Több mint két hónap telt el azóta, hogy nyilvánosságra került az a dokumentum, ami bemutatta, milyen borzalmas körülmények között élnek a gödi Topház Speciális Otthon fogyatékos lakói. Akkor lett némi botrány, az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig haladéktalanul vizsgálatot rendelt el. De persze közben volt még egy kis sorosozás (pont ebbe ne tudták volna belekeverni?), az ügy tetőpontjaként pedig kirúgták az otthon igazgatóját. Azóta néma csönd – amiben az igazi bűnösöket senki sem vonta nyilvánosan kérdőre.

Tarnai Richárd a gödi otthonban karácsonyt ünnepel 2016 decemberében; forrás: kormanyhivatal.hu

Pedig lett volna miért. Az intézmény fenntartója ugyanis 2015. január és 2016. június között, vagyis másfél évig monitorozta az intézetet. Meg is állapították, hogy a gödi otthonban „megengedhetetlen mértékben sérülnek” az ellátottak jogai, ennek okaként pedig a gyenge szakmai munkát és az otthon lepusztultságát jelölték meg.

Vagyis az, hogy fogyatékkal élő emberek az ágyaikhoz voltak kötözve, hogy szobáik falán vizelet, fürdőszobáikban (már amennyi van) penész, testükön ellátatlan sérülések vannak – és még sorolhatnánk – ismeretes volt, le van írva, elolvashatta bárki, aki arra hivatott, hogy ezekkel az ügyekkel foglalkozzon. A fenntartó egyébként idén február 15-ig adott határidőt a tarthatatlan állapotok felszámolására. Ez sem történt meg időben. Kirúgták viszont tavaly novemberben az akkori igazgatót, és felvették helyette azt, akit most menesztettek – mivel éppúgy nem végezte jól a munkáját, ahogy elődje sem.

Egyébként az intézmény dolgozói még tavaly szeptemberben segítségért fordultak Nyitrai Imre helyettes államtitkárhoz az áldatlan állapotok miatt. Székely László alapjogi biztos pedig idén év elején kezdeményezett vizsgálatot az intézményben, mely vizsgálat is kimondta végül, hogy embertelen körülmények közt élnek az intézmény lakói, és ez az állapot nem a vezetőváltással kezdődött, hanem jóval régebbre vezethető vissza, de haladéktalanul fel kell számolni.

Ismételjük meg akkor újra a dátumokat: a fenntartó egy évvel ezelőtt fejezte be a monitorozást. A Mental Disability Advocacy Centre (MDAC) idén májusban, két hónappal ezelőtt hozta nyilvánosságra jelentését. Eddigre az alapjogi ombudsman is kimondta, hogy tarthatatlan a helyzet. Ezután a minisztérium vizsgálatot indított, aminek látható eredménye a mai napig nincsen. Azt ígérik, hogy a gödi otthont be fogják zárni – de továbbra sem ismerik el, hogy az MDAC jelentésében foglaltak igazak, a bezárást azzal indokolják, hogy a fogyatékkal élőket a nagylétszámú intézmények helyett más, “családiasabb környezetben” kívánják elhelyezni (erről itt írtunk bővebben). A torta tetejére biggyesztett hab pedig: a gödi intézmény feljelentette az MDAC-t, mert engedély nélkül mentek be és fotózták le az áldatlan állapotokat. Az ügyben még rendőrségi vizsgálat is indult...

Na és akkor ehhez képest ugyebár Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár kifejtette még májusban, hogy szerinte a fényképeken látható szörnyűségek, amelyeket a Mental Disability Advocacy Centre (MDAC) készített az intézményben, egyáltalán nem bizonyítják, hogy az a sok csúf dolog meg is történt, illetve egészen pontosan úgy fogalmazott, „amit az MDAC vélt látni, az nincs”.

Az a nincs, amit már egy évvel ezelőtt is lepapíroztak, és az eredményt mások is megerősítették.

