Lóránd Zsófia a Ki az a Lázár János nevű tüntetésen, az Alkotmány utcában elmondott beszéde:

Jó estét! Köszönöm, hogy itt vagytok, itt vannak.

Sajnos itt kell lennünk. Két héttel ezelőtt a kormány kiadta azoknak a civil szervezetnek és pályázatokat bíráló magánszemélyeknek a névsorát, akik gyanúsak Lázár Jánosnak. A kormány pártpolitikai kötődéseket keres, támadva és megbélyegezve ezen civil szervezetek tevékenységét.

A magyar kormány által listázott civil szervezetek a magyar demokrácia nélkülözhetetlen pillérei. Ez teszi különösen aggasztóvá ennek a listának a létét és létrejöttét, bár egy pillanatra azon tényen is elmerenghetünk, hogy egyáltalán listáznak, és milyen okok mentén listáznak civil szervezeteket és embereket egy állítólagos demokráciában, és túl a '60-as éveken.

Amit ez a lista támad, egy olyan ország víziója, ahol emberek szabadságban és biztonságban élnek együtt. Ma Magyarország nem ez az ország.

Ebben az országban következmények nélkül verhetnek össze és erőszakolhatnak meg nőket, súlyosan bántalmazhatnak gyerekeket, üldözhetnek el otthonaikból szegény embereket, hagynak magukra szenvedélybetegeket, kérdőjelezik meg, hogy ki szerethet kit. Ebben az országban mindezt egy egész államapparátus nézi tétlenül, munkavállalóit arra kényszerítve, hogy asszisztáljanak az erőszakhoz, a bántáshoz, a kirekesztéshez.  Ennek az országnak úgy kell a civil társadalom, mint egy falat kenyér.

Ebben az országban gyerekként, nőként, romaként, bevándorlóként, határon túli magyarként, leszbikus-meleg-biszexuális-transznemű emberként félni kell, pusztán azért, akik vagyunk. Ez az ország nem egy működő demokrácia.

A demokráciát nem kapjuk készen, nem csak a világ ezen táján, sehol. Dolgozni kell érte, rajta, benne. Mi itt Magyarországon, rendkívül lassan, de tanuljuk. Még ha az elmúlt 24 év tapasztalata az is, hogy a parlamenti- és pártpolitika nagyon-nagyon sokszor cserben hagy, meglop, elárul minket. Civil aktivisták, önkéntesek, jogvédők kitartóan keressük a mindenkori hatalommal szemben az emberi jogok tiszteletének igazságát, mert hisszük, hogy ezzel formáljuk Magyarországot egy jobb demokráciává. Folyamatos ellenállás, folyamatos figyelem, folyamatos visszajelzés a hatalom felé, a változtatások szakadatlan követelése. Ez nem tetszik a kormánynak, ezért kerültünk fel a listára. Mi sem jelzi jobban, hogy mi mindannyian azon a bizonyos listán ügyeket képviselünk. És tudjuk, hogy egyik cél sem valósul meg a másik nélkül.

Mi, civilek állami feladatokat látunk el: azokat a jogokat és szolgáltatásokat igyekszünk biztosítani, amelyet a magyar államnak, ha jogállam kíván lenni, önként és dalolva kellene nyújtania állampolgárai számára. A NANE segélyvonalán azt halljuk, hogy nem működik a rendőrség, a gyerekvédelem, az egészségügy, a szociális juttatások rendszere, az igazságszolgáltatás. Eközben az e területeken dolgozók alulfizetettek, kiszolgáltatottak, magukra hagyottak. Ők ugyanúgy a rendszer cserbenhagyottjai, mint azok a csoportok, amelyek tagjaiért mi civilként kiállunk, amelyeknek mi magánszemélyként tagjai vagyunk.

Amiért dolgozunk, nem pártpolitikai kérdés. De érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon miért nem lesz a minden állampolgár biztonsághoz és élethez való joga egyetlen választási kampány jól hangzó szlogenje sem. Sőt, ezeket a NANE húsz éves története során több úgynevezett baloldali és úgynevezett jobboldali kormány próbálta már ugyanolyan igyekezettel a szőnyeg alá söpörni. De eddig legalább megelégedtek azzal, hogy nem adnak pénzt, nagylelkűen hagyták, hogy önkéntesmunkában és más, főleg külföldi szervezetek támogatásaiból helyettük dolgozzunk.

Vajon mit üzen a kormány az állampolgároknak ezzel a listával? Már az is fáj neki, hogy még csak nem is az ő pénzén, de ezek a szervezetek, azaz mi, valahogy fennmaradhatnak, dolgozhatnak tovább. A kormány azt üzeni, hogy nem akarja, hogy védjük a demokratikus jogainkat, jogunkat a biztonsághoz, szerelemhez, identitáshoz, a politikai döntéshozatali folyamatok követéséhez, információhoz. Amikor a kormány támad bennünket, civileket, a magyar és Magyarországon élő emberek demokráciához való jogát támadja.

Innen üzenem a többi feketelistás és listázható civil nevében Lázár Jánosnak, hogy nem megyünk el. Maradunk, és dolgozunk azért, hogy Magyarországon biztonságos legyen nőnek lenni, gyereknek lenni, romának lenni, bevándorlónak lenni, leszbikusnak, melegnek, transzneműnek, biszexuálisnak lenni, határon túli magyarnak lenni.

Köszönöm.

Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére