Kövér László házelnök megírta a válaszlevelét Eli Wieselnek. "irodalmi műveiben nem lelhetők fel sem náci eszmék, sem pedig az antiszemitizmus" "Szeretném remélni, hogy egyetért velem abban, hogy az alkotó emberek alkotásában mindig az alkotás az elsődleges, és a megítélés során nem használható kettős mérce" Egyetérthetnénk Kövér Lászlóval, az írófejedelemmel, csak sajnos Kövér László nem irodalmi munkásságáról ismert: ő az Országgyűlés elnöke, a Fidesz országgyűlési képviselője.

Amikor egy politikus vagy a politika ítélkezik, akkor, amikor a kötelességének érzi, mint ahogy most, nem csinálhat úgy, mintha ő maga is független lenne a politikától. Kövér László nem irodalmár, hanem az Országgyűlés elnöke, és nem is ítélhet meg egy embert csak az irodalom felől. Főleg azért nem, mert bármilyen objektív mérce szerint Nyírő újságcikkei és a publicisztikái ugyanúgy az ő munkái, mint a könyvei, az ő alkotásai. Márpedig az alkotás a gondolkodó ember sajátmagának a lenyomata. Nyírő alkotásainak pedig részben újságírói, mind politikusi írások. Kövér pedig nem Nyírő könyveit, hanem magát az embert ítéli meg. Nyírőt az embert viszont nem lehet kivenni abból a megítélésből, ami a következő mondatok alapján összeáll az ember fejében:

„Félre az útból a magyar lelkiségtől idegenkedőkkel! Azokkal, akik az úgynevezett humánum álorcájában a sajtó, az irodalom, a művészet, a lélek és a szellem területén olyan hosszú ideig büntetlenül pusztíthattak bennünket a saját hazánkban! Ennek a felfogásnak, ennek a levitézlett liberális zsidó hagyatéknak, ami sok jóhiszemű magyart is megfertőzött köztünk, ennek a burkolt propagandának a magyar életből el kell tűnnie!”

A politikusoknak nem feladata, hogy bárki írói munkásságát megítéljék. Kövérnek nem feladata, hogy bármilyen történelmi személyiséggel szemben pro vagy kontra véleményt nyilvánítson, vagy felmentését adjon, és főleg nem feladata egy ember életművéből kedve szerint kiválogatni a szalonképesebb részeket.

Kövér döntése legfőképp azért rossz, mert nem halad a megbékélés felé, nem választ olyan embert magának, akire mindkét oldal felnézhetne. Pedig számtalan ilyen ember lehetne Salkaházy Sárától Bibó Istvánig. Ha valóban megbékélést akarunk, azt nem kezdhetjük a másik lelkébe gázolással.

Egyetlen egy érv lenne, ami valamiként felmentené Kövért elhibázott és káros politikai húzása alól: ha magánemberként tette volna azt, amit tett. Ha az újratemetést nem az állam rendezte volna, hanem Kövér az irodalombarát. De nem ez történt: a temetést az Orsszággyűlés hivatala, vagyis Magyarország rendezte.

Amikor Magyarország újratemeti Nyírőt, nem a könyveit temeti újra, hanem az embert, aki egyrészt irodalmár, másrészt politikus. Amikor Magyarország újratemeti Nyírőt, a nyilasbarát író gondolatait is újratemeti, azonban nem el, hanem kihantolja a felszínre.