De még Cziberénél is embertelenebb dr. Tarnai Richárd esete: a Pest Megyei Kormányhivatal vezetője (mely kormányhivatal a gödi intézmény fenntartója!!) tavaly karácsonykor, vagyis a fenntartó jelentésének elkészülte után fél évvel ellátogatott az otthonba cukiskodni, kiosztott pár ajándékot, s közben azoknak a fogyatékkal élő embereknek a körében, akikről ő maga legalábbis pontosan tudta (már ha tisztességgel végzi a munkáját…), hogy milyen körülmények között élnek, mindannyiunk életét „az égő gyertya fényéhez" hasonlította, amely „összeadódva jobban világít”, az intézmény gondozóinak pedig megköszönte, hogy „nem engedik kialudni a rájuk bízottak gyertyáinak fényét.” Erre inkább ne is mondjunk semmit...

Ebben a lehetetlen helyzetben pedig talán némi joggal kérdezi az ember, hogy hol van az a miniszter, akinek rendet kell vágnia ebben az őrületben, akinek az a feladata, hogy megakadályozza, hogy ilyen embertelen körülmények között éljenek emberek, az ő fennhatósága alatt? Balog Zoltánnak hívják egyébként, az emberi erőforrások miniszteréről van szó, ha valaki emlékezne még rá.

Ja, hát ő nem szólalt meg az ügyben.

Megszólalt viszont más alkalommal, talán az rá is világít az ő szerepére ebben, és még sok más történetben is. Mondott egy kis beszédet a XIX. Karcagi Birkafőző Fesztiválon, amelyben kifejtette, hogy a birkapörköltben az Emberi Erőforrások Minisztériumának teljes portfóliója megtalálható (mert például egy 40 kilós vaslábast emelgetni sport, a recept évszázadokon történő átívelése meg oktatás – hogy le ne szakadjon a vesénk a röhögéstől!). Szóval az elmúlt hónapokban Balog legemlékezetesebb megszólalása az volt, hogy saját magukat birkapörkölthoz hasonlította – de nem szólalt meg egy olyan ügyben, mint a gödi speciális otthon körüli botrány. Hát erre mégis mit lehet mondani? Mondjuk alázott ő már meg szegény gyerekeket, nem is egyszer, viccelődött a mentősökkel is – szóval talán jobb is, hogy most csöndben maradt, ezt a bizonyítványt még ő sem tudná kimagyarázni.

Mert hogy ez a kör itt aztán tényleg bezárult. Kirúgtak (megint) egy igazgatót, mutogattak kicsit Soros Györgyre, de valójában az intézmény fenntartójának, és így közvetve az ő munkáját felügyelő minisztériumnak is tudnia kellett arról, mi folyik Gödön, és mi folyik még sok más, hasonló helyzetű intézményben. És bár tudtak róla, mindaddig, amíg egy nemzetközi szervezet le nem leplezte ezt a helyzetet, addig nyugodtan ültek a babérjaikon és kussoltak. Majd a botrány kipattanása után másokra mutogattak, elhazudták a tényeket, saját felelősségüket nem vállalták.

Végtelenül cinikus, és egyben káros az, ahogy egy minisztérium semmilyen felelősséget nem mutat egy olyan terület iránt, amely az irányítása alá tartozik. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma következetesen elugrik a kényes kérdések elől, felelősségvállalás helyett hárít, ráadásul a fogyatékkal élő, és így végtelenül kiszolgáltatott emberek számára nem hogy támaszt nem nyújt, de számos ponton egyre nehezíti az életüket. A probléma az, hogy ezek a sérülékeny csoportok épp kiszolgáltatottságuk miatt nehezen képesek érvényesíteni érdekeiket - és épp ezért végtelenül elkeserítő, hogy az őket (is) képviselni hivatott miniszter és minisztériuma asszisztál mindehhez.

Úgyhogy azért csak álljon itt végezetül azoknak a neve, akiknek tudniuk kellett róla, de nem bűnhődtek meg azért, mert ma, 2017-ben Magyarországon olyan intézményt működtetnek, ami középkori módszerekkel bánik fogyatékkal élő emberekkel: dr. Tarnai Richárd, az ajándékosztó, Czibere Károly, az örök hitetlen és Balog Zoltán, a néma eminenciás. Ők a mai napig sunnyognak. Hány ilyen van még?

Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!

Kattints, és olvasd el, mit értünk el a ti támogatásotokból az előző hónapban!
Kattints, és támogass minket, hogy a Kettős Mérce tovább működhessen!