25 évvel ezelőtt Chicagóban egy fiatal egyetemista fiú randira hívott egy fiatal egyetemista lányt. Mindketten feketék. Moziba mentek, ahol egy fiatal rendező legújabb, harmadik nagyjátékfilmjét vetítették. A film egyszerre volt megrázó és felvillanyozó mindkettejük számára: a sztori szerint New Yorkban kitör a nyár legforróbb napja, így az egyik brooklyni utcában a lakók közötti etnikai és kulturális feszültségek a hőséggel együtt válnak mind kontrolálhatatlanabbá. A friss, dinamikus és szellemes párbeszédek, a reflektáltan és briliáns módon kiforgatott sztereotípiák másfél órányi tobzódása után az ártatlannak tűnő szájkarate egy fekete srác halálához, gyújtogatáshoz és zavargásokhoz vezet. A film a „Do the right thing” volt (a magyar cím a primkó faktort kimaxolva a „Szemet szemért” lett), rendezője Spike Lee. Az elsőrandis pár azóta férj és feleség, jelen pillanatban pedig az Egyesült Államok elnöke és first ladyje; köszönik, jól vannak.

A film idén júniusban ünnepelte 25. évfordulóját. Szomorú aktualitást ad neki a minap Fergusonban történt, erős gyanú szerint rasszista indíttatású gyilkosság, amit egy helyi rendőr követett el Michael Brown fekete tinédzser ellen. Az ügy érthetően komoly indulatokat váltott ki nem kizárólag St. Louis megyében (ahol Ferguson is található), hanem országszerte, kísértetiesen emlékeztetve egy 2 évvel ezelőtti gyilkosságra, amelynek áldozata szintén egy fegyvertelen, ártatlan fekete fiú volt, Treyvor Martin.

A körzetben, ahol Michael Brown élt, és ahol a lakosság kétharmada fekete, a szolgálatot teljesítő 53 rendőr közül 50 fehér volt. A St. Louis megyei rendőrhadnagyról már 2013-ban jelentek meg olyan híradások, melyekből kiderült, utasítást adott a beosztottjainak arra, hogy tartsanak „fekete napot”, állítsanak meg „minden feketét a bevásárlóközpontban”, vagyis amennyire ez csak lehetséges – szintén saját szavait idézve – „tegyük a börtönöket színesebbé”. Az eligazításon részt vevő fekete rendőrök felé pedig azzal fordult, „nem rólatok beszélek srácok, ti a jó fiúk vagytok”. Egészen mellbevágó az az adat, ami 2000-től taglalja, hogy a helyi rendőrök által a közúton igazoltatott fekete és fehér polgárok (ezt a személyes adatot a helyi rendőröknek kötelezően rögzíteniük kell) számarányukban hogyan viszonyulnak az összlakosság fekete-fehér arányaihoz. Nem meglepő az eredmény: fekete állampolgárokat 1.2-1.6-szor nagyobb arányban állítottak elő a lakosságon belüli számarányukhoz képest, míg a fehér állampolgárokat 0.6-0.4-szer kevesebbszer. Ez a Fergusoni Rendőrkapitányság hivatalos adata, 2000-2013 közötti előállítások alapján.

Több mint egy évtizede tudható – hiszen éves jelentések készülnek ezekről az előállításokról – hogy a rendőrség intézményesítetten folytat rasszista gyakorlatot a közúti ellenőrzések során. Az adat még durvább, ha hozzátesszük, hogy az előállítottak 86%-a fekete, és mindössze 12.7%-a fehér. De az adatok ismerete önmagában nem volt elégséges – a probléma felismeréséhez Michael Brown halála kellett.

Fergusonban most pattanásig feszült a helyzet, rohamrendőrök tucatjait vezényelték az utcára, állandósultak az összetűzések, és sajnos sok a sérült.A rendőrségnek és az állam intézményeinek súlyos konzekvenciákat kell levonniuk, ezt várja el tőlük a közvélemény, Barack Obama elnök és Al Sharpton, híres civil jogvédő és baptista lelkész, aki megrendítő beszédben kért higgadtságot a közösségtől, és tett hitet egyben a csendes hallgatás és tudomásulvétel ellen, követelve a tisztességes és következményekkel járó eljárást a gyilkossággal szemben.

Rasszista zsaruk nálunk is vannak, sőt a rendőrségen belüli, intézményesült rasszizmus sem ismeretlen jelenség. A helyzetünk annyiban kiszolgáltatottabb, hogy a magyar társadalom jelentős része nem iszonyodik a rasszista rendőrtől, hanem üdvözli, amikor köztisztség (pl. polgármesteri szék) betöltésére pályázik. Sőt annyiban még nyomorultabb a helyzetünk, hogy épp a magukat demokratikusnak tartó pártok kínálják őt, mint alternatívát, a szintén rasszista és szegényellenes intézkedéseiről ismert jelenlegi vezetéssel szemben.

Olcsó párhuzam? Ám legyen. De akik még nem adták fel, azoknak továbbra is az marad, ami nemzet határokon innen és túl minden antirasszista meggyőződésű embertársunknak: fight the power.

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére