Amikor elindultam otthonról, már tudtam, hogy Iványi Gábor 20 perc múlva elkezdődő beszédében kifog kelni a gyűlöletkeltők ellen (bár ez nem meglepő: akár 5 nappal ezelőtt is megmondtam volna), na de hogy azt is tudom előre, hogy a közönség megtapsolta, ez igen szép munka az MSZP honlapjának dolgozóitól. A serény pártaparattcsikok, és időjósként működő informatikusok nem csak a napos időt hanem a beszéd fogadtatását is megjósolták, ezen a kiváló rendezvényen.
Sajnos, mire odaértem az MSZP szimpatizánsok épp elmenekültek a Himnusz elől, bár a maradék tömeg serényen vigyázzba állt – kivéve persze Horn Gábort (valljuk be).
Volt ilyen zene, Gáspár Laci, meg minden jó, a cigány kultúrából, sikerült megint megfogni, hogy ja, tudnak zenélni (persze akik itt voltak, nem tudnak). A blokkok között kiváló gondolkodók világosítottak fel minket arról, hogy a rasszizmus öl, butít és nyomorba dönt. Persze, ez igen fontos, nehogy elfelejtsük miért is vagyunk itt.
Még írhatnék, bla-bla-bla, ekézni jó, de igazán fájdalmas, hogy nem lehet erről a témáról pártpolitika szintjén leszállni, hogy nem lehet hagyni, hogy az emberek vagy csak feketében vagy csak fehérben gondolkodjanak a dolgokról.
Miért nem lehet rájönni, hogy annak az ügynek, amit felvállalnak a politika elé koncként való dobása árt. Hogy frappánsan fejezzem be: nem kicsit, nagyon.
Ez a cikk egy akkora közhely lett mint a rendezvény, amin íródott.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.