A KSH 2012. június 6-i közleményét a megélhetésről, és 2012. február 21-i közleményét a fizetésekről hasonlítjuk össze. Ijesztő a kép.

Az egy főre számított létminimum átlagos értéke 2011-ben havonta 83 941 forint volt Magyarországon, vagyis legkevesebb ennyiből tudott megélni tavaly egy átlagos magyar. Az összeg 6,6 százalékkal magasabb, mint 2010-ben.

Nemzetgazdasági szinten az átlagos - családi kedvezmény nélkül számított - nettó kereset 141 800 (ezen belül a fizikai foglalkozásúaké 98 900, a szellemi foglalkozásúaké 185 800) forint volt, ami 1,6 százalékkal magasabb az előző évinél.

Mit is nézzünk, mit is számoljunk, melyik adat a legsiralmasabb? A 6,6%-os megélhetési változáshoz mért 1,6%-os fizetésnövekedést? A fizikai dolgozóknak a létminimum 20%-át meghaladó átlagfizetését? A szellemi foglakozásúak 2 ember létminimumát épphogycsak meghaladó átlagfizetését? Ha ehhez hozzáveszük, hogy az átlagnyugdíj Magyarországon 2010-ben 88 ezer forint volt, és ez nem nagyon emelkedett, siralmas eredményt kapunk. Természetesen nagyon sok mutató modósítja ezeket a számokat, mégis szomorú a kép ami kirajzolodni látszik.

A középosztály láthatóan csúszik a létminimum felé, a legszegényebbek (pl a 230 ezer közmunkás) pedig alulról ütik azt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mind az állami, mind a magánszférában csökkent az állások száma, még ijesztőbb képet kapunk.

Az összes adat minden szférában csökkenő bérnövekedésről és növekvő kiadásokról számol be. Miközben a kiadási oldalon egyre nő a lakhatásra és az élemiszerekre költött pénz aránya, addig az egyéb fogyasztási cikkeké csökken, ami nem ígér semmit jót a gazdaság beindítása és a belső fogyasztás szempontjából - azaz minden adat az egykulcsós adó elszegényítő és fogyasztáscsökkentő hatását mutatja. És akkor a segélyen élőket, a munka, megélhetés nélkülieket, a szociális ellátásban részesülőket még nem is néztük.

A KSH adatai a megélhetésről.
A KSH adatai a fizetésekről.