West Balkán, újabb felvonás. Reméljük lassan vége lesz, szerencsére a hazai média kezdi lassan elengedni a sztorit, pedig a tinihalál azért erős hazai kontent volt az EU-elnökségtől már-már unalmassá váló sajtóban. Előző írásunkban már összefoglaltuk – és most a hiányzók kedvéért megismételjük – mélységesen megrázónak tartjuk a három lány halalát, de egyáltalán nem értünk egyet az eseményt követő törvényalkotási és szigorítási tervekkel. Ágyúval verébre, ugye.

Nos, amiért most újra bele kell vágnunk a témába az DJ Palotai nyilatkozata. Mivel bulijain gyakran csapattuk szét magunkat, így közeli ismerősöknek tekinthetnénk egymást, talán felhatalmazottnak érezzük magunkat a bizalmas hangnemre. Nos Zsolti a napokbanhosszas töprengés, és sok elutasított nyilatkozás után nyilatkozott a Quartnak. A cikk továbbiakban erről fog szólni, noha tudjuk, Zsolti egy kicsit hosszú monodrámája elég megterhelő, mégis ajánljuk elolvasásra. Noha az interjú minden egyes gondolatmenete külön bekezdést igényelne, mi azonban csak pár, számunkra fontos és közérthető dologről szólnánk.

Átugorva az interjú elejét, melyben Zsolt elpanaszolja, hogy milyen iszonyatosan kemény munka volt feljutni munkahelyére a nagy tömegtől; rögtön a mai fiatalságról, a tinikről szóló részhez jutunk. Zsolt szerint, a mai fiatalok – már leírni is rettegünk ezt a szókapcsolatot – züllöttek, korán érnek, nem becsülnek senkit és semmit. Nem tudjuk, Zsolt mennyire jártas, a klasszikus görög filozófiában, és eláruljuk mi sem, de arra határozottan emlékszünk tanulmányainkból, hogy már a késő görök államférfiak az új és romlott nemzedék szennyes moslékának tartottam számon a római kultúrát. Ez a hálásan könnyű sztereotípiával dolgozó szemlélet átvészelt többezer évet, és ugyanolyan szívesen hangoztatták nagyszüleink a jól ismert ezek a mai fiatalok .. szitkot,mikor szüleink összes spórolt pénzüket a határon átcsempészett farmerra, vagy neadjisten egy jól sikerült VHK koncertre költötték. Noha a ’70-’80-as években nem került felszínre ennyire látványosan a drogkérdés Magyarországon, ne higgyük, hogy apunk és anyunk kemény absztinenciával jutottak túl az első lyukon. Tehát ha csak a mai fiatalságot közvetlenül megelőző generációra gondolunk, akkor is teljesen nyilvánvaló: egy nemzedék az utána követő generációt szinte kivétel nélkül az erkölcsi fertő és romlottság végpontjaként definiálja, és ez már elég régóta így megy. Erre hivatkozni tehát mérhetetlen ostobaság, és pont ahhoz a hamis nosztalgiához és nyárspolgári gondolkodáshoz vezet, amiből semmi jó nem sül ki. A Zsolti által többi agyament gondolatot, mint a torrentezés és a tizenévesek kulturális igényeinek kapcsolata a szakértő szociológusokra hagyjuk, reméljük a közeljövőben rendelkezésre áll majd valamilyen TÁMOP pályázat, és komplett kutatócsoportok fognak foglalkozni ilyen nemzetstratágiai kérdésekkel.

És akkor most beszéljünk egy kicsit Zsolti felelősségéről. Az alapprobléma, amelyet Zsolti is ecsetel, hogy hogyan jutott ide a budapesti szórakozóhelyek világa, hogy a tragédia megtörténjen. Hogyan lehet az – teszi fel a kérdést Zsolti is – hogy a pesti éjszaka ilyet termelt ki magából? Hát, kedves Zsolti, ebben neked is igen nagy felelősséged van. Ha az ember ma körbenéz Pesten – egy kis túlzással – ótvarabbnál, ótvarabb helyeket választhat a szórakozásra. Romkocsmáknak csúfolt foglaltházak, lepukkant és szétrombolt belső terű diszkók, ez van. A pesti éjszaka húsz év elteltével az igénytelenebbnél, igénytelenebb helyek, a pofátlan és csillagászati lehúzások, a siralmasan szar bulik színtere lett. Szép lassan mindenki megszokta ezeket a pofátlan lehúzásokat, az irgalmatlanul szar színvonalat és befogta a pofáját, amikor a vodka-narancsban nem volt vodka, sör helyett pedig szénsavmentes szörpöt kapott, egetrengető árakon. Az igénytelenség eluralkodott, és ehhez Zsolti, a top magyar DJ és baráti köre, szépen csendben asszisztált. A gázsi megvolt, a lemezek forogtak, az, hogy ezen kívül mi történt, már senkit sem érdekelt. A szart persze nehéz eladni, de ha ha hozzászokik az ember, simán megoldható. A ’90-es évek elején fiatalként kezdő lassan már felnőttek tehát hozzászoktak. Az, hogy Magyarországon halva született az igényes és értékelhető popkultúra, egyenesen vezetett oda, hogy tizenévesek szerveznek többezres bulit saját korosztályuknak. A tiniknek így, hogy a pesti éjszakával vigyázni kell, hogy nem kell tökig nyomni a növényvédőszereket és a kannás bort buli előtt, már senki mutatta meg nekik, hiszen az őket megelőző generáció is olyan mélységes igénytelenségben nőtt fel, hogy egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy lehet olyan bulit szervezni, ahol többször annyi embert engednek mint ahányan beférnek.

Noha egyáltalán nem célunk innen üzenni Zsoltinak, vagy vádolni is őt bármilyen felelősséggel a West Balkánban történő tragédiát illetően, arra azért szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ameddig az igénytelen és a közönséggel bármit megjátszható szórakozási kultúra lesz a mainstream irányzat, addig senki sem fogja megmutatni a jelenleg felnövekvő generációnak, hogy hogyan érdemes és szabad bulizni a pesti éjszakában.