A Szonda Ipsos felmérése szerint Szili Katalain, Orbán Viktor és Sólyom László vezetik a népszerûségi listát. Annak ellenére, hogy itt a Karácsony, nem action-hero figurákként, hanem a maguk hús-vér formájában szeretjúk ôket, szavaikra éhesen figyeljük a médiumokat, kiolvasnak -e valamit az üveggömbbôl. Nomeg a médiákat, megszólalt -e valamelyik kedvencünk.

Nehéz munka népszerûnek lenni ma Magyarországon politikusként. Az egyik legfontosabb, hogy azt mondjuk, amit az emberek hallani szeretnek. Ez nem populizmus, dehogyis, ez együttérzés, a dolgozó nép gyötrelmeinek és aggodalmainak átérzése.

Orbán Viktor megérdemli, sokat tett érte, messzirôl is érkezett, megküzdött ezért a szép helyezésért. A recept nem bonyolult, de a végrehajtásához önfegyelem kell, sok külsô segítség és gyomor. Elôször is tartsunk a kezünk ügyében pár olyan embert, aki nem rest hülyét csinálni magából. Végy egy "minden kommunistát lámpavasra" embert, aki kizárólag lakossági fórumokon, és reggeli beszélgetôs mûsorokban szerepel, írástudó közelébe nem engedhetô. Kicsit mindig el kell tôle határolódni, de csak az írástudók kedvéért, cirkalmasan, nehogy leromboljuk, amit szegény felépített. Kettô már sok belôle, három pláne, de erre volt három éve, hogy rájöjjön Viktor, nem minden arany, ami csonthülye.

Vegyünk még egy darab "aki beszélt, az hazudik" embert, akinek sosem moccan meg a fejében semmi, nem merül fel benne, hogy mit mondott két-három nappal korábban. Jó ember kell hozzá, aki mindig felismeri mi egy mondat, és képes összerakni egy mondatot úgy, hogy az adott mondathoz hozzáfûzi "az aki azt mondja [eredeti mondat], az hazudik". Kétnapos reakcióideje van akkor, ha a mondatot így kell összerakni, hogy "az aki azt mondja [eredeti mondat], az a [célzott réteg] ellensége".

Olyanok ezek az emberek, mint a rotációs kapa, felpuhítják a közvéleményt, embertelen ostobaságuk után szinte éhezik a magyar egy bôvített mondatra, egy kis -államférfihez méltó- higgadtságra, egy anekdotára, bármire, ami megmutatja, a narancsoldal erôs és szép. Viktorunknak alig van dolga, éppen csak utalnia kell a sidekickekre, szemével csippant, fejét megingatja, hegyeset nem pôk, és mindenki tudja, hogy úgy is van az, meg nem is úgy van, de a lényeg, hogy a kormány rossz.

Sólyomnak, mint köztársasági elnöknek, és pozíciójából fakadóan az ország kabalafigurájának nincs nehéz dolga, a pozíciója ellen kellene dolgoznia, felborogatni a képet, ami a magyarban az állam elnökérôl él. Lobogó ball váll fölött megvan, okos bátor nézés kamerába megvan, népszerûség szárnyall. Ha pedig egyre olyanokat cselekszik, ami jó királyhoz méltó, leül a Vénekkel, összehívja a Bölcseket, lehajol az elesett dombvidéki kankalinhoz, személyes fénye csak növekszik. Halép, azt csakis a nemzeti egység, az árokásás és megosztás ellen teszi, jóindulata mérhetetlen, bölcsessége határtalan, szépsége földöntúli. 

A legismertebb sikeres nôk (Szili Katalin, Göncz Kinga, Dávid Ibolya) közé csak Gráf tudta felverekedni magát. Gyanús. Szerintem Gráf is nô.