A hétvégén véglegesen eldőlt, hogy a Fidesz megnyerte a választásokat, és kétharmadot szerzett. Ez nem azért történt, mert az emberek hülyék, hanem azért, mert a Fidesz magát a politika jelentését, és a politikai üzenet közvetítésének a terét megváltoztatta.

A Fidesz politikája erősen építve a rendszerváltás utáni Magyarország kudarcára elfogadhatóvá tett olyan minimumokat, amik egy szabad, szolidáris és igazságos demokráciában nem lehetnének minimum feltételek az állampolgárok számára. Másrészt pedig a kommunikációs csatornák ellenőrzésével, azzal az információ monopóliummal, amit a politikai hírek között létrehozott, meg tudja szüntetni az alternatív politikai elképzelések létrejöttét, és érthetővé, erős, hihető mondandóvá válását.

Persze ez nem jelenti azt, hogy azok az alap erkölcsi és politikai mondanivalók, amiket mi gondolunk, ne lennének szintúgy igazságok, sőt, sok értelemben sokkal több igazságtartalommal rendelkeznek, mint amit a Fidesz mond. És azt se jelenti, hogy nem lehetne áttörni azt a rendszert, amit a Fidesz létrehozott. Csak előbb magát a rendszert kell megértenünk, és létrehoznunk a saját politikáról alkotott képünket, és rendszerünket az üzenet eljuttatására. Erre pedig a jelenlegi ellenzéki pártok láthatóan nem képesek, más pedig nincs.

A mostani politikai üzenetek nem válnak realitásokká, valódi viszonyítási alappá az emberek számára, mivel nem tudják elmagyarázni őket a politikai zajban (a folyamatos botrányok, és politikai balhék mellett nem jut idő és hely ehhez, se a közlő se a befogadó számára), és mivel nincs is elegendő erőforrás, és tér ahhoz, hogy információt tudjunk eljuttatni a teljes magyar lakossághoz. A jobb világról szóló “egynapos” választási ígéretek pedig már nem győzik meg az elhagyott magyar alsó 50 százalékot, hiszen annyi kudarc és becsapás után a szavak már kevésbé, hatnak mint a cselekedetek, vagy a látszólagos cselekvés.

Nem véletlen, amit látunk a választási térképen. Egy kettészakad országot, ahol a nagyvárosok némelyikében és a fővárosban szoros a verseny a kormánypárt és a "baloldali" ellenzék, illetve az LMP jelöltjei között, míg mindenhol máshol egy más valóság üzemel, amiben a "baloldali" ellenzék és az LMP lényegében nem létezik. Sok oka van annak, hogy ez így alakult, én most kettőt emelnék ki, és magam botcsinálta módján elemeznék amelyek talán megmagyarázzák, mik azok az akadályok amiket le kell küzdeni.

Az elmúlt napokban számos helyen (Népszabadság, Index, MANCS) lehetett olvasni olyan beszámolókat ahol közmunkások beszélnek arról, miért szavaznak a Fideszre. A Dunántúlon, pedig azokban a falvakban ahol szinte mindenki közmunkából él, tarolt a Fidesz. Ennek persze több oka lehet. Bizonyosan működik a megfélemlítés, a földesúri mentalitás. De talán más okai is vannak.

Amikor én meghallom, hogy havi 48 ezer, vagy 37 ezer forintért kell valakinek dolgoznia közmunkásként, elszörnyedek. Hiszen ez rabszolgamunka. És igazam is van. De mit tudok helyette ajánlani? Amikor valaki dolgozni akar? Valódi munkahelyet? Amikor 20 éve nem látott olyat, és mégis az elmúlt 20 éveben mindenki ezt ígérte? Ki fog röhögni, és joggal fog lehazugozni, mert ennek nincs is valóságlapja ezeken a helyeken. Viszont a hiteltelenség miatt maguk az elvárások is csökkentek, az hogy mi az amit elvárnak ezek az emberek az államtól. Emellett pedig az állampolgárok felé, a mindenkori, de különösen a mostani kormányzat egy olyan képet közvetít, hogy nem attól leszel ember ha dolgozol az pedig, hogy mennyit keresel, másodlagos szempont csupán. Ezáltal pedig elfogadhatóvá válhatott, a közmunka sok helyen, mint egyetlen lehetőség a "becsületes pénzkeresésére".

