Százas nagyságrendben terveznek kunyhóbontásokat a fővárosban, írja Győri Péter, a Budapesti Módszertani Központ és Intézményenek szakmai vezetője a rendőrség tájékoztatása alapján. A hírben nem csak az a megdöbbentő, hogy ha valóban ilyen nagysegrendű, tömeges bontásra készülnek, akkor több mint száz hajléktalan ember helyzetét fogják még nehezebbé tenni, hanem az is, hogy ez az információ a rendőrségtől származik. A rendőrségtől, amelynek egy jogállamban nem a legszegényebb emberek otthonainak lebontásával kellene foglalkoznia.

Az utóbbi négy évben az önkormányzatok alkalomszerűen több kerületben is bontattak le illegálisan, azaz előzetes felszólítás és jogerős határozat nélkül kunyhókat Zuglóban, Ferencvárosban, vagy fenyegettek ezzel Csepelen, Kőbányán és a Hegyvidéken. A kampányszerű rombolási akciók célja, ahogyan a hajléktalanság kriminalizációjának is a belvárosi területeken, a szegénység látható jeleinek megszüntetése. Ha ugyanis valóban a kunyhók illegalitása vagy a köztisztaság kérdése lenne a probléma, akkor ugyanilyen szigorúan lépnének fel más illegális építmények és az illegális szemétlerakás ellen is. És nem kizárólag azok ellen, akiknek a külterületen, elhagyott ipari területen felépített kunyhója nyilvánvalóan senkit nem zavar.

Annál többet jelent azoknak a hajléktalan embereknek, akik, ahogy mindenki más, arra vágynak, hogy maguk rendelkezhessenek személyes tárgyaik, idejük, életük fölött. Ezt ugyanis a jelenlegi tömegszállásokra alapuló ellátórendszerben nem tehetik meg. Ezért a kunyhókat egyszerűen hulladéknak vagy illegális építményeknek tekinteni elfedése a valódi problémának: az állam nem akar ezeknek az embereknek olyan szociális segítséget ajánlani, amelynek elfogadása nem jár az önrendelkezés feladásával. A hajléktalanszállón élők nem rendelkezhetnek szabadon idejükkel, ingóságaikkal, a legtöbb eseten nem élhetnek együtt azzal, akivel szeretnének. Pedig az a kevés dolog, amit egy hajléktalan ember a magáénak tudhat, az a személy, akihez kötődik, általában az önrendelkezés, ugyanolyan meghatározó számukra mint azoknak, akik lakásban élnek. Az önrendelkezés minimális szintjétől is megfosztani őket egyszerűen embertelenség. És mérhetetlen cinizmusról árulkodik, hogy ezt a politikai vezetők sokszor segítségnyújtásként képesek interpretálni.

Vannak viszont olyan önkormányzatok, amelyek valóban segíteni akarnak és tudnak is a hajléktalan embereken, függetlenül attól, melyik párthoz tartozik a városvezetés. Csepelen és Kőbányán is együttműködés kezdődött az önkormányzat, az érintettek, a szociális ellátók és az aktivisták között, hogy megfelelő lakhatási megoldást találjanak a kunyhóban élőknek. Kőbányán a LÉLEK programba vonták be a kunyhósokat, akik most már szociális bérlakásban laknak, illetve a Szociális Építőtábor Egyesülettel önkormányzati bérlakást újítottak fel egy korábban kunyhóban élő, idős hajléktalan párnak.

Az elmúlt egy hétben azonban nem az önkormányzatok léptek a kunyhólakók ellen. Hétfőn, amikor a korábban a Francia út mellett élő kunyhólakók pert nyertek a zuglói önkormányzat ellen, amely illegálisan bontatta le kunyhóikat, megjelent Pintér Sándor belügyminiszter rendelettervezete, amely jövő héttől már lehetővé teszi, hogy jogerős határozat és figyelmeztetés nélkül is le lehessen bontani a kunyhókat. Úgy tűnik, az első ilyen akció Újpesten lesz, ahol a rendőrség figyelmeztette a szociális munkásokat és az érintetteket a bontásról, de azt nem volt hajlandó elárulni, kinek a „parancsára” teszik mindezt.

Tehát lényegében arról van szó, hogy amint a bíróság hajléktalan embereknek ad igazat, és jogsértőnek minősít egy gyakorlatot, a kormányzat azonnal bosszút áll. A hétfői bírósági döntés jelentőségét így foglalta össze Muhi Erika, a kunyhólakók ügyvédje: „azt mondta ki a bíróság ezzel az ítéletével, hogy az önkormányzatok nem tehetnek meg bármit a hajléktalan emberekkel szemben”. Ahelyett, hogy a politikai vezetés ezt a döntést tudomásul venné, azt üzeni a kunyhólakóknak, hogy a bírósági döntéstől függetlenül nekik igenis hatalmukban áll bármit megtenni velük szemben. Ugyanezt az üzenetet közvetítették tavaly azzal, hogy az Alaptörvénybe gyakorlatilag minden egyes, korábban az Alkotmánybíróság által alkotmánysértőnek ítélt jogszabályt beleírtak, többek között a hajléktalanság kriminalizációjának lehetőségét is. Bár az üzenet fő célpontjai a hajléktalan emberek voltak, ezek az intézkedések már akkor sem róluk szóltak, hanem a jogsértések gátlástalan törvénybe iktatásáról, a rögeszmés hatalomfitogtatásról. Már rég nem gondolhatja azt senki, hogy csak a hajléktalan emberek azok, akikkel ebben az országban bármit meg lehet tenni. Az viszont sokat elárul a jelenlegi politikai vezetésről, hogy épp ők azok, akikkel kifejezetten szeretnek példát statuálni.  

Ámon Kata