Három éve történt a vörösiszap katasztrófa, de még mindig rengeteg tisztázatlan kérdés van körülötte. Három éve, október 4-én és a következő napokban az egész ország és a világ is három településre figyelt; Devecserre, Kolontárra és Somlóvásárhelyre. Mára viszont már feledésbe merültek ezek a települések és az ott ragadt emberek. Ma már csak október 4-én, a mai napon bukkan fel újra ezeknek a településeknek a neve megemlékezve a katasztrófa évfordulójára, megemlékezve a múltra.

De arról, hogy mi van azóta azokkal az emberekkel, akik közvetlenül vagy közvetve átélték a katasztrófát már nagyon kevesen beszélnek. Pedig azoknak az embereknek az élete, akik még mindig ott élnek, gyökeresen megváltozott 2010-ben ezen a napon. Akkor nagy figyelmet kaptak és mindenki próbált segíteni, hol jól, hol rosszul. Ma már csak magukra számíthatnak sajnos. Pedig az ott élők mind károsultak voltak és a mai napon is azok, aki egészségügyileg nem, azok lelkileg és gazdaságilag biztosan.

Három év után még mindig nem tudjuk azt, hogy mi történt pontosan október 4-én, nem tudjuk pontosan, hogy milyen hiányosságok és milyen hibák vezettek a katasztrófáig. Nincs pontos elszámolás arról, hogy a károsultak javára összegyűjtött pénzek hova kerültek. És nincs utógondozás… ami az egyik legfontosabb lenne. Nem tudjuk azt, hogy milyen kockázatai lehetnek egy ilyen katasztrófának hosszútávon az emberi egészségre, azt tudjuk csak, hogy nagyon sok asztmás megebetegés lett a térségben. Ők viszont nem kapják meg a megfelelő támogatásokat, nincs fokozotabb egészségügyi ellenőrzés sem. Nem vagy csak nagyon hiányosan és kaotikusan foglalkoznak az emberek lelki állapotával, és azon belül is a katasztrófát átélt gyeremekekével. Nagyon sok embert nem kártalanított senki a mai napig, pedig szinte mindenki vesztett anyagi egzisztenciájából a térségben. Volt, aki a munkahelyét vesztette, volt aki gépkocsija után nem lett kárpótolva, de volt olyan is akinek a háza a helyreállítási munkalátok során szenvedett sérüléseket, ilyen a falak repedezése például. Az ingatlanok gyakorlatilag elértéktelenedtek és a mai napig rengeteg ember nem tudja eladni a házát, annak ellenére, hogy három éve hirdeti azt.

Ezek hiánya pedig mind az állam felelőssége. Valljuk be a magyar kormány nem ment át a vizsgán és nem teljesítette azt, ami elvárható lenne tőle. Megemlékezik október 4-én a három éve történtekről, de arról, hogy ma mi van ezen a három településen már nem vesz tudomást. Az ott élő emberek süket fülekre találnak, pedig nagy szükségük lenne még ma is a segítségre, és az odafigyelésre.

Nem sokkal a katasztrófa után készült egy dokumentum film a tragédiáról, aminek a végén elhangzik az a mondat, hogy “négyszáz család szorongva várja, hogy mi lesz a sorsuk, ők semmiről semmit nem tehetnek”. Sajnos ez a mondat nem vesztette el még ma sem teljesen aktualitását. Ők semmiről semmit nem tehetnek és még mindig nagyon sokkal tartozik nekik a magyar állam, aki felelős állampolgárai sorsáért.