Aki azt gondolja, hogy én azt gondolom, hogy a jobbikosokat ki kell irtani, attól elnézést kérek! Aki azt gondolja, hogy szerintem vannak olyanok, akik szerint a jobbikosokat ki kell irtani, attól is elnézést kérek!

Előző bejegyzésem egyszerűen összefoglalva arról szólt, hogy akik ma Magyarországon a politikai közbeszédből ki akarják tiltani a Jobbikot, azok antidemokratikusak, hiszen a társadalom több mint 16 százalékát akarják kitiltani. Bizonyos körök ezt a kérdést demokráciamérceként akarják beállítani. Mintha egy párt demokratikusságának mércéje a Jobbiktól való távolság lenne. Persze egy olyan országban, ahol a politikai közbeszéd a sérelmeken alapul, ahol az én kommunistám jó kommunista a te fasisztádhoz képest (és viszont), ahol jó és rossz permanens harcáról beszélünk, ez nem meglepő.

Az LMP sehol nem ígérte meg a programjában, hogy ellenségképet fog kreálni, valakihez mérve magát, jónak vagy rossznak fogja beállítani, legyen ez a patás a Feri, vagy a nácik. Sőt, aki figyelemmel követte a párt munkásságát, látja, hogy az LMP pont az ellenkezőjét ígérte meg Az LMP már létében megtagadja a Jobbikot, már alapelveivel azt állítja, hogy a Jobbik által felvázolt politika-,  ember- és politikusellenesség nem vállalható. De itt többről van szó.

Még mielőtt a lényeg kifejtésére rátérnék, beszéljünk arról, mi a félelmetes a Jobbikban. Mert nem a látens antiszemitizmusa. És bizonyosan nem a buta cigányellensége. A Jobbikban a középosztály lecsúszó része és a szegények számára nyújtott azonosulási kép a félelmetes. Az MSZP-től és a Fidesztől nem azért mentek át szavazók a Jobbikhoz, mert benácultak, antiszemiták, illetve rasszisták voltak/lesznek. Ez maximum segítség az azonosulásban.

A Jobbbik a magukra hagyott vidékek embereit gyűjti össze, és azonosulást kínál, kitörést. Radikális változást kínálunk, elsöpörjük az elitet. Az olyan helyeken, ahova nemhogy a Mercedes, de még a madár se jár, ahol az elmúlt 20 évben egyre rosszabb lett. De a Jobbik nem kínál igazi felemelkedést, igazi változást, sőt mi több, a Jobbik nem teremt munkahelyeket, felzárkóztatást: az emberek nem is ezért szavaztak rájuk. A Jobbik azt ígéri, gyere velünk, rendet teszünk, felfele is és lefele is, átértelmezünk mindent. A legfontosabb elem itt pedig nem a rend, hanem az átértelmezés.

A Jobbik retorikájában nagyon fontos elem az élcsapat-retorika, a magyarságtudat kizárólagossága, a magunkfajta/magukfajták, a dolgozó ember, mihaszna közmunkás, és amivel elég sok cigány szavazott szereztek egy szélsőjobboldali párthoz képest, a jó cigány/rossz cigány metódus. A Jobbik azonosulási képének nem egyszerűen az ellenségtudat, és a hozzánk tartozás a lényege, hanem az előbbiek és a küldetéstudat keverése. A jó és a rossz teljes átértelmezése. Egyszerűen csak megmondják mi a jó (mi a jobbik) és mi a rossz (a zsidók, cigányok, haszontalanok), és tudatosítják retorikában is, ha nem vagy jó, nem vagy köztünk, veszni fogsz. Az pedig teljesen egyértelmű, hogy a kis közösségekben ez üt.

Ha jobban megnézzük a fenti dolgot, ez egy egyszerű fasiszta retorika (sajnálatos, hogy a két nagy párt is ezzel a tudattal élt az elmúlt években, ebből van egy kis probléma is lásd lejjebb). A mi nagy kérdésünk, hogy egy fasiszta szélsőjobboldali pártot meg lehet-e állítani azzal a retorikával, hogy szimplán közöljük egy emberel, aki magáról azt hiszi, hogy a jó oldalon áll, hogy te a rossz oldalon állsz. Vagy egyáltalán van-e olyan morális alapunk, mércénk felé, hogy bármit is mondhatunk róla? Hiszen egyértelmű, hogy akik a náci- fasisztáznak, ezt nem kedves baráti csujjogatásként teszik. Természetesen nem.

Sokan a fasiszta retorika előretörését a történelemoktatás hiányának, a múltból való nemtanulásnak tulajdonítják. Pedig szerintem egyszerűen csak arról van szó, hogy a magyar diskurzus kizárólagosan jóban és rosszban gondolkodik. A politikai média az elmúlt 100 évben héroszokat gyártott, akik a jót testesítik meg a politikában, majd legyártotta az ő ellenpontjukat – vagy fordítva. A politikai élet kizárólagosan az A-B véleményben ütközik meg egymással. Az embereket megtanították, hogy vannak jók és rosszak, a többi csak értelmiségi picsogás, ami úgyse kap hangot, a magukról sokat gondoló civil szervezetek by Szijártó Péter. Ez a fasiszta, bolsevik retorika pedig kiváló táptalaj a Jobbiknak.

Most pedig a média szembesül azzal, hogy nem mindenható. Amíg az A-t és a B-t csakis ők határozták meg, nem volt olyan nagy gond. Az internet megjelenésével megszűnt a média kapuőr (lófaszt kapuőr, inkább irányitó) funkciója. A jó-rossz didaktikát átértelmező Jobbik megszületéséhez csak ennyi kellett. Fogták a mainstream médiában már megszokott bevett sémákat, és a pártpolitikai csatározások helyett úgy tudták a saját igazságukat megteremteni, hogy az illeszkedjen a régi sémába, de mégis valami új legyen, és pont azokat érje el, akik erre fogékonyak, de a témái hozzájuk már nem érnek el. A kommunista-fasiszta didaktika helyett, hazafiak (magyarok, nem zsidók (nem gazdagok), nem cigányok (becsületesek)- ártó szándékúakra építetek fel a jó rossz didaktikát.

Amikor valaki a megélhetésért küzd, a jó és a rossz játéka átértelmeződik. Lényegtelen lesz, mi a jó GDP mi a rossz GDP, a budapesti jó, és a budapesti rossz fogalma egyszerűen zavarossá válik. A Jobbik pedig csak közelebb hozta a jó és rossz fogalmát, olyan értelmezést adott neki, ami érthető. Az ember pedig könnyebben ért egyet olyannal, amit meg is tapasztal.

A jobbikos politikusokkal le kell ülni beszélgetni vitatkozni. Igenis! A Jobbik előretörése pontosan annak köszönhető, hogy a média baszogatta a Jobbikot és ezzel érdekessé tette őket, majd beillesztette a saját jó-rossz retorikájába, nem foglalkozva azzal, hogy ezzel teret add a Jobbiknak. Pontosan igazolta az MSZP, a liberális értelmiség és a balos média azokat a vádakat, amiket a jobbikosok mondtak. Egyrészt maga se tudott kilépni a jó-rossz toposzból, másrészt megoldási javaslat híján, vagy olyan megoldási javaslat birtokában, ami nem segíthet ezeken a madár se látta vidékeken, nem is léphetett ki a toposzból. Pedig ki kell. Hiszen a Jobbik nem a játékon belül játszik. Ők felhasználják a játékszabályait arra, hogy magát a játékot lehetetlenítsék el, a játék szabályai segítségével átírják azt.

Ha nem áll valaki ki egy jobbikos politikussal, azt mondja Jobbik? Nem! ezzel csak erősíti a Jobbikot, akik évek óta arra játszanak, hogy az őket támadók nem tudnak kilépni a hagyományos médiapolitikai keretekből, így kiszámítható a reakciója. Mivel minden egyes alkalommal, amikor a Jobbikot lenácizzák, lefasisztázzák, embereket hangolnak maguk ellen a Jobbik mellé. Hiszen a nem Bokrosnak való vidéken a fent említett módon nem a budapesti jó és rossz játszik hanem a jobbikos jó és rossz. Nem kenyér vagy cirkusz, hanem kenyér vagy halál kérdése.

Ha valaki azt mondja, nem állok szóba a jobbikossal, gyakorlatilag azt mondja, nem veszek tudomást a kérdésről. Nem 17% kérdésről hanem 40% kérdésről.

Hiszen nem is akar nyitni a Jobbik fogalmai felé.

Pedig ez a tipikus messze van, de a miénk vidék.

Na de mi van akkor, ha konkrétan kijelenti a vitapartner, hogy a zsidóság nem a magyarság része, mint vitánk esetében történt.

Ez egy kurva nehéz kérdés. Alapvetően azt kell rá mondanunk, hogy ez baromság. De van-e értelme ezt kikövetelni? Mi az értelme egy egyértelműen nem fasiszta retorikával élő, a jó és a rossz dimenziójából kitörni akaró párton ezt számonkérni, amikor köztudomású, látható, minden lépésből érezhető, hogy teljes mértékben demokratikus álláspontot képvisel? Mi értelme ezt megkérdőjelezni?

Legfőképpen pedig kinek használ, hogy az egyetlen olyan pártot, ami nem jóban és rosszban gondolkodik, ami ki akar törni ebből a fasiszta demokráciából belerángatják ebbe?

Az én személyemből kifolyólag pedig a kérdés így hangzik, mi a fontosabb: a folyamatos permanens demokratikus kiállás, vagy az esély egy normális országra, még ha kicsi is?

A választ nem tudom, de azt igen, hogy a Jobbiknak nem a Fidesz és nem az MSZP fog ellensúlyt adni.

Ui: Ez nem az LMP véleménye. Ez a blog nem az LMP politikusainak megnyilvánulási terepe, hanem nagyrészt magánembereké. Én nem vagyok az LMP semmilyen politikai testületének tagja. Egyetlen politikusával se vagyok napi kapcsolatban, ez itt az én személyes értelmiségi picsogásom