A Fidesz így a közmunkaprogrammal nem csak egy feudális rendszert hozott létre, hanem bemutatta azt is, hogy ő valóban ott van, ahol nem járt a politika 20 éve, olyan helyekre vitte el az állami gondoskodást, amiről az előző 20 év kormányai lemondtak. Még akkor is, ha tudjuk, valóban lehetne jobb életfeltételeket is kialakítani ezeknek az embereknek.

Hiába látjuk, hogy az Orbán kormány alapvetően támadja a legszegényebbeket, ha eddig minden kormány lényegében csak elvett tőlük és nem adott nekik. Egyszerűen nem lehet versenyezni ezzel az odafigyeléssel, még akkor sem, ha ezek csak látszattevékenységek. Azzal, hogy 20 év után először ezek az emberek úgy érzik, fontosak.

A másik, ami az alternatív valóságot, valósággá építi, az a közmédia rendszere. Amikor lebutáza valaki azokat az embereket, akik a kormánypártra szavaznak, a lehető legkárosabb dolgot követi el: elzárja magát attól, hogy megértse, miért nem értik meg az ő mondanivalóját azok, akik a Fideszre szavaztak.

Például azért nem, mert nem is jut el hozzájuk az az információ, ami hozzánk. Magyarországon még mindig (és még elég sokáig) a legtöbb háztartásban a fő politikai hírforrások a TV és a rádió, elenyésző esetben a nyomatott helyi lapok amelyeknek nagy része (például az ingyenes újságok) szintén a Fidesz kezében van. Azok a véleményvezérek, akik eldöntik egy kis városban vagy faluban a szavazás menetét, ezekről a helyekről informálódnak.

Politikával érdemi mennyiségben viszont a két-három perces kereskedelmi híradókon kívül csak a jobboldali és baloldali hírcsatornák, illetve a közszolgálati adók foglalkoznak. Amikor pedig a nézettségi adatokat és a fogyasztói szokásokat látjuk, az derül ki, aki ma politikáról tájékozódni akar, az interneten kívül lényegében csak a kormánypárti és közszolgálati médiából (itt különböző mérések szerint 1-2 millió emberről beszélünk) teheti ezt meg.

Így jön létre az alternatív valóság. Az ellenzéki és független véleményektől elzárt emberek tömege, akik nem jutnak más információhoz, csak ami a Fidesztől jön. Ezek az emberek nem okosabbak vagy butábbak, mint bárki más, csupán más információkhoz jutnak hozzá, így más valóságot látnak mint mi. Az elérhető információmorzsákból nagyon nehéz teljes képet összerakni a más véleményekről, miközben a fideszes kommunikáció olyan hatékonysággal dolgozik, ami alapján egyszerűen össze lehet rakni azt a világképet, amit a Fidesz sugallni kíván.

Ha pedig akár csak ezt a két képet, és élethelyzetet vesszük alapul már is olyan messze vagyunk azoktól a témáktól, üzenetektől, valóságtól, amit mi a felsőközéposztály, az Indexet, a HVG-t, a 444-t, vagy az Origot olvasva látunk, hogy érthetetlené is válik az a politikai kép amiben ezek az emberek gondolkoznak. Így pedig nehéz is megérteni, hogy mit kell másképp csinálni, mit kell kommunikálni valójában. A feladat ami előttünk áll nagyjából ennek a valóságkülönbségnek a felfogása, és egy új politikai valóság, és infrastruktúra rendszer megalkotása, ami képes szembeszállni a Fidesz politikai és a média rendszerével. Enélkül értelmetlen is arról beszélni, hogy lehet legyőzni a Fideszt.

Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére