Biztosan sokan megkísérelték már a virtuális térben kikristályosítani azon emberek gondolatát, akik bár nem nácik, nem fasiszták, nem gyűlölködők, nem rasszisták, nem antiszemiták, de mégis félnek a cigányok többségétől. Talán én is közéjük tartozom. Erről pár hónapja írtam is egy postot, mármint arról, hogy milyen a viszonyom a roma kisebbséggel. 

Magamból és a többi - hozzám hasonló - kommentelő véleményéből kiindulva vázlatosan igyekszem bemutatni a romákhoz fűződő viszonyát egy átlagos magyar embernek. Lehet, hogy furcsa képzavarral fog szembesülni a kedves Olvasó, mégis bízom benne, hogy a másképp gondolkodók is meg fogják érteni a gondolatmenetet. Természetesen nem kell automatikusan egyet is érteni a felvázoltakkal, de legalább indítson be egy-két gondolatot. Nem titkolt szándékom ezzel a posttal az, hogy végérvényesen eltöröljem azt a demagóg vélekedést, mely szerint ha valaki "cigányozik", az náci. Mert nem.

Ebben a témában sem tudom kikerülni a holocausthoz fűződő viszonyomat, így a saját és a többi (hozzám hasonló) kommentelő véleményéből kiindulva a következőkre jutottam a témában:

A holocaustot egy förtelmes és aljas dolognak tartom. Nem azért, mert zsidók, cigányok, melegek és hadifoglyok százezreit pusztították el, hanem azért mert EMBEREKET pusztítottak el csak és kizárólag származásuk, meggyőződésük miatt. Értsd úgy, hogy ha zulukat, jehovákat vagy sátánistákat végeztek volna ki, akkor is ekkora lenne az ellenérzésem az egésszel szemben. Másik oldalról viszont soknak tartom. Soknak tartom, hogy még mindig napi téma. Persze, nem szabad elfelejteni, de mintha a kommunizmus rémtetteit amolyan krumplileveses nosztalgiával szemlélné a többség. Mintha az nem fáj volna annyira. Itt már bekapcsol az igazságérzetem. Én azt gondolom, hogy igen, el kell ítélni, tudni kell kimondani azt, hogy a holocaust az emberiség egyik rémtette volt, de nem kéne folyamatosan erre hivatkozni, oda visszanyúlni. Még akkor sem, ha élnek közöttünk olyanok, akik megjárták valamelyik haláltábort. Miért írom mindezt? Azért, mert volt nekünk egy szép nagy Magyarországunk és sokan mondják azt, hogy nem kéne már ezzel foglalkozni. Jó, felejtsük el és ne a múltban éljünk. De akkor legyünk konzekvensek. Ennyit a holo témáról.

Cigyányság, mint olyan. Régi és elcsépelt, de nekem is vannak cigány barátaim. Nem koszosak, nem büdösek. Dolgoznak és vannak céljaik. Szeretik a hazájukat. Sosem ártanának senkinek. Vagy legalábbis nem több embernek, mint mondjuk jómagam. Már emiatt sem lehetek cigánygyűlölő. Persze, nem is vagyok. Sőt! Engem személy szerint vonz a kultúrájuk. Voltam például Parno Grast koncerten. Tetszett. De az nem tetszik, hogy a cigányok többsége erőszakos, ápolatlan és hajlamos a bűnözésre. Nem, nem azért, mert cigány. Nem azért lop, mert cigány, hiszen vannak cigányok, akik nem lopnak. De a többségük sajnos ilyen. Ezt azok a cigányok is jól tudják, akik sikerrel "integrálódtak" a magyar társadalomba. Sokan ismerünk rendes romákat. Bátran meg kell őket kérdezni arról, hogy mit gondolnak a cigányok többségéről. Meglepő, de pontosan azt, amit mi. Ettől én még nem leszek náci. És ő se. Nem, mert még az ápolatlan cigányt sem szeretném "kiírtani". De még csak bántani se. Egyszerűen azt mondom, hogy gond van velük és ezt a problémát az államnak kéne megoldani. Azért fizetek adót, hogy megoldás legyen és nem azért, hogy segélyre dobják oda a jobb sorsra érdemes romáknak. Nem, ebben kérem nincs stratégia. De visszatérve... Nem, nem vagyok rasszista, mert nem a bőrszíne alapján ítélem meg az embert. Én az öltözködése, a testszaga (ha van), a beszédkészsége és a tettei alapján ítélek meg mindenkit. Elszomorító, de így van: a fenti 4 kritérium alapján a cigányok nagy része nálam elmarad az átlagos fehér magyartól. Lehet, hogy ha nem Budapesten élnék akkor más lenne a tapasztalatom, nem tudom.

Az itt leírtak alapján gyakran neveznek engem nácinak, rasszistának, orbánistának, jobbernek, kirekesztőnek, gyűlölködőnek. Pedig nem vagyok. Elhiszed?