Az uborkásbácsi 220V (egyes feszültségeket ismerô források szerint 230V) segítségével megölt egy embert. Szerintem elôre megfontolt szándékkal, de ezzel meg kell várni a vádemelést. A lényeg azonban, hogy egy ember meghalt, és ez bizony emberölés.

Tökéletesen mindegy, hogy a megölt ember éppen cigány volt, mert az áram nem rasszista, ahogy az uborkácsbácsi sem. Ugyanannyit kap érte, mint egy fehér emberért. Az áram válogatás nélkül öl, a bácsinak sem sikerült idomítania.

Mindenki kedvence Olaszliszka. Ott is emberölés történt, sôt, ott sem azért rugdosták halálra a tanárembert, mert fehér, hanem mert elsodort egy kislányt. 

A két történetben van közös. Elsôsorban az, hogy az indíttatás nem rasszista, de táptalajt ad a rasszista megnyilvánulásoknak. Másodsorban az, hogy mindkét emberölés korábbi tapasztalatból indult ki. Uborkásbácsinak lopták az uborkáit, olaszliszkán a lincselôknél elütöttek egy gyereket korábban.
Uborkácsbácsi ezért abból a logikából indult ki: aki az uborkák körül kolbászol éjszaka, az uborkát akar lopni. Aki uborkát akar lopni, az az uborkák között fog kolbászolni. Tehát az uborkák közé telepített drót az uborkatolvajt fogja megfogni.
Az olaszliszkai lincselôk abból indultak ki, hogy aki elütött egy gyereket az elütötte. Aki tehát gyereket üt el, az elüti a gyereket. Ebbôl is látszik, hogy a cigányok logikája mennyire primitív szemben uborkásbácsiéval, tiszta tautológia az egész.

Ha mindkét történetbôl kivesszük a cigányokat, fehérember fehérembert agyonrugdos, fehérember fehérembert árammal agyonüt, mindkét helyzet tökéletesen egyszerû lenne, emberölés csíkosan és pepitán.

Mint borús égbôl villámcsapás azonban lett egy újabb hurrognivaló. Nagycsécse az új favorit, ahol a vélemények a lám-lám maguknak keresték, és a rasszizmus rasszizmus felkiáltások között váltakoznak. Vajon itt érdekes, hogy ki cigány? Az elkövetô vagy a sértett? Mindkettô? Egyik sem? Emberek, tökéletesen mindegy. Aljas indokból. Ez a jogi kifejezés. Mindegy, hogy a kölcsönadott tízezer forint aktuális ötvenzeres kamatát nem fizették meg, vagy az volt a bûnûk, hogy cigányok voltak. Mindkét esetben (és még sok másik kitalálható esetben is) a lényeg, hogy valaki embert ölt.

Mindhárom esetben az a felháborító, hogy aránytalan. Aránytalan az uborkáért az élet, aránytalan az elsodrásért az élet, aránytalan a nemtommiért az élet. Mármint az elvétele.

Ugyanúgy aránytalan, mint ha azért vennénk el valaki életét, mert kocsival száguldozni jó. Mert tudjuk, hogy nem bukhatunk le. Amikor azonban a jogszabály változik, és akkor is fizetni kell a büntetést, ha a helyszínen nem kapnak el, máris kevesebb embert ölünk meg. 2007 elsô félévéhez képest, 2008 elsô félévében 152 ember nem halt meg. 152 embert nem öltek meg ambivalens rasszú gépjármùvezetôk, csak azért, mert attól tartottak, hogy lebukhatnak. Na ez a nevetséges.