Szegénynek lenni nem egyszerű. Bár sokan azt hiszik, hogy az ember akar dolgozni akkor tud, ha az ember tanulni akar alanyi jogon jár, ha az ember segélyt kap megél, ez nincsen így.

Bár tudom, hogy a szolidaritás, és az igazságosság nem túl kedvelt fogalmak manapság, de miként várhatnánk el (bár a jelenlegi közmunka rendszer elvárja), hogy valakik csak azért, mert egyrészt távol élnek Budapesttől, másrészt a szüleik aluliskolázottak voltak, harmadrészt nincs munkalehetőség a lakóhelyük környékén, rosszabb életkörülmények között éljenek mint mi?

Márpedig sokan továbbmegyünk, átsiklunk azon, hogy ez természetes, és rögtön azt gondoljuk - ha nekünk Budapest vagy Győr országból sikerül - természetesen nekik is sikerülnie kell. Budapestről könnyű azt gondolni, hogy aki akar talál munkát, de a munka pénzbe is kerül.
 

Ha jó munkát akarsz tanulnod kell. De a feltételek nem azonosak, ahogy az elvárások se. Míg egy nagyvárosban, középosztályi környezetben lakó emberrel szemben elvárás az, hogy képezze magát, és ehhez biztosítják a feltételeket is, egy kis faluban a létminimum alatt élő család nemhogy a feltételeket nem tudja biztosítani, de sokszor tanuló korában már rákényszeríti a gyereket hagyja ott tanulmányait. Ebben az összehasonlításban pedig nem is beszéltünk arról, hogy messze van az iskola, vagy  pénzbe kerül az utazás, vagy az alapvető fizikai feltételek nem teljesülése különbségeket szül. Miként arról sem, hogy hiányosak az oktatás feltételei, nincsen pénz tanszerre, és nincsenek meg otthon sem az alapvető alapjai a tanulásnak. Egyszerűen beszéljünk arról, miként várhatjuk el egy gyerektől aki éhezik, hogy felnőttként ugyanolyan teljes jogú tagja legyen a társadalomnak, mint egy szerencsésebb sorstársa?

Alapvető probléma, hogy – különösen a hátrányos helyzetű, depressziós területeken élők – iskolai végzettség(e) az országos átlaghoz képest is rendkívül alacsony. Ezzel többnyire együtt jár, hogy a szakmai végzettség/képzettség minősége többnyire korszerűtlen, a modern piacgazdaságban nem konvertálható, az új szakterületekkel nem kompatibilis szakmákat tartalmaz.
http://www.ofi.hu/tudastar/onkormanyzat-kozoktatas/hatranyos-helyzetu-090617

Egy olyan kistérségben - márpedig ebből számtalan van az országban - ahol a munkanélküliség eléri a 40 %-ot, bizony komoly küzdelem folyik egyáltalán azért, hogy valaki dolgozni mehessen. Ezeken a helyeken általában az infrastruktúra szegényes (Észak-Magyarország egyes részein például az autóúton több a kátyú mint az aszfalt), az egyes településekről a másikra való eljutás néha lehetetlen, míg a nagyvárosokba napi kétszer megy járat, ha megy. A szakképzet munkaerő is nehezen talál munkát, az átképzési programok, az élethosszig való tanulás pedig nem ér le a kistelepülésekre, persze ha elérne, akkor se tudnák kihasználni. De akár mit tegyen az, akinek reggel 7-re kéne menni dolgoznia, viszont az egyetlen reggeli buszjárat reggel 7 óra 30 perckor ér be a munkahelyére?

 …abból az előítéletből fakad, amely szerint a segélyezett munkanélküliek maguk tehetnek a munkanélküliségükről, mert "nem akarnak dolgozni". Makacsul tartja magát ez a megbélyegző magyarázat a munkanélküliség egyértelmű strukturális okai ellenére, még akkor is, ha az időmérleg-vizsgálatok tanúsága szerint a legszegényebbek - ha nagy ritkán pénzkereső munkavégzéshez jutnak - mindenki másnál többet dolgoznak.
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=21001

A generációról, generációra átöröklőt szegénység nem nevel ki munkaképes vagy szakképzet munkavállalókat. Ezekben a térségekben előbb a hagyományos megélhetési formákat irtotta ki a kor és az állami iparosítás, majd a rendszerváltás után ezeknek is végett vetet a rosszul értelmezett kapitalizmus mindent elosztó keze. Ezek Magyarország cserbenhagyott vidékei és cserbenhagyott emberei.

 A kistelepülési foglalkoztatottság csak egy módon megoldott jelenleg, ez a megoldás pedig a közmunka. Erre a települések nagyjából el is költik a költségvetésüket, és mint tegnapi posztunkban láthattuk ezt az egyébként se jó rendszert teszi tönkre az új szociális törvény. Egyes számok szerint a közmunkára jogosultak csupán háromnegyede fog legalább egy hónapig közmunkát kapni, a maradék 60 ezer ember így nem lesz jogosult a BPJ-re, a  Bérpótló Jutatásra (gyakorlatilag jövedelem nélkül maradnak).  

A település polgármesterének nem a négyes metró felépítése a kérdés, hanem az, ebben a hónapban kinek tudjunk munkát adni. Ebben a helyzetben nem juthat pénz infrastrukturális beruházásokra (lásd Ivády Gábor és a kisbusz anno)álmodni se merhetnek a pályázatok önrészeiről, ha egyáltalán tudnak pályázni, vagy nem nyúlják le előlük a pályázatokat. Az olyan luxus beruházások mint amik a versenyképes mezőgazdasági termeléshez kellenek, pedig még a falu teljes eladósításával is nehezen elképzelhetőek.

De Magyarországon a szegénység kérdése már nem korlátozódik az elhagyott vidékekre. December  végéig (lásd) ezen a télen (bár biztos szám nincs), többen fagytak meg mint ilyenkor szoktak és ezek többsége nem hajléktalan. Az energiaárak növekedése, az alacsony jövedelműek idei reálbércsökkenése se fest jó kiáltásokat, mint ahogy az április végén lejáró kiköltöztetési moratórium se. A Devizahitelben eladósodottak megmentésére hivatott, eszköz kezelő alap felállításáról nincs új hír miközben az elmúlt 10 évben rekord méretű a januári hiány.

Magyarországon soha senki nem áll ki azokért az emberekért akiknek lehetőségiek korlátozottsága miatt, nincs esélyük önmagukért kiállni. A politika a szavazataikat pénzben mérte, az igényeiket pedig szarban sem. Magyarországon nem csak a gazdaság van válságban, hanem recseg ropog az egész társadalom struktúrája, és nem is állunk messze attól a ponttól, amikor az alsóközéposztály szépen beleolvad a szegények körébe.

Ha pedig közelítünk ahhoz, hogy újra a hárommillió (vagy több) koldus ország legyünk, nem a szegények (akik között innentől fogva teljesen mindegy ki a cigány és ki nem cigány) ellen kéne uszítani, a fotelből hátradőlve megmondani hogyan kell dolgozni, hanem elő kéne venni és leporolni a fent említett igazságosságot és szolidaritást, amit az elmúl 20 évben csak a plakátokra sikerült felírni, mind jobb mind baloldalon.