Vajon mit lát?

Sokféle értékelést olvashattunk már az LMP önkormányzati eredményéről. Botlástól a kilencven százalékos teljesítményig széles a spektrum. A különböző értékelések mögött különböző nézőpontok jelentek meg.

Az önkormányzati választások eredményét az európai parlamenti és az országgyűlési választásokkal közösen érdemes majd a párt vezetésének elemezni. Ebből a folyamatból jól körvonalazódik a lendület és a megtorpanás. A párt frissessége, újszerűsége, sikeres tavaszi kampánya az országgyűlési választáson a vártnál jobb eredményt hozott. Ez alapján megkockáztatható, hogy az önkormányzati eredmények, közelebb vannak a párt valóságos támogatásához, jobban megjelenítik jelenlegi társadalmi beágyazódottságát, mint a tavaszi eredmények. Természetesen az eredményekből levont eme következtetést, ha pontosabban akarnánk meghatározni, akkor szükséges lenne, minden egyes megye és városban vizsgálni, hogy az egyes helyeken a jelöltséghez szükséges cédula hány százalékát sikerült megszerezni, valamint azt is, hogy az egyes helyi szervezetek hogyan értékelik saját teljesítményüket.                

Az eredményekből az látszik, hogy az LMP nem rendelkezik kiépített, az új szabályozások miatt felértékelődött pártszervezettel. Hiszen a kopogtatócédulák összegyűjtése olyan városokban is nehezen ment, ahol egyébként az országgyűlési választások eredményei jobb lehetőségekkel kecsegtettek. Így olyan megyei jogú városokban, ahol az országgyűlési választáson a jelöltek 7-8%-ot is elértek, sok esetben még polgármester-jelöltet sem tudott állítani a szervezet. Nyilvánvaló, hogy ez gyengítette az önkormányzati eredményeket, hiszen hiába állít egy párt az egyéni körzetek többségében jelöltet, ha nincs polgármester-jelöltje, akkor a bizonytalan szavazók megszólítása sokkal nehezebb feladat.

A választások eredményeként országos szintem majd félszáz önkormányzati képviselő munkája ugyanakkor lehetőséget ad a helyi politikában való megjelenésre. Az elkövetkező ciklusban e képviselők munkája nagyon fontos lesz, hiszen e képviselők fogják meghatározni, hogy helyi szinten milyen kép alakul ki az LMP-ről.

Számomra az egyik legérdekesebb kérdés, hogyan lehet megvalósítani a párt által képviselt és hangoztatott részvételi demokrácia megjelenítését az önkormányzati döntési folyamatokban. Mennyire marad beteljesíthetetlen programpont, vagy mennyire válik a lehetőségekhez mérten gyakorlatba ültetett mechanizmussá. Bár hozzá kell tenni, hogy ez elsősorban a már most is lmp szimpatizánsok számára lehet elsősorban érdekes, de a hitelesség szempontjából fontos lehet a későbbiekben. Nem könnyű a feladat, hiszen a közgyűlésekben az apró frakcióknak, egyéni képviselőknek az ügyekbe való beleszólása erősen korlátozott lesz.

Ugyanakkor az országgyűlési és önkormányzati eredmények százalékos méricskélése önmagában érdektelen. Mint utaltam rá, elsősorban gyakorlati szempontú elemzése lenne a jövőre nézve fontos, tehát hogy milyen a jelenlegi hálózat munkája. A kérdés az, hogy a jelenlegi pozíciókat mennyire tudja hatékonyan felhasználni az LMP.

Az LMP kapcsán jogosan merül fel, hogy tisztáznia kell kilétét. Konkretizálnia kell, hogy a jól hangzó, de hosszú távon megfoghatatlan jelenlegi pártrendszeren való kívülisége mit jelent. Az elmélet és a gyakorlat talaján is meg kell mutatni, hogy mit jelent az ökopolitika, milyen kézzel fogható tartalom van e fogalom mögött. Éppen ezért, az elkövetkező években az ökopolitika mögé, amit jelenleg még a word is aláhullámoz pirossal, az LMP mindennapi politikája fog tartalmat rakni. 2014-ben ez a tartalom fogja meghatározni a párt sikerét vagy sikertelenségét.

Nem a különböző pártoktól való eltérés hangoztatása, vagy az LMP-re aggatott jelzőkkel való árnyékbokszolás fogja meghatározni a párt értékelését. Hanem, hogy gyakorlati politikája mennyiben lesz eltérő a magyar parlament eddigi két évtizedében megszokottól. Mennyiben tud a valóságos problémákra reagálni, mennyiben hajlandó szembe nézni az olykor népszerűtlen kérdésekkel.

Ha az LMP elköveti azt a hibát, hogy beáll elődei sorába, annak súlyos következményei lesznek a pártra.

Ha a liberális indíttatású jogvédő törekvései megmaradnak az SzDSz-es lózung politika talaján, ha nem hajlandó e problémakör gyökeréig látni, és nem hajlandó e konfliktusokban párbeszédre, akkor a „szobatudós-ellenállás hagyományát” követve elveszíti lehetőségét a társadalmi problémák eme színterén a megoldásokban való aktív és hatékony részvételre.

Ha a radikális demokrata indíttatású részvételi demokrácia programja nem valósul meg, ha a döntési mechanizmusokban a könnyebb ellenállás felé fordulva a párt belesimul a jelenlegi rendszerbe, ha a civil szférával, mozgalmakkal való kapcsolat elsikkad, akkor megvalósíthatatlanná válik „az állampolgárok demokratikus jogainak és kezdeményezéseinek szabad teret biztosító, a társadalmi igazságtalanságokat felszámoló, a hátrányos helyzetű csoportokat a társadalmi és gazdasági döntéshozatali folyamatokba bevonó” politika ígérete.

Ha a baloldali indíttatású szociális és gazdasági programja nem jelenik meg koherens, alternatív javaslatok formájában, ha a költségvetési vitákban, gazdaságpolitikai kérdésekben a párt nem tud megvalósítható gyakorlati javaslatokkal élni, ha beleilleszkedik a hagyományos ellenzéki tagadás politikájának demagóg rendszerébe, amiben ellenzéki társai, elsősorban a szocik várhatóan egyébként is felülmúlhatatlanok lesznek, akkor elveszíti lehetőségét, hogy „a kapitalizmus vesztesei, az elnyomottak és a kiszolgáltatottak” hatékony képviselője legyen.

Ha a konzervatív indíttatású közösségelvűség nem jelenik meg, ha az urbánus modernizálás kultusz kiszorítja a helyi tradíciók, sokféleségek figyelembevételét, akkor sérül a kapcsolat a helyi társadalmakkal, lokális közösségekkel. A helyi közösségekre való építkezés nélkül se lokális, se globális szinten nem lehet sikeres válaszokat adni a problémákra.

Az LMP előtt rengeteg feladat van, a támogatást a párt hitelbe szerezte szavazóitól, nagyon sokat kell dolgozni érte, hogy támogatói a ciklus végén elégedettek legyenek.