A Fidesz tegnap leszavazta, a Schiffer András által beterjesztett, az ügynökakták nyilvánosságágáról szóló LMP-s törvényjavaslatot. A Fidesz maga se tud pontos érvet mondani, hogy miért ne lehetne szabályozott módon nyilvánosságra hozni az ügynökaktákat, de az biztos, a kormány egyik legnagyobb adósságáról van szó, és főleg nem az ellenzék, hanem saját szavazói felé.

De miért is ne szavazta volna le? Mit nyer a kormány azzal, ha nyilvánosak lesznek az ügynökakták? Ma már Balla Mihály is lelkesen mondja bele a kamerába, hogy ez nem érdekli a választókat, és ugye ha ez nem érdekli a választókat, miért érdekelné a politikusokat. Persze a helyzet furfangosabb, hiszen a Fidesz szerint az érdekli a választókat, ami a Fideszt. Itt viszont még érdeke sincs a Fidesznek.

Hiszen amíg nem zárjuk le az állampárti rendszer történelmét, amíg nem derül ki, hogy a számtalan összeesküvés-elméletből mi igaz és mi nem, addig lehet a zavarosban halászni. Ameddig az egész országnak nincs egy közös viszonya a rendszerváltáshoz, addig ki lehet alakítani egy sajátot, és a mindig aktuális politikai célokra használni. Lehet olyan múlt, ahogy ezt a Magyar Hírlap bemutatta, ahol Pozsgay Imre és Szűrös Mátyás az országot irányító Központi Bizottság egykori tagjai is áldozatai lehetnek a rendszernek.

Pontosan ez a gond: ameddig nem tisztázzuk a múltunkat, addig lehet olyan baromságokat terjeszteni, hogy minden párt az állambiztonságból született. Ameddig a saját történelmünket nem ismerjük, addig mindent kusza összeesküvés-elméletek fognak uralni. Addig tombolhat az antiszemitizmus a demagógia, a gyűlölet, mert nincs egy tiszta séma, amelynek mentén a hülyéket nyakon lehetne vágni az igazsággal.

De hogy láthatnánk tisztán egy választáson, vagy a számtalan oligarcha-ügyben, ha nem tudjuk, hogy a rendszerváltás nagy győztesei hogy kapcsolódnak az előző rendszer vezetéséhez? Hogyan tud így bárki tisztán és szabadon dönteni egy választáson (persze, csak ha van tiszta és szabad választás) ezek között az emberek között?

Az ügynökakták nyilvánossága nem valami történészek számára fontos izé, hanem a közös jelenünk megismerésének, egy közös nemzeti minimum kialakításának az alapja lehetne, de az elmúlt 22 év kormányai még a lehetőséget sem hajlandók megadni rá.