Miskolcon az ellenzék Pásztor Albert volt rendőrkapitányt jelöli polgármesternek. Míg az Együtt-PM országos szervezete jelezte vétóját a volt kapitánnyal szemben, addig helyi szervezete támogatja a jelöltséget, ahogy a DK és az MSZP helyi és országos szervezete is.

„Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy az ilyen erőszakos jellegű közterületi rablások elkövetői cigány emberek. Igazából Miskolcon azt kell, hogy mondjam, hogy legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az ő részük" - mondta Pásztor 5 éve.

Pásztor Albert tegnap egy közleményt is adott ki, amelyben látszólag megmagyarázza egykori szavait, de lényegében csak igazolja az őt ért vádak egy részét. Az ugyanis nem erény, ha valaki úgy világít rá egy problémára, hogy közben a "kisebbségi nemzettársainkkal való együttélés lehetetlenségéről" beszél (értitek, a kisebbségiekkel en bloc), és ezzel elkerülhetetlenül rasszista lesz és mindent cigányt gyanús, hovatovább veszélyes polgárnak tételez. Akkor még nagyobb a baj, ha mindeközben elfeledkezik arról, hogy egy diszkriminált és szinte minden releváns mutató szempontjából hátrányos helyzetű társadalmi csoport esetében azonos normakövetést elvárni legalábbis abszurd. Az lenne a furcsa, hogy a társadalom legdepriváltabb, legkirekesztettebb csoportjának tagjai nem sértenének többször normát. A kialakult helyzetért a felelősség azt a többségi társadalmat is terheli, amely a többszázezres lélekszámú társadalmi csoport integrációjára közel nem költött annyit a 3. évezredben, mint amennyibe a 4-es metró került Budapesten.

Pásztor azzal védekezik, hogy csak a valóságot írja le, akinek ez nem tetszik, az a tényeket tagadja. A közmédia is lehet, hogy valóságot mutatja be, csak az a valóság fordítva szelektív. Ahogy az országban nem csak jó dolgok történnek - pedig a közmédia ezt sugallja, úgy a romák között sem csak bűnözők vannak és nincs olyan, hogy cigánybűnözés, pedig Pásztor szavai ezt sugallják. Akár egyszerre lehet igaz az az állítás, hogy a bűncselekmények többségét romák követik el (nem tudjuk, de most tegyük fel), és hogy a romák többsége tisztességes állampolgár. Ha a számokat nézzük: 18.000 ember van börtönben és körülbelül 800.000 cigány honfitársunk él Magyarországon. Ha minden szabadságvesztésre ítélt cigány ember lenne (ami természetesen nincs így), akkor is, a cigányság többségéről, emberek százezreiről tudhatjuk, hogy ők tisztességes polgárok. Az ilyen nyilatkozatok viszont erősítik az etnikai hovatartozás és a bűnözői hajlam közötti összefüggésre vonatkozó rasszista feltételezést, aminek fényében minden cigány, a tiszteséges több százezer ember is gyanús lesz.

Pásztor pedig a cigányság felelősségét emeli ki már sokadszorra, és figyelmen kívül hagyja, hogy a magyar állam felelősséggel tartozik saját állampolgáraiért. Ennek a felelősségnek a kihagyása pedig leendő városvezetőként elfogadhatatlan. Pásztornak - ha valóban felelős politikus akar lenni, és valóban a magyarországi cigányságért is akar dolgozni - valahogy így kellett volna fogalmaznia:

“A magyarországi társadalmat, ha a cigányokra gondol, eluralja a szeleketív észlelés. Hiába találkozik nap mint nap a cigány száramzású pékekkel, buszsofőrökkel, rendőrökkel, tanárokkal, dolgozó, tisztes életét élő emberekkel, ma mégis a magyarországi cigányság kis részét kitevő bűnelkövetőkkel azonosítja a teljes cigány társadalmat. Sokak számára annak ellenére tűnnek a romák minden bajok forrásának, hogy ha benéznek a rendszerváltás óta eltelt időszak parlamenti padsoraiba, romát nem nagyon látnak. Márpedig az ország sorsát meghatározó döntéseket az Országgyűlésben és a kormányban hozták a kudarcos elmúlt 25 év során, nem a szegregált romatelepeken. A közvélekedésen tehát változtatni kell, méghozzá úgy, hogy a többségi társadalom szemléletének megváltoztatása mellett a magyarországi cigány társadalom fiataljai számára is reális és elfogadható jövőképet tudjunk adni. Mert ez az integráció első lépése.

Ugyanakkor nem kell vitatni azt a tényt, hogy vannak helyenként komoly együttélési gondok a cigány és nem cigány lakosság között. Sőt, a konfliktusoknak etnikai színezetet adó polgártársaink elkeseredettsége felé is megértéssel és nem elítéléssel kell fordulnunk. De a mi feladatunk nem a problémák eszkalálása, hanem a megoldása. Ebben a legnagyobb felelőssége a magyar államnak van, aminek úgy kell megfelelnie, hogy tisztában van azzal, hogy rövidtávú megoldások is szükségesek. A lakhatási helyzet megoldása, a közbiztonság erősítése, a szociális juttatások növelése, az uzsora elleni küzdelem mind-mind olyan feladat, amit nem hagyhatunk holnapra, és mind-mind olyan terhek, amik nem csak a többségi társadalmat, hanem a cigány lakosság többségét is sújtják. De mindaközben, hogy ezeket a feladatainkat elvégezzük, szükségünk van arra is, hogy hosszú távú megoldási javaslatokkal is előálljunk, sőt, minél előbb el is indítsuk ezeket. És mindezek során mindig világossá kell tennünk, hogy a rasszizmus minden formája megengedhetetlen és soha nem old meg semmilyen problémát. Nekem politikusként ebben van felelősségem, és ezért fogok tenni.”

De Pásztor Albert nem ezt tette. Közleményében egyedül a cigányság a felelős, sőt a közlemény burkoltan utal rá, meg kell vizsgálni a felelősség faji alapú-e. Ezzel a hozzáállással pedig nem csupán a rasszista mentalitás a baj, hanem az is, hogy semmilyen perspektívát nem vázol fel a megoldásra az eddig ismertekkel szemben. Azok pedig soha nem jutottak tovább a büntetőpolitikán, a hergelésen illetve a látszatmegoldásokon.

És ezzel nem csak Pásztor hibázik, hanem az állítólagos baloldali és ellenzéki pártok is. Pásztor jelölésével ezek a szervezetek két óriási hibát követnek el. Egyrészt feladják a polgárok egyenlőségét valló Magyarország ideáját. A cigány és fehér állampolgárok együttélésében az ország egyes részein számos nehézség akad, de nem a bűnösöket kellene keresni, hanem megoldási javaslatokat. Márpedig Pásztor jelölése és közleménye egy olyan állítás, amely nem az együttélési problémák megoldásának irányába mutat, hanem afelé, hogy cigányságot, mint bűnös csoportot azonosítsa.

Másrészt az a kicsi lépés, amit Pásztor jelölésével a miskolci győzelem felé remélnek tenni az ellenzéki pártok, egyúttal három lépés hátrafelé a magyarországi közállapotok megváltoztatásában. Az ellenzéki pártok láthatóan úgy akarnak itt nyerni, hogy elfogadják a helyi politikai klímát, elfogadják a helyenként rasszista, és a cigányságot a problémákért egyedüli bűnbakként megtevő közbeszédet.

Tehát lényegében elfogadják azokat a politikai kereteket, amiket a Fidesz és a Jobbik állít, az ő térfelükön akarnak játszani, és ott próbálják megverni a kormánypártot. Ez viszont sikertelen lesz, eleve kudarcra van ítélve. Lehetséges, hogy Pásztor nyer a választáson, de a következő 4 évben a választópolgárok ennek a klímának a büntetőintézkedéseit fogják rajta számon kérni. A cigányság elítélését, a segélyek és más szociális támogatások megvonását, a szegénység kriminalizálását, a hajléktalanok, rokkantak baszogatását, a rendőrség funkciójától eltérő felhasználását, az erőpolitikát, a szegényellenességet, pontosan azt, amit a Fidesz kormányától országosan látunk. Mert a választópolgárok ebben a klímában választják majd meg Pásztort, és senki nem fog olyan alternatívát felmutatni ezzel szemben, ami nem a nyers erőről szól.

Csak veszíthet az ellenzék akkor, ha elfogadja ezt a játékteret akár helyi, akár országos szinten. Hiszen szavazóinak egy része nem ilyen országban, és nem ilyen Miskolcon szeretne élni. De hosszú távon biztosan veszít azért is, mert a Jobbik és a Fidesz ezt a politikát sokkal erőteljesebben, sokkal őszintébben és sokkal jobban tudja kommunikálni.

Az ellenzéki pártok egyszerűen nem játszhatnak a Fidesz játékterén, nem állhatnak be a büntetőpolitikát kívánó pártok sorába, hiszen ez az eljelentéktelenedésükhöz vezet. Lehet, ma ez tűnik az egyszerűbb útnak, de ha nem tartják magukat az egyenlő Magyarország víziójához, nem tartják magukat az elvileg vállalt saját értékekhez, és nem kezdenek végre bele ennek elmagyarázásába – esetünkben annak elmagyarázásába, hogy mennyivel jobban fogunk járni 20 év múlva, ha ma a példamutatásba, a tanulásba, és a valódi munkahelyteremtésbe rakunk energiát a büntetés helyett – akkor csak eszkaláljuk, jobb esetben fenntartjuk a problémát, emberek százezreinek gazdasági és társadalmi kirekesztettségét.
Ez a tétje Pásztor Albert jelölésének, és ha ezt nem látják az ellenzéki pártok, egyszerűen nem alkalmasak a szerepük betöltésére.

Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére