A parlament a kormány javaslatára 2017. március 7-én több ponton módosította Magyarország törvényeit, többek között a menedékjogi törvényt. A változások otromba támadást jelentenek a nemzetközi védelmet kereső emberek ellen. A módosításokra számos szakértő is reagált, akik kiválóan bemutatták, hogy a változások tartalma miért áll ordító ellentmondásban a létező jogszabályokkal (Magyar Helsinki Bizottság, UNHCR, UNICEF, Amnesty International, Human Rights Watch), így a Migszol ehhez igazodva megpróbálja bemutatni, hogy ez a homályos új törvény a gyakorlatban mit jelent az érintettek számára.
Dióhéjban, egy cseppnyi túlzás nélkül: az új törvénymódosítások egy már alapból rosszul működő nemzeti menekültügyi rendszerből csinálnak egy fizikailag elszigetelt, kerítéssel körülhatárolt konténerekből álló tábort a déli határnál, valamint lehetővé teszik a hatóságoknak az ország “tisztán tartását” a védelmet kereső emberektől. Minden menedékkérőnek a zárt táborban kell majd élnie, és ügyeik intézésének is ez lesz a központja, attól függetlenül, hogy maguk az érintettek kicsodák, honnan jönnek, hány évesek és mire volna szükségük. Ugyanez tényekkel illusztrálva: az új törvénymódosítások lehetővé teszik bármely menedékjogért folyamodó személy, így gyerekes családok, valamint egyedül érkező 14 év feletti kiskorúak fogvatartását is.
A jogszabályok alapján az egész ország területéről lehetséges lesz ide szállítani a menedékkérőket (erről további részletek lejjebb). A menedékkérelemre vonatkozó elutasító döntés elleni fellebbezésre hagyott idő rövidebb lesz, a már így is hihetetlenül rövid határidőről három napra csökken. A menedékkérelmeket pedig most már arra hivatkozva is el lehet majd utasítani, hogy az illető “nem működött együtt” a hatóságokkal - ebben az esetben az ügyet lezárják, a személyt pedig visszatoloncolják Szerbiába, így megfosztva a fellebbezés lehetőségétől. Negatív döntés esetén a menedékkérőnek meg kell térítenie fogvatartása költségeit - így a szállást és az élelmet - a magyar államnak. Emellett az új törvénymódosítás alapján menedékkérelmet benyújtani kizárólag a tranzitzónákban lesz lehetséges, ami különösen nagy gondot jelent, mivel kizárólag munkanapokon napi öt-öt főt engednek csak be Szerbiából a tranzitzónákba, a várólistára feliratkozóknak pedig a jelenlegi állás szerint egy évet kell várakozniuk, mire bejuthatnak.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Az említett jogi változások pusztító hatással lesznek a menedékkérők életére. A már Magyarországon élő menedékkérőket - akiknek idáig lehetőségük volt hónapokon át építgetni az életüket a városban, barátokat és munkát találni -, minden valószínűség szerint hirtelen el fogják vinni az otthonaikból, és a tranzitzónákban található konténertáborokba szállítják őket. Azt, hogy fognak-e erről bármiféle értesítő levelet kapni, vagy a rendőrök lakoltatják-e majd ki őket, egyelőre nem tudjuk. Az mindenesetre biztos, hogy ez derékba fogja törni az országban élő menedékkérők életét. Mindez pedig tovább súlyosbítja az integrációs támogatás tavaly nyári teljes eltörlését, és újabb akadályokat gördít az elé, hogy az - akár már itt élő - menekültek és menedékkérők a magyar társadalom részévé válhassanak.
Azt se felejtsük el, hogy ezen eljárások során a menedékkérőket hatalmas, kizárólag a Szerbia felé való távozás lehetőségét biztosító konténertáborokban tartják majd fogva, százakkal együtt. A gyerekes családok, épp úgy, mint az egyedül érkező kiskorúak, szintén itt lesznek fogvatartva.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Miért kellett ez a változtatás?
