Ma este a Város Mindenkié nevű csoport demonstrál a Blaha Lujza téren. Délután 6-tól másnapig, beszélgetésekkel, zenével, virrasztással. A csoportot hajléktalan és nem hajléktalan emberek hozták létre, több olyan tagjuk is van , aki a poklot megjárva próbál gondoskodni magáról és volt sorstársaikról.

Az elmúlt 3 hónapban a kormány és a fővárosi önkormányzat mindent megtesz, hogy a kényelmetlen koloncot, a hajléktalan embereket eltávolítsa a köztereinkről. Sajnos ezzel párhuzamosan az már nem érdekli, hogy utána mi lesz velük. Előbb a közterekről tiltották ki a hajléktalan embereket, majd a megígért szociális rendezést elfelejtették megejteni. Míg sorra dőlnek be a lakáshitelek, válság van, az egyik legkeményebb tél vár ránk, reál értéken csökken a hajléktalan ellátásra jutó támogatás a költségvetésben. Egy hete pedig egy újabb rendeletben a Blaha Lujza téri ételosztást próbálja meg, betiltani a fővárosi önkormányzat.

A hajléktalan ellátást úgy lehetetlenítik el, hogy közben ennek a télnek számos család számára lesz az a kérdése- fűtsünk, vagy együnk. Ez a kérdés pedig idén már az alsóközéposztályként értelmezet emberek számára is erősen felvetődik.

Sokan azt gondolják, hogy a hajléktalan emberek csupán lusta disznók akik nem akarnak dolgozni. Pedig egyrészt nem olyan könnyű állást találni ma Magyarországon, másrészt többségük valami tragédia után kerül az utcára, illetve jelentős a gyermekvédelemből rögtön az utcára jutó vagy a lakhatásából kisemmizet emberek száma is.

Ma Magyarországon él egyfajta düh a hajléktalan emberekkel szemben. Sokan összekeverik a hajléktalanságot a csövességgel, pedig a hajléktalan emberek elég nagy része dolgozik, próbál visszajutni a társadalomba, csupán a probléma az, hogy a társadalom az előítéletei miatt nem vevő ezekre az emberekre.  Maga a szociális háló se próbálja a visszajutásra ösztönözni az embereket, míg az állampolgárok a médián és az utcán keresztül látva, az agresszív alkohol betegekkel azonosítják a hajléktalanokat, a pozitív példa bemutatása elmarad.

Pedig a szolidaritásra lehetne példa, hiszen jelenleg a lakás elvesztésének kérdése nem egy szűk kisebbségi réteget hanem sok százezer embert érint Magyarországon.