A Horthy-féle Magyar Állam álldogál az utcasarkon, kissé görnyedten, de büszkén, mint egy nehéz sorsú arkangyal. Valakik vonulnak az utcán, valami felfordulás van, és a Magyar Állam zavartan félrenéz. Nem szereti a felfordulást. A Rendet szereti. 

Tétlenkedik, a haját igazgatja, oda-odapillant, de csak úgy a szeme sarkából; nem amolyan helyes, hercig felvonulás ez éppen, nem kedvére való. Sehol a nyalka huszárok, bár vannak csendőrök, rendőrök, katonák, még egy-egy tiszteletreméltó páter is akad, de az egész valahogy mégsem igazán ünnepi. Pedig ezek az ő csendőrei, rendőrei, katonái, papjai. A vagonokra is az van írva, hogy "Magyar Államvasutak". De mégis, a Magyar Állam nem igazán elégedett, hiába van vasútja is, aminek a marhavagonjaiba most ezeket az embereket felterelik. Sehol egy fehér ló (hej, azok voltak ám a szép idők! akkor még volt a dolognak svungja, most meg valahogy olyan lélektelen, morfondíroz a Magyar Állam, és megörül a szónak, mert pontosnak találja); sehol egy csudás monstrancia; csak ezek a szürke, riadt alakok, siránkozás, ütlegek, ridegen ugató parancsszavak. Nem szép. 

Az amerikai Vice News tudósítója, Simon Ostrovsky múlt csütörtökön szabadult ki az oroszpárti felkelők által teljes egészében elfoglalt Szlovjanszk város állambiztonsági központjából, ahol jó pár, igen kellemetlen napot töltött el. Most részletes interjúban számolt be a fogságban tapasztaltakról: nem úszta meg több kiadós verés, kihallgatás és az orosz tévé interjúja nélkül. Elmondása szerint ezért engedhették mégis ki, mert a helyi „népi polgármester”-nek sokkal komolyabb ügyekkel kellett szembenéznie a napokban. Mint az már ismert a donyecki „népi kormány” a hétvégén a helyszínen tartózkodó EBESZ katonai megfigyelőket is elrabolta, közülük még csak egy embert engedtek el. Harkiv polgármestere ellen pedig eközben merényletet követtek el, Luhanszk pedig ugyancsak „népi köztársaságot” kiáltott ki.

Írhatnánk visszatekintést arról, hogyan lettünk gyurcsányisták, orbánisták, zöldek, barnák, feketék, liberálisok, és szélsőjobboldaliak az évek folyamán, de mindeközben valójában hogy tolódtunk balra, és még balra.
Vagy írhatnánk arról, hányszor tévedtünk, rontottuk el, csináltunk balfogást, bénáztunk az évek folyamán. De számba vehetnénk a már sok millió látogatót, bizonygathatnánk, hogy olvastok minket, és olvasni is fogtok.

Április 25-én Európai Parlamenti választásokat tartanak. Hatalmi szempontból a tét kicsi, de a választás hivatkozási alap lehet az egyes pártok megítélése szempontjából a következő 4 évben. A választás tétje az MSZP és az Együtt-PM számára a legnagyobb, de bárki könnyen bukhat nagyot, míg a nyerésre kicsi az esély.

A cigányok márpedig egytől-egyig bűnözők, joggal sújthat le rájuk a tisztességes magyarok haragja, akiket nem érhet hátrány az igazság kimondásáért. Nagyjából eképpen foglalható össze a Gyulai Törvényszék elsőfokú ítélete abban a perben, amit az ügyészség indított a Szebb Jövőért egyesület feloszlatása iránt. A határozat teljesen szembemegy a Magyar Gárdát feloszlató ítéletekkel és hemzseg a bíró jogilag irreleváns, előítéletes, szubjektív véleményétől.

Hajdú D. András (Origó)

A hét közepén a Gyulai bíróság bírónője, Mucsi Erika egy, minden a békében, és az együttélésben gondolkodó állampolgár számára elfogadhatatlan, és szakmaiatlan jogi ítéletet hozott. Erről a rasszista és szegényellenes ítéletről mi is írtunk cikket, most azt kérjük tőletek, tiltakozzatok. Éljetek a panasz lehetőségével, küldjetek emailt a Kúriának és a Gyulai törvényszéknek, ahogy ezt már többen is megtették, például Setét Jenő emberi jogi aktivista. 