Ahogyan már említettük, a törvénymódosításokat keményen kritizálták hazai és nemzetközi szinten is és a kritikusok száma növekszik. A változások durván ellentmondanak a létező nemzetközi jogszabályoknak és - ahogyan a Magyar Helsinki Bizottság is kifejtette egy Áder Jánosnak írt levelében - a magyar Alaptörvénynek is. Miért dönt bármely kormány egy ilyen durva intézkedés meghozatala mellett, amely olyan embereket érint, akiknek elsődleges célja, hogy biztonságos helyen élhessenek? Nagyon fontos tisztáznunk, hogy a jogszabály-változtatás egy hazugságon alapszik: szükségességét a Magyarországon tapasztalható “tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” támasztja alá. Ez a helyzet nem áll fent. Nagyjából 500 menedékkérő található ma az országban. Nem történt bevándorlók által elkövetett terrortámadás az országban (a terrorcselekményért elítélt Ahmed H kirakatperével kapcsolatban további részletek találhatóak itt). Ez a törvény a kormány által forszírozott alternatív valóságértelmezést ülteti át a gyakorlatba, amely a nemzetbiztonsághoz, a kulturális integritáshoz, a Brüsszel elleni küzdelemhez vagy éppen a legújabb ellenségként kikiáltott, “külföldi forrásból működő” névvel illetett civil szervezetekhez kapcsolódik. Ennek a jogszabálynak semmiféle tényszerű alapja nincs, a kormány mesterséges valóságképére épít (köszönjük a fogalom megalkotását Kovács Zoltánnak) és elvonja a magyarok figyelmét a kormány egészségügyi és oktatási rendszerrel kapcsolatos kudarcairól.
Mi a tét valójában?
A jogszabály-módosítást nem azért érik nemzetközi kritikák, mert néhány hibát tartalmaz, vagy mert külföldi érdekeket sért. Azért kritizálják, mert teljes mértékben újraírja, pontosabban eltörli a magyar menekültügyi rendszert, alapvető emberi jogokat korlátoz és súlyosan árt az érintett embereknek. Valójában azonban a schengeni zóna határán hozott ilyen típusú intézkedések nagyon is hasznosak az EU többi kormányának, mivel az emberek EU-ba történő bejutásának megakadályozásával más végzi el a piszkos munkát helyettük. Az EU testvérállamai bizonyos politikai szempontok miatt zárt ajtók mögött valójában üdvözölhetik ezt a jogszabályt, miközben a közvélemény előtt elítélik azt, és épp ezért lehetséges, hogy nem fognak olyan határozott módon fellépni ellene, ahogy az elvárható lenne. A továbbiakban az EU-s tagállamok morális határait minden bizonnyal reakcióik alapján lehet majd lemérni.
Végezetül, mivel ennyire mélyen benne vagyunk a pengésdrótról, menedékkérelmekről, kvótákról és emberekről mint számokról szóló politikai vitákban, egyvalamit mindenképpen tegyünk a helyére: egy menedékkérő nem illegális személy. Egy menedékkérő olyan személy, aki egy ország hatóságainak benyújtott egy nemzetközi védelem igényléséről szóló kérelmet, és azért tartózkodik az országban, hogy ügyében a döntést megvárja. Mindenkinek joga van hivatalos engedély nélkül belépni egy országba, amennyiben menedékért szeretne folyamodni. Ezekben az időkben, amikor a kormány politikai pozícióját alátámasztandó egészen durva, emberek életét tönkretevő intézkedések születnek, minden korábbinál fontosabb, hogy emlékezzünk minderre, hogy a saját elménkkel gondolkozzunk és kritikusan álljunk az információforrásokhoz. Előfordulhat, hogy a magyar kormány ezt a szöveget is megpróbálja majd átértelmezni és eltorzítani, de a tényt, hogy egy ember sem illegális, nem tudják eltörölni.
A szöveg először a migszol.com-on jelent meg.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.