"Eh, micsoda humortalan bagázs! Nekünk bezzeg itt van a Monty Python..."

 – I want to look at that one to see if it has „made in China” underneath – mondja Bernie Ecclestone a Szent Koronára mutatva (a videón 2:17-nél), nyilván azért, hogy oldja egy kicsit Schmitt Pál „we still have Saint Stephen’s right hand” jellegű, fárasztó, gyötrelmes angolsággal előadott történelemleckéjét. Mindenki udvariasan heherészik, „Oh no, no, please, no” – tiltakozik a Zemberek Zembere, láthatóan megütődve.

A magyar néplélek persze azonnal felhördül: „ki ez az aberrált pöcs, hogy a Szent Koronát gúnyolja?”; „menjen haza, és ott szóljon be ilyeneket a királynőnek, majd meglátja, hogy szétrúgják a seggét”; „az a minimum, hogy egy kis tiszteletet tanúsít, ha már meghívták a Parlamentbe” stb. És van is némi jogalapja a felhördülésnek, hiszen egyetlen háziasszony sem örül, ha a körülrajongott, kolbásszal és pálinkával traktált vendég tréfás kedvében ócska hamisítványnak titulálja a ház legfőbb díszét, az évszázadok óta generációról generációra öröklődő Ming-korabeli vázát.

Na de kérem: ez egy vicc volt. Nem bujkált mögötte rossz szándék, lenézés, felsőbbrendűségi tudat, csak egy olyan ember humora, akinek az országában még élő monarchákon röhögni sem számít ízléstelen dolognak.

Javasolnám, hogy mindenki, aki úgy érzi, hogy őt és hazáját itt valamiféle mélységes, otromba sértés érte egy senkiházi idegenfajzat szájából, nézzen mélyen magába: mosolyogna egy hasonló viccen, ha valaki – teszem azt – a svéd koronázási ékszerek kapcsán sütné el a stockholmi királyi kincstárban? A válasz elég triviális. Pedig (és ez nem elhanyagolható tény) azok a regáliák még ma is tényleges uralkodói jelképként szolgálnak, míg a magyar Szent Korona – habár felbecsülhetetlen értékű történelmi ereklye – mégiscsak a múltat képviseli, és a jelenkori Magyarország életében vajmi kevés tartalmat hordoz.

Mit tehetünk tehát ahelyett, hogy savanyú pofával, sértetten, esetleg felháborodva fogadunk egy ilyen megjegyzést? Egy lehetséges reakció például: „nem, nincs ráírva, viszont ez nekünk már jó pár éve megvolt, mikor titeket még Hastingsnél kúrogattak a normannok.” (Ez persze csak akkor frappáns, ha Bernie ereiben ősi szász vér csörgedezik, de a kommentekben természetesen várunk ennél szellemesebb riposztokat is.)

A lényeg ugyanaz: a sértett, nagy múltú, ám momentán kicsi ország szerepe nem áll jól nekünk. Sajnos a vaníliáskarika-emberrel jól befürödtünk ezen a téren is, mert humora, az aztán végképp nincs. De ha már a köztársasági elnökünkből hiányzik az önirónia képessége, legalább mi, a köztársaság tegyünk szert rá!

Sokkal szerethetőbb népség leszünk.