Világszerte egyre többen beszélnek arról, hogy a jelenlegi válságra egy, a 1929-33-mas világgazdasági válsághoz hasonló "új leosztás" lesz a megfelelő válasz, csak éppen a kornak megfelelően zöldebb színezettel.

A Lehet Más a Politika! nevű szervezet egy zöld New Deal bevezetését sürgeti közleményében. A javaslatcsomagot megtekintheted ITT.

Akárcsak 1929-ben, a válságot ma is a pénzpiacok laza szabályozása okozta, és hogy a kereslet nem volt képes olyan ütemben növekedni, mint ahogyan azt szerettük volna, a lufi durr kipukkant, és a fejünkre ömlött a sok ajándék, amivel megtöltöttük: hitelre vásárolt bisz-baszok, háztartási gépek, plazma tévék, autók, lakások, és laptopok tömkelege.

Jójó, felvettük a sok hitelt a lakásra, de tényleg azért vettük fel, mert olyan mohók voltunk és nem bírtunk magunkkal? Nem. Vagy csak részben. Nagyjából annyit fogyasztottunk, amennyit megérdemeltünk. Csak éppen nem volt rá pénzünk, mert az adók ahhelyett, hogy a tőkére nehezedtek volna, a mi pénztárcánkat rövidítették. Amíg a mi jövedelmünkből 20-40%-okat sápoltak le, addig a multikat 10 éves, meg 20 éves adómentességgel csábította mindenki a saját országába. A szociális kiadásokat mindenütt megnyirbálták, az államot csökkentették. Ahogy a piaci fundamentalisták egyre jobban törtek előre, úgy kerültünk egyre nagyobb szarba, és vészesen közeledett a válság. A New Deal lényege az állam növelése volt. Annak felismerése, hogy ha nem osztunk vissza a szegényeknek, ha nem tartunk fenn erős szociális hálót, ha az állam mindent a piacra bíz, és azt mondja, hogy az erősebb kutya iszik, azzal mindenki csak rosszul jár. Biztosíts egyenlő jogokat a farkasnak és a bárányoknak, és a farkas felfalja a bárányokat!

A neolibek nemrég Magyarországon pontosan azt a társadalombiztosítást akarták piaci alapokra helyezni, amit a 29-33-as válságra adott válaszként vezettek be szerte a nyugati világban. Ráadásul azzal akartak átverni minket, hogy ez a reform. De a piaci fundamentalista törekvések nem csak Magyarországon tomboltak az elmúlt években. A munkavállalók jogait szerte Európában megnyirbálták a versenyképességre hivatkozva, vékonyították a szociális hálót, növelték a munkaidőt, kitolták a próbaidő hosszát, a munkaerő mobilitásának növelése céljából megkönnyítették a cégeknek a munkavállalók elbocsátását. Ezek mind-mind a fizetőképes keresletet csökkentették, és hozzájárultak a válság kialakulásához.

Biztos azt mondjátok most, hogy jó persze, kell az általános szociális ellátás, meg ingyenes oktatás, de miből? A New Deal erre azt mondta, hogy fizessenek a nagyok. És ezzel a válasszal kirántotta a világot a csődből. Kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz képes a mai elit meghozni ezt a döntést. Meddig kell mélyülnie a válságnak ahhoz, hogy felismerjük: szükség van a globális pénzpiacok szigorúbb szabályozására, a tőkemozgások megadóztatására. Roosevelt annak idején megállapodott a nagytőkével. Tisztességes versenyt ajánlott, és a tőke ennek hatására lemondott profitja egy részéről az állam javára.

Persze ehhez globális együttműködésre van szükség. Új globális pénzügyi ellenőrző hatóságot kellene létrehozni. Az erre szolgáló intézmények jelenleg mindenféle demokratikus kontrollon kívül esnek. Tudjátok! A WTO és a GATS a két mumus akik ellen minden valamire való demokráciában polgárok tízezrei tüntetnek a globkrit felvonulásokon. Nálunk, jó ha 100 emberből egy tudja, hogy mik ezek.

A zöld New Deal programjának megvalósításához szükséges az, hogy nemzetközileg koordinált adókat vessenek ki az államok. Államok közti adóügyi együttműködésre van szükség, hogy az adóversenyt visszaszorítsuk, ezáltal a tőke zsarolási potenciálja megszűnjön. Vagyis ne vonja ki a termelését egy országból a multicég csak azért, mert az tisztességes adót vet ki rá, míg a szomszédja nem. Továbbá növelni kell a környezetterhelésre vonatkozó adókat is.