Vajon van-e kényelmesebb dolog a Fidesznek 2014-ben, mintha az MSZP-vel kell szembeállnia? Van olyan párt Magyarországon amely inkább a szabad médiát választaná a szolgamédia helyet? A Simicska- és a Fidesz-közeli médiabirodalom példája igazolhatná, jó ma pártmédiát csinálni, de ha átnézünk a másik oldalra, a Neo FM, a Klubrádió és a Népszava helyzetét látva kijelenthetjük: állami források nélkül párt vagy pártközeli médiát már nem ajánlatos. A Népszabadság tudomásunk szerint most mégis erre az útra lép, méghozzá a Fidesz aktív közreműködésével. Ugyanis ahelyett, hogy betagozódna egy nemzetközi médiabirodalomba, inkább egy olyan alapítvány tulajdonába helyezi magát, amely az MSZP szűkebb köreihez tartozik. Nézzük a történetet.

A Népszabadság ’90 előtt az MSZMP pártlapja volt, a rendszerváltás után alakult részvénytársasággá. Az első időkben az MSZP-hez kötődő Szabad Sajtó Alapítvány és a Bertelsmann közösen birtokolta. Ma a Ringier a többségi, a Szabad Sajtó Alapítvány a kisebbségi tulajdonos, és van néhány százaléknyi részesedése a dolgozóknak is. A Ringier évek óta szorgalmazza a kisebbségi tulajdonosok kivásárlását és a 100 százalékos tulajdonhányad megszerzését. Az erre vonatkozó tárgyalások már előrehaladott állapotban vannak, a szerkesztőség készül az összeköltözésre, vagyis a Ringierbe történő beolvadásra.

A Ringier az egész közép-kelet-európai térségben összebútorozott az Axel Springerrel, az egyesülés csupán két országban nem jött létre: Romániában (ahol az Axel nincs jelen), és Magyarországon. Itthon azért, mert a kormányváltás idején a Gazdasági Versenyhivatal már nem merte engedélyezni a fúziót, az új felállásban pedig az NMMH, majd személyesen Szalai Annamária vonta magához a döntési jogkört (de nem döntött). A hírek szerint a folyamatot a miniszterelnök személyes figyelemmel kísérte. A GVH megbízott szakértőjének korábban nyilvánosságra került véleménye szerint szakmai okok nem indokolják, hogy a fúzió ne jöhessen létre, és a Népszabadság semmilyen módon nem akadálya az egyesülésnek, tekintve, hogy az Axel Springernek nincs országos politikai lapja. A közelmúltban az Axel Springer vezetője állítólag tárgyalt Orbán Viktorral és Szalai Annamáriával. 

A bennfentesek most úgy tudják, hogy a kormánypárti irányítású médiahatóság engedélyezi az eddig blokkolt fúziót, de csak azzal a feltétellel, ha abból a Népszabadság kimarad, és a Ringier megválik a laptól (ugyanakkor például a női és az életmód-magazinok területén, ahol mindkét cég érdekelt, és a fúzió után egyértelmű piaci túlsúly jön létre, semmilyen intézkedést nem várnak el az egyesülő felektől). A "fent" kiagyalt eljárás szerint a Ringier jelképes áron felajánlja a részesedését a Szabad Sajtó Alapítványnak, vagyis annak az alapítványnak, amelyen keresztül az MSZP őrzi tulajdonrészét a lapban.

Tehát: a Fidesz olyan helyzetet teremt, amelyben az ország politikai napilapja a teljes politikai függetlenség helyett pártlappá válik, méghozzá úgy, hogy az MSZP-nek gyakorlatilag fizetnie sem kell érte. Hogy mi a jó ebben a Fidesznek? Leginkább az, hogy – ha az ügyletet valóban lebonyolítják – onnantól bármit, amit a Népszabadság ír, le lehet söpörni az asztalról azzal a felkiáltással, hogy „csak a szocik pártlapja hőbörög”. A politikai nyilvánosságban kitisztulnak a frontvonalak. Szinte csak jobb- és baloldali orgánumok maradnak, jelentős jobboldali túlsúllyal.