Tartalmi figyelmeztetés: a most következő szöveg szexuális cselekmények eltűrésére való kényszerítéssel is foglalkozik.

Minden együttérzésünk azé az ELTE Tanító- és Óvóképző Karára (TÓK) frissen felvett fiatalé, akit sajtóhírek szerint a kari gólyatáborban múlt szombat hajnalban megvert, és megerőszakolt egy olyan személy, aki jelenlegi ismereteink szerint, a gólyatábor szervezője lehet.

És minden együttérzésünk azé a számtalan fiatalé, akiket hasonló gólyatáborokban akár fizikai, verbális vagy pszichológiai eszközökkel bármilyen szexuális cselekmény eltűrésére kényszerítettek. Azoké, akiknek az esete büntetőjogilag nem ennyire egyértelmű, akik szégyenből nem léptek elő, akiknek az esetét házon belül elsikálták, és azoké, akik talán nem értik és nem is hiszik el, hogy nem saját akaratukból történt velük valami.

Minden évben frissen felvettek ezrei vesznek részt gólyatáborokban, amit a legtöbb esetben az intézmények hallgatói önkormányzatai, esetleg külön erre a célra létrejött diákszervezetek - és csoportosulások szerveznek.
A gólyatáborok programjaiban, egyfajta felnőtté avatási rítusként diákemlékezet óta mindig központi szerepet játszottak az alkoholfogyasztással és/vagy szexualitással kapcsolatos, enyhe vagy kevésbé enyhe, játékosnak szánt programok (mert a szervezők torz világlátásában kb. erről szól a felnőtté válás: konformizmus, szexuális kiszolgáltatottság és megalázás). Ezeknek a "hivatalos" alapszabálya természetesen mindig az, hogy senkinek sem kötelező részt vennie, ha nem akar.

A gyakorlat pedig természetesen az, hogy a gólyák - akik közül sokan, miután felvették őket, életükben először készülnek fel arra, hogy teljesen elszakadnak családjuktól, barátaiktól és korábbi lakóhelyüktől  - gyakran inkább lenyelik az ellenérzéseiket, hogy ne lógjanak ki az új közösségből. A legnehezebb pedig pont azoknak ellentmondaniuