Netán akkor a külföldi utazások helyett inkább a szomszédos városba kiránduljon eztán minden szegény gyerek? Ez olyan gondolat, amit még azelőtt vessünk el, hogy egyáltalán felmerülne… De természetesen fontos jelezni, hogy óriási különbségek vannak aközött, hogy egy fővárosi elitiskola és egy Borsod megyei szakgimnázium tanulói hova jutnak el iskolai programjaik során. Elméletben, egy jól működő iskolarendszerben ez nem így lenne, az esélyegyenlőség azonban a jelenlegi oktatási rendszertől fényévekre helyezkedik el.

Épp ezért mindazoknak, akik ettől függetlenül eljutnak akár külföldre egy-egy kirándulás során, a pedagógusok áldozatos munkájának és szüleik pénztárcát megterhelő kiadásainak köszönhetően, talán nem a szülők zsebéből kihúzott 5-10 ezer pluszforintra lenne szükségük ahhoz, hogy ezt a jövőben megtehessék. Hanem az esélyegyenlőséget szem előtt tartó állami támogatási rendszerre, vagy legalábbis arra, hogy az amúgy jelenleg alapból forráshiánnyal küzdő oktatási rendszer fordítson figyelmet az iskolán kívüli programokra is, és arra, hogy ezeken minden gyermek részt vehessen.

Épp ezért megdöbbentő, hogy így gondolkodik egy államtitkár ma Magyarországról, a megoldási javaslat arra, hogy ne történjen több buszos tragédia az, hogy a szülők fizessenek többet, ha épségben akarják visszakapni a gyerekeiket.

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához és fejlődéséhez 1000 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 394 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!