Az Izsákon agyonvert férfi ügye nagyon sok mindenre világít rá, amivel nem nagyon néztünk eddig szembe. A történet magában is brutális lenne - két rendőr agyonvert egy lopásért bevitt férfit - de az élettársának adott magyarázat, miszerint leesett a székről és meghalt; illetve az izsáki rendőrség hullagyalázása, azaz a tény, hogy feljelentést tettek a már halott férfi ellen hivatalos személy elleni erőszak miatt, megmagyarázhatatlan.

A halott élettársának feltett kérdések; az ő többórás kihallgatása, mialatt nem tudhatta meg, hogy élettársa meghalt; majd hazudtak arról is, hogy mi történt az élettársával, egész egyszerűen gyomorforgató. Nem tudsz semmit a szerettedről, nem adnak felvilágosítást, csak szép lassan a kérdésekből jöhetsz rá, hogy itt valami baj van és a végén érzéketlenül szembesítenek a tényekkel: meghalt, leesett a székről. Ez több, mint embertelen. Ez megmagyarázhatatlan egy állami, az adófizetők pénzéből müködtetett szervezetnél, akik nem mellesleg a dolga az lenne, hogy megvédjék az embereket.

A rendőrök utólagos mosakodása és a feljelentés pedig több, mint bicskanyitogató. Ha a férfi ellenállt volna az intézkedésnek - ami úgy indult, hogy jól belebaszták a porba, kicsit belenyomták a fejét a földbe, majd elvitték az örsre - vajon felmentést ad arra, hogy megölték? De vajon hátrabilincselt kézzel képes lett volna megverni a rendőröket? Az egész már nem is abszurd, hanem félelmetes. Félelmetes, mert tudjuk, hogy mindennek megvannak az előzményei.

A magyar rendőrség rosszul fizetett, eszközhiányos, megfelelő szakmai továbbképzés nélküli, többletfeladatokkal telezsúfolt szervezet, amire komoly politikai nyomás nehezedik. Miközben a kormány azt ígérte 2 hét alatt rend lesz, ehhez igazából semmilyen pluszforrást nem adtak a rendőrség kezébe. De többletfeladatokat kaptak, számtalan olyan butaság lett a rendőrség feladata, mint például a hajléktalanok vegzálása; a kisiskolások bekísérése, ha lógnak és a sor napestig folytatható. De ne feledkezzünk el az olyan nyomásokról sem, mint amikor a költségvetés előre túlárazva berakja, hogy x milliárd jön be szabálysértésekből. Ha pedig a rendőrség nem hozza ezt a számot, akkor rosszul teljesít, ezzel rákényszrítve a rendőröket, hogy hajtsanak be bírságokat, hogy akár a saját hivatásuknak ellentmondva váljanak pénzbeszedő gépekké. Vidéken pedig mégrosszabb a  helyzet. Ott a helyi prominensektől függenek a rendőrök és sokszor tudják xy-al nem lehet ujjat húzni. Sőt, xy kéréseit ki kell szolgálni.

Ez alatt a nyomás alatt egy lefelé tartó, elszegényedő társadalomban kéne a rendöőröknek végezni a dolgukat és tartani magukat a normákhoz, ami a hivatásukkal jár. Mondhatnánk azt, hogy nem könnyű, de igazából lehetlen. Az izsáki gyilkosság pedig ennek a normaszegésnek a legdurvábbm de nem egyedülálló kifutása. Ismerjük a hatvani cigánycsaládok sztoriját, ismerjük azt amikor már azért bírságolna ha személyi nélkül mész át a szomszéd házba; amikor teljes romatelepeket keklett kisegíteni, fényvisszaverővel a biciklikre, mert egymillió körüli bírságot szabtak ki rájuk pár hónap alatt, mindenki hallott már egy-két durva rendőri intézkedésről az ismerősei körében és reméljük, kevesen vagyunk ezzel így, de azért hallottunk több olyan sztoriról is, amikor a rendőrök veréssel próbálják beleverni az állampolgár fejébe, hogy amit csinált az nem jó.

A magyar rendőrség jelenlegi állapotában nem csökkenni fog hanem növekedni az ilyen ügyek száma. Két dolgot tehetünk: egyrészt, a kormányt rávenni arra, hogy változtasson ezen a rendszeren; másrészt, pedig a munkájukat szánalmas fizetésért tisztességesen végző rendőrökben tartnai az erőt és megköszöni, hogy értünk dolgoznak.