Gyulai Törvényszék: birosag@gyulait.birosag.hu
Kúria: kuria@kuria.birosag.hu

Mi a következő e-mailt küldtük el a Gyulai Törvényszéknek, és a Kúriának: (birosag@gyulait.birosag.hu; kuria@kuria.birosag.hu:

A gyulai bíróság és a gyulai bíró minapi ítélete kíméletlenül kimondja. Kimondták már sokszor azt a hazugságot, ami igazából egyetlen dologra jó, a szegények és a cigányok kriminalizálására. Ez a kimondás a sokadik ebben a műfajban, és még lesz több is, de eredményt soha nem fog hozni, mivel nem a megoldás felé vezet. Ugyanis a megoldás csak az együttélés valamilyen igazságos és békés formájában képzelhető el cigányok és nem cigányok, szegények és nem szegények között. Ezek a hazugságok pedig nem ide vezetnek. Nem vezetnek sehova.

A mindennapi csörték zajában hajlamosak vagyunk megfelejtkezni arról, hogy magyarországi csatáink egy tágabb kontextusba is illeszkednek. Kínáig most ne menjünk (bár épp történelmének egyik legnagyobb sztrájkja folyik állítólag), de számos hazai politikai jelenség párhuzamát könnyen fellelhetjük Európa-szerte. Megzuhant népszerűségű és „megújulásra képtelen” „szocialista” pártokkal pl. kis túlzással Dunát lehet rekeszteni (azt ismeritek, amikor Schröder, Papandreu, Zapatero és Gordon Brown versenyeznek, melyikük járt a legközelebb a magyar szocik 2010-es buktájához?) De ha a túloldalt nézzük, akkor is nehéz tagadni a magyar folyamatok trendi voltát. A szélsőjobb szerte Európában a politika fontos alakítójává lépett elő, már nemcsak a megszorult jobboldal másolja a franciáktól a dánokig, de alkalmasint a balközép is onnan venne recepteket.

Sölétormos Jenő egy hétig böjtöl a Parlament előtt a kishantosi gazdaság lerombolásával szembeni tiltakozásként. Nem azért, mert azt gondolja, hogy ezzel bármit is megakadályoz – hiszen a mintagazdaságot már beszántották, a küzdelem elveszett. Mégis, Jenőre Václav Havel, a kommunista diktatúrákkal szembeni ellenállás egyik történelmi jelentőségű szereplője, a három éve elhunyt volt cseh köztársasági elnök büszke lenne. Hogy miért? Mert Jenő tette pontosan az, amit Havel az „igazságban élni” tetteként írt le. Akként, ami kiállás a cselekvő saját erkölcsi integritása mellett, s egyben a nem-demokratikus rezsimekre veszélyes politikai tett is.

„Most már hirtelen és mérgesen kapok utána, erőlködöm, kivörösödöm, a nyelvem kilóg, megbotlom, leesem, négykézláb futok utána, be az asztal alá, a dézsa mögé. Beverem a fejem az ajtófélfába, kiszakad a kabátom, a fogamat csikorgatom, és egyszer már meg is kapom a füleit, de ő lihegve, most már hangosan makogva kitépi magát, megharap, és a kamrában elbújik a hasábfák mögé.

Most ott van, és nekem szét kellene szedni az egész halom fát, hogy megtaláljam. De szétszedem, szétszedem én, ha addig élek is, szétszedem és megfogom, és megragadom a füleit, és felkapom a levegőbe, és megforgatom, és a falhoz vágom, és szétloccsantom a fejét, azt az ostoba, makacs, szamár fejét, amivel nem akarja megérteni, hogy csak meg akarom simogatni.”

Karinthy Frigyes: Szeretem az állatot

A „szegények nem értették az ellenzéket” és az „alsóbb osztálybeliek tudatlanságuk miatt jobbra szavaztak” gondolatmeneten alapuló elemzési dömpingben látszólag azon gondolkozik az internet népe, hogyan lehetne végre megértetni az alsóbb osztálybeliekkel, miért rossz az nekik, hogy jobbra szavaztak – függetlenül attól, hogy fogalmunk sincs, valóban oda szavaztak-e. Hiszen rendkívül racionális döntés lett volna a részükről, ha valamelyik nem jobboldali ellenzéki pártra szavaztak volna, gondolja a náluk „nyilvánvalóan” okosabb „értelmiségi” vagy magát annak valló.