Richard Wilkinson, a Nottinghami Egyetem Társadalmi Epidemiológiai Tanszékének nyugalmazott professzora egy a TED szervezte ülésszakon elmagyarázta, hogy a szociális egyenlőtlenség hogyan rombolja az emberi társadalmat, mennyire károsan hat nemcsak a leszakadó rétegekre, de a tehetősebbekre is.

via Pressenza nemzetközi hírügynökség

Richard Wilkinson nemcsak a London College University címzetes professzora, de a Yorki Egyetem vendégelőadója is. Legismertebb műve a Kate Pickettel közösen írt "The Spirit Level” (A vízmérték vagy Hangulati szint, kétértelmű cím – a ford. megj.) című tanulmánya, amely 2009-ben jelent meg. Ebben a szerző azt hangsúlyozza, hogy - a nagy szociális egyenlőtlenséggel küzdő társadalmakkal szemben - a kisebb szociális egyenlőtlenségek jótékonyt hatást gyakorolnak az egész társadalomra, kedvezően hatnak az egészség alakulására, csökkennek a szociális problémák: az erőszak, a kábítószer-használat, a kiskorúak gyermekvállalása, a mentális zavarok száma, még az elhízottság aránya is. Ezek a társadalmak egységesebbek, összetartóbbak, mint azok, amelyekben a tehetősek és a leszakadók között hatalmas szakadék tátong.

Miközben az ilyen és ehhez hasonló előterjesztések nem hatnak újdonságként sokunk számára, főleg azoknak nem, akik tevékenyen próbálnak cselekedni a társadalmi igazságtalanság megszüntetése érdekében, azt mindenképpen fontos kiemelni, hogy a kisebb szociális különbségekkel rendelkező társadalmakban a tehetősebbek is sok szempontból boldogabbak, mint a nagy szociális különbségeket felmutató rendszerekben élő társaik. Wilkinson professzor ennek okát a társadalmi stresszben, szorongásban látja, hiszen a tehetősek naponta szembesülnek az elesettek problémáival. Nincs szükségünk statisztikai kimutatásokra, hogy rádöbbenjünk, hat ránk, ha szembesülnünk kell a hajléktalanok, kéregető anyák vagy egy koldusgyermek problémáival. Részvétet érzünk vagy felháborodunk, de nem maradunk közömbösek. Nem sok tudós készít kimutatást a társadalom rákfenéiről, nem sokan vállalják fel az uralkodó elit „haragját”. Wilkinson professzor TED-beli előadása itt látható.

A szociális egyenlőtlenségek közül csak a társadalmi stressz hatna a tehetősebbekre? Valójában számos tényező hat, amelyeket a tehetősebbek és a szegények közt növekvő szakadék hozott létre, és amelyek ellen senki sem tudja felvértezni magát.

• Fertőző betegségek: számos baktérium (például a tuberkulózist okozó) válik antibiotikumokra ellenállóvá. Ezek a baktériumok az elesettek körében bukkannak fel, hiszen ők azok, akik nem kapják meg a megfelelő felvilágosítást ezzel kapcsolatban. Ezek a mikroorganizmusok az egész társadalom számára veszélyforrást jelentenek.

• A vér: a vérbankok ádáz küzdelmet folytatnak a fertőző vírusok ellen, mint amilyen a HIV-vírus, a hepatitisz C és egyebek. A rizikócsoportok kiiktatása, illetve a tesztelés révén sem sikerült ezeket teljes mértékben kiküszöbölni. Az AIDS és a kábítószer-függőség áldozatai is a szegények között keresendők. Senki sem érezheti magát teljes biztonságban, még a legtehetősebbek sem, akik akár saját vérkészlettel utaznak Afrikába is.

• A bűnözés biztosítja a biztosítótársaságok és biztonsági cégek növekvő jövedelemforrását. A szegénység kriminalizálása révén a piacgazdaságok elhárítják magukról a felelősséget azokért a szociális problémákat, amelyeket ők maguk hoztak létre. A következményekkel azonban nekik is szembesülniük kell.

• A társadalmi elégedetlenség növekedésével eléri azt a kritikus pontot, amikor már lázadások és forradalmak képében bontakozik ki. Ma már konkrét jelek utalnak ennek bekövetkeztére. A legtöbb társadalomban „védett” lakónegyedeket alakítanak ki, ahol a tehetőseket saját hadseregük védi, de így biztosabb célponttá is válnak.

• A gazdasági összeomlás: a vagyonkoncentrációs folyamat folytatódása révén egyre több tehetős szembesül a csődhelyzettel, a társadalmi lecsúszással. A rendszer törékeny. Senki sem érezheti magát biztonságban.

Ne feledjük el, elhangzott már a figyelmeztetés: „Az a fejlődés, melyből csak kevesen részesülnek, valójában senkinek nem fejlődés.” (Silo). Nincs úgynevezett „mi” és „ők”, mind egy csónakban evezünk. Minél előbb döbben rá a vezető 1% erre, annál gyorsabban születhet meg a megoldás is.

Silvia Swinden – a “From Monkey Sapiens to Homo Intentional: The Phenomenology of the Nonviolent Revolution” című könyv szerzője – Adonis & Abbey, London 2006

Fordította: Kovács Erzsébet