Minden brutális gyilkosság után előkerül a halálbüntetés kérdése. Mintha ez visszahozná a halottakat, vagy megelőzné az újabb gyilkosságokat. Pedig egyiket se teszi. Nem gyógyítja be a sebeket, és nem rettent el. Vajon az a nő, aki előre eltervelte a 11 éves kisfiú megölését, felbérelt rá embereket, előre megásatta a sírt és mindent végiggondolt, megijedt volna, ha a halálbüntetéssel fenyegetik? Hiszen attól se riadt vissza, hogy egész hátralévő életét rács mögött töltheti. Hiszen az USA azon államai között, ahol van, és ahol nincs halálbünttés, nincs lényegi különbség a gyilkosságok száma között.
Én nem fogok veletek ölni! Jó volna mindig egy csapásra végezni a problémákkal, de ez nem így működik. Egy ember megölése nem véd meg minket a többi gyilkos embertől. Pontosan azért, mert emberek. Gondolkodó, érző lények ezek a gyilkosok is. Esetünkben előtte még pár napja valószínűleg együtt ebédelt az áldozatával. Megölnétek egy embert, előre megfontolt szándékkal, pontosan ugyanúgy, mint ő? Ti is ugyanolyan gyilkosok lennétek csak a bosszúért?
Aki visszahozná a halálbüntetést, vajon meghúzná a ravaszt is? Lenne ő a hóhér, odaállna-e az áldozat elé, a fejének nyomná-e a pisztolyt, kiélesítené, és belenézne-e a szemébe, meghúzná-e a ravaszt, kilőné-e a golyót, és szétlőné-e a fejét? Mert a halálbüntetés visszaállítása pontosan ugyanez a folyamat, csak kicsit kényelmesebb, mert nem nekünk kell meghúzni a ravaszt, mi csak asszisztálunk ahhoz, hogy egy társadalom gyilkos legyen. Valószínűleg még meg is nézhetnénk a karosszékben hátradőlve, mondjuk szotyizva vagy popcornt majszolva, ahogy meghal egy ember.
Én nem fogok ölni veletek, nem akarom, hogy visszaállítsák a halálbüntetést, és asszisztáljak egy ember megöléséhez, még akkor is, ha gyilkos. Aki bűnös, az bűnhödjön, érezze a súlyát, és ne haljon meg. Én jobb akarok lenni, mint ez a nő. Pontosan azért, mert vannak halottaim, és fáj, hogy nincsenek velem, de nem akarok bosszút állni értük senkin, és nem akarom, hogy bárki is meghaljon miattuk. Nem akarom, hogy még több élet kihunyjon.
Nem háborúban élünk, hanem egy társadalomban. És bármennyire is szörnyű, nincs olyan társadalom amelyben ne lenne bűn, ne lenne gyilkosság. Viszont van aközött különbség, hogy vannak gyilkosok a társadalomban, vagy maga a társadalom gyilkos. Én olyan társadalomban akarok élni, ahol a Ne ölj! keresztényi és humanista tanítása a vezérelv. Ahol a társadalom nem ad felhatalmazást a gyilkosoknak a gyilkolásra azzal, hogy maga a társadalom is gyilkossá válik.
Lehet különbséget tenni ember és ember megölése között, de végső soron mindannyiunknak tudni kell, hogy ez hazugság. Az emberélet a legnagyobb kincs, amellyel rendelkezünk a szültetéstől a halálig, hát legalább mi ne akarjuk ezt senkitől elvenni.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Bence és Robi 2012.11.07. 22:07:38
Trackback: A nép hangja… 2012.11.05. 18:34:28
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.