Új sorozatunkban betekintést kívánunk nyújtani egy jobbikos barátunk segítségével (nevezzük őt Csabának) a tisztességes magyar ember mindennapjaiba. Csaba nem kívánta felfedni kilétét, mert fél attól, hogy a hozzá legközelebb álló nemzettestvérei ferde szemmel néznének rá, ha megtudnák, hogy inkább a Kettős mércének adta át hétköznapjairól szóló feljegyzéseit, nem pedig a Barikádnak, akik már amúgy is egy állítólagos LMP-s naplóját közlik le rendszeresen. Saját blogot nem akar indítani, mert tart tőle, hogy a nemzetbiztonságiak látókörébe kerül. Igyekszünk ezért személyes adatait kellő mértékben eltorzítani. (-a szerk.)

Nehéz nyugodtnak maradni olyankor, amikor a nemzet testét kívülről-belülről a legkülönfélébb férgek rágják, de mégis meg kell próbálnom türtőztetnem magamat. Sokat vittünk véghez, de nem eleget. Anya szerint nem lett volna szabad belefolynom a politikába, az Öreg szerint viszont jól tettem, hogy kimentem akkor a Ferenciek terére, de amit utána csináltam, azt ő kész megalkuvásnak tartja. Sajnos az Öreg megragadt a Csurka-vezércikkek szintjén, pedig azóta sok minden történt.

Bogáta ért meg egyedül. Most itt vagyunk kettesben a Magyar Szigeten. Ő a bolttal jött könyveket árulni (megszerezte nekem a legújabb Stefan Niemayert, A náci kórboncnokok címűt), én meg besegítek Sanyinak a tetoválásban. Ha minden jól megy, akkor jövőre ilyenkor már meglesz a szalon és akkor mehetek néha oda is rajzolni. Mondjuk jó lenne jövő ilyenkorra a jogot is befejezni. Tegnap este Gaudi-Nagy beszélt az alkotmányozásról és a szentkoronatanról, (ott volt egyébként a fél tanszék) de nem tudtam figyelni, mert összetalálkoztam a tömegben Fallenbüchl Marcival, aki nemrég lett a szülővárosomban a kampányfőnök. Azt mondta, sok a tag, de kevés a fóka, amit elsőre nem értettem, mert addigra már jól bepálinkáztunk a Sanyival, de őszintén szólva még mindig nem értem, mit akart a fókákkal. Hiába, amióta Pestre költöztem, a vidék olyan távolinak tűnik hirtelen.

Sajnos a sziget sem a régi. Mindenkin érezni a fáradságot, a tompaságot és azt, hogy valahogy senki sem ezt akarta. Egyedül Novák Előd virul (Fallenbüchl szerint virulens, de nekem teljesen egészségesnek tűnt), amit meg is tudok érteni, hiszen a Parlamentben sikeresen és keményen dolgozik, ráadásul gyönyörű magyar felesége van. Bár az a kuruc.info-s fotó nem jött be, ahol a Dóra haja még vörös volt. Bogáta szerint Előd lesz huszonöt év múlva a miniszterelnök. Szerintem ilyen névvel nem lehet nagyobb karriert csinálni a Jobbikban. A Sanyi szerint nem lehet huszonöt év múlva, mert csak négy évente vannak választások, és az nem jön ki.

Ma reggel találkoztam Endrével és Emesével is. Nagyon egymásra találtak, mondjuk az Emese nem tudja, hogy tíz éve az Endre még melyik pártnak kampányolt. Én azért emlékszem, de mindegy. Most persze Endre a megyei elnök jobbkeze, pedig ha tudnák. Ahogy elbeszélgettünk, úgy éreztem, hogy rajtuk is úrrá lett ez a tompaság. Szerintem ők is azt érzik, amit én. Tavaly ilyenkor még volt miért harcolni. Most már szinte lehetetlen, mert Orbánék látszólag mindent megcsinálnak helyettünk, de a lényeghez nem mernek hozzányúlni. „Mindent elönt a barna szenny”, zárta le Endre szomorúan a beszélgetést, aztán Z. Kárpátot, Wass Albertet és A vén cigányt idézte (abban nem vagyok biztos, hogy kitől). Nem tudom már hányadik sörét itta Endre, amikor azt mondta, hogy a Rákos mezején kellett volna országgyűlést összehívni. Sanyi szerint az kevés, és ide gyökeres változás kell, király a Hohenzollernektől, vagy maga Albert herceg. Bogáta szerint a Rákos mezején ma nem férne el túl sok ember, mert mára már teljesen beépült és a legnagyobb részét Zuglónak hívják. Azért megbeszéltük, hogy találkozunk Pesten az államalapítási ünnepségen, ahol egyébként zászlótartó leszek.

Holnap reggel korán kell kelni, mert jön le Vona. Bogáta már régóta szeretne vele egy fotót, amit szívből támogatok.