A már-már szokásossá váló szombati mozi délutánunkban ma Szalkai Zoltán gulág filmjei közül a 6.-at a karéliai részt választottuk. Amikor Gulág filmre gondolunk nem a szokásosra a hibáztatásra, a bosszúra, az érvként felhasználtra kell gondolni, Szalkai Zoltán filmjeinek a célja az emlékezés és az elgondolkodtatás.

Szalkai Zoltán (eddig) 6 filmben dolgozta fel a Szovjet rendszer gulágjainak sorsát, főként a magyar vonatkozásra koncentrálva. Ebben a részben a cári örökségként hátrahagyott Kola félszigeti táborokat járja végig a rendező.

Olyan dolgokat tudhatunk meg a filmből, hogy az első világháborúban hadifogságba került magyarok, a szovjet polgárháború után több tízezren akartak hazatérni, de többségük megrettent attól az bánásmódtól, ami Magyarországon várta volna őket. Hiszen a hatályos magyar törvények szerint ez majdnem hogy lehetetlen volt, illetve internáló táborba kerültek volna, és mint szovjet kémeknek, hosszú kihallgatásra, esetleg vallatásra kellett volna számítaniuk. De az ott maradás se volt könnyebb, hiszen a Szovjetunióban is ellenségként tekintettek rájuk.

Szalkai filmje, nem egyszerűen történelmi képek és tények sorozata, a szerző erős késztetést érez arra, hogy levonja a tanúságot, és elmondja, amit gondol. Sem a gulág, sem a holokauszt nem ismétlődhet meg még egyszer, a szabadságszerető embernek, ezerszer ki kell állnia szélsőségekkel, az autoritásokkal szemben, el kell mondania, miért nem a követés, hanem az önálló cselekvés a megoldás. De mégse egy propaganda filmről van szó, nincsenek citálva a tények, nincsen megmondás, csak emlékezés és kísérlet a megértésre.

Mivel az M1 embedje nem kompatibilis a blog.hu-val, a videót ezen a linken éritek el.