Lesújtó tragédiák, megmagyarázhatatlan tettek, és ami marad utánuk: a düh. Erre a dühre azonban nem kéne rájátszani, kiszolgálni. Magyarország Európa része és nem csak az unióé, hanem egy ennél sokkal fontosabb értékköré, a kereszténységé és a humanizmusé. Márpedig mindkettő alapvető parancsolata a „Ne ölj!”. És ez nem csak az áldozat meggyilkolására vonatkozik.
Első pillantásra egyszerű lenne a helyzet, ha lenne halálbüntetés, pedig valójában csak bonyolítaná a helyzetet. Egy olyan társadalom kíván halálbüntetést, amely elégedetlen az igazságszolgáltatásával. Mi lenne velünk, ha a móri gyilkosságért elítélt fiatalembert már kivégezték volna? Ha a számos ártatlanul elítélt férfi és nő ma nem lenne velünk? Emlékszünk még a panziótulajdonosra, aki megölt egy férfit és a másodikat súlyosan megsebesítette, majd elítélték, azonban utólag kiderült, hogy mind a bíró, mind az ügyész súlyos hibákat követett el?
Te, aki a halálbüntetést kívánod, vállalnád a felelősséget az ő halálukért? Kedves Vona Gábor, kedves Turi-Kovács Béla, vállaljátok?
Ma az első fokú ítéletek elég nagy részét a másodfok felülbírálja, évi 3-4 olyan esetet ismerünk csak a médiából (és mennyi van, amelyet nem), ahol korábban jogerősen elítélt emberekről derül ki az ártatlanságuk. Vállalná valaki ezen emberek megölésért a felelősséget? Vagy 1-2 áldozat nem számít, ha kiélhetjük a dühünket?
Milyen példát mutat az a társadalom, amelyik kivégzi tagjait? Nem kéne nekünk, mint társadalomnak összességében jobbnak lenünk, mint a gyilkosoknak, akik szintén részesei ennek a társadalomnak? Betartjuk-e a keresztény és a humanista etika legfőbb tanítását?
Aki azt kívánja, vezessék be a halálbüntetést, nem tesz mást, mint gyilkolni kíván. Ha a társadalom egésze gyilkolni kíván, az nem elrettent, hanem éppen ellenkezőleg, szabad utat enged a gyilkosságnak. Legitimálja, hiszen amit a közösség megtehet, azt miért ne tehetné meg az egyén?
Ne gyilkolj, ne ölj, nem vagy Isten, nem veheted el más életét – ez nem túl bonyolult a dolog. Más halála nem hozza vissza a szeretted, más halála nem oldja fel a fájdalmad, a hiányt. Ha a törvény azt mondaná, hogy az hajtsa végre az az állami gyilkosságot, aki a halálbüntetést kívánja, végrehajtaná-e az ítéletet Vona Gábor és Turi-Kovács Béla, vagy csak karosszékből nézné? Megtennéd-e te, aki a halálbüntetést kívánod?
Üljön be valaki egy börtönbe, ahol a tényleges életfogytiglanit töltők ülnek, és éljen velük végig egy évet, és mondja azt ez nem elég. Oké, vezessük be a halálbüntetést, játszunk az emberek haragjával, a súlynélküli gyilkolással, de akik ezt kívánják tudják és érezzék, hogy mi ölni kívánunk. Embert akarunk ölni, húst és vérszagot akarunk, a levágott fejet, a felakasztott testet, a golyót a húsban, mérget a vérben, az elhantolatlan logó testet, a börtönudvar porában. Érezzék, hogy mi a súlya megtenni.
Érezzék a halált!
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Ki a gyilkos? 2012.07.17. 12:54:34
Trackback: A Bándy gyilkosság margójára... 2012.07.17. 12:14:12
Trackback: Mandiner blogajánló 2012.07.17. 11:39:01
Trackback: Napi FAIL: Bagolymondja 2012.07.17. 09:21:52
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.