Most a sajtkészítőkön a sor!

Javában dúl az elszámoltatás, a filozófusok után most a kortárs művészek kerültek előtérbe. Magyarországon élő emberként persze nem csodálkoznék, (sőt) ha lenne némi susmus a kulturális pénzelosztásban, de az elmúlt hetekben elég jól feltárták az elszámoltatás politikai egyoldalúságát és indítatását, és azt, hogy a vádak ebben a formában alaptalanok. Nem csodálkoznék ha a kortárs művészeti pályázatoknál is ez derülne ki.

De ha mégis? Akkor is ez a Magyar társadalom legnagyobb problémája? Biztos, hogy ebben a két szakágban történek a legdurvább lopások? Biztos, hogy itt kell elszámoltatni?

Van ez a szerencsétlen Budai Gyula akinek az a feladta mint anno szerencsétlen Keller Lászlónak. Tárja fel a politikai gazdasági visszaéléseket, számoltassa el a korrupt politikusokat, meg ilyesmi.  Ellenben ez egy baromi nehéz feladat akkor, amikor a legtöbb állami megrendelésre dolgozó cég nem tesz kockára semmit, és befizet ide is, oda is. Nehéz felgöngyölíteni azokat az ügyeket amikben Simicska leszól „srácok ezt azért nem kéne” vagy amikben Puch László átszól, „nem ebben állapodtunk meg”.

Budai Gyula pedig csak ül, ül a szobájában és épp csak belelapozna az aktába, vagy megnyitná az emailjét, a telefon máris csörög, csak csörög. Közben pedig ég rá a köröm, a nép eredményeket vár, nem másként a főnők, ő persze csak módjával.

Így marad a kulturális elszámoltatás. Az MSZP álttal alkalmazni nem akart, ezért hülye pályázatokban kifizetett társadalomtudós. A pártfunkci legjobb barátja, aki egyébként festő. Itt lehetne bizonyítani, hogy a szocik miként herdálták el a pénzt, és persze lehet kinyírni a vélt kulturális háttérországukat is (meg persze behozni a sajátot). Jellemző az egész szituációra, hogy nem is az elherdált pénz lenne a bizonyíték sajtóban, hanem a pártkapcsolatok feltételezése.

Alapjáratban a valódi elszámoltatás egy pártfinanszírozási törvénnyel kezdődne, egy olyannal, hogy a jövőben egyik párt se tudjon korrupciós pénzeket begyűjteni. Aztán vannak ilyen „izék”, hogy a korrupció feltárását nem pártkatonákra bízzuk, az ÁSZ élére ugyancsak nem pártkatonát rakunk. Nem a kis hallakkal kezdjük a dolgot, hanem nekimegyünk a valós gazdasági hatalmakkal rendelkező figuráknak, akik ezt a rendszert ami gazdasági szempontból nem más mint az előző, tartják fent.

De persze ez egyelőre maximum álomország partján valósul meg.