Mi mindenre nem jó ez a válság, az ember csak ide-oda csodálkozik a híreket olvasva, hogy ennek mennyi sok sok haszna lehetne.
Egybôl itt monetáris lehetôség is, ekkora nagy bajban hátha a mi kis magyar ladikunk alján tátongó óriási szociális léket is megbocsátják nekünk és egybôl (huss, mint említettem) lehet nekünk eurónk is.
Most lehet átalakítani azt a csúnya környezetszennyezô ipart környezetbaráttá, hisz eddig csak erre vártunk mind, majd ha válság lesz, beruházunk környezetbarátkozásba, addig azonban -ami a csövön kifér- termeljünk. Megjött hát a várva várt válság, kéremszépen a mostani környezet nagyon megfelel annak, hogy környezetbaráttá tegyük az üzemet, úgysem rendel senki semmit.
Autóipari beszállítók oszlanak most két táborra, az egyik, aki eddig mint a hangya ügyesen tartalékolt, a másik mint a tücsök, jetskizett rogyásig. A hangyák szerint kiváló ez a válság ahhoz, hogy elváljék a szar a víztôl, végre csak azok maradnak talpon, akik okosak voltak. Ez is milyen jó már.
Nomeg a réges-régi hír, az eddig munkába temetkezett vált brókerek jobb híján lábuk közé néznek, megtalálják nemes szervüket, és rohannak is egybôl megkönnyebülésért a legközelebbi szexuális szolgáltatóhoz. Persze válság ide, válság oda azért nem a fôút mentén nézelôdnek, virágozzék a luxusprostitúció, mint egy indikátor. Vagy baszás van, vagy gazdasági növekedés.
Olyan ez az ipar egészének, mint négy mancs a libatömôknek. Van végre bûnbak, a válság. A GE elbocsát egy halom embert a nyíregyházi izzógyárból. Nem azért, mert az izzók iránt csökkent a kereslet, neem. Azért mert a válság miatt racionalizálni kell. Magyarul fenntartották volna még egy ideig a veszteséges ágazatot, hiszen jótevôi ôk a magyar népnek, de sajnos ezt a jótékonykodást nem bírják tovább fenntartani. Válság van, no. Nem mintha amúgy nem tehetné meg, de ez így mégiscsak szebb.
És persze az örók sláger, a politika. Olyan naaaagy a baj, hisz a középosztály megélhetése is veszélyeben van, emelkedik a kocsi-, ház-, tévétörlesztô, amikor megszûnnek munkahelyek, ugyan kinek jutna eszébe szociálisan érzékenynek lenni? Itt van a hihetetlen lehetôség például a szociális segélyezés átalakítására. Monoki modellt mindenkinek, kodifikálni kell már csak, és huss!
Sôt, el lehet mondani hogy, ezt mind a zsidók okozták, vagy hogy a gazdagok, hogy ne a szegényeknek legyen rossz, hogy az állam segítse meg azokat a szegény tévelygôket, akik azt hitték a devizahitel azért olcsóbb, mert a zsidók azt akarják, és nem gondolta volna, hogy az árfolyamkockázat az az árfolyam és kockázat szavak összetételébôl áll. Mentsük meg az árfolyamkockázat vállalóit, akik addig vállalják a kockázatot, míg az pénzbe nem kerül. Végre bele lehet nyúlni a közigazgatás pazarlásába egy cseppet, a lakosság nem érintett százaléka megértôen bólogat, hiába, a válságból vegye ki a részét mindenki! Nem lesz miniszteri jutalom sem! Biza! Esetleg kárpótolhatja magát a költségtérítésbôl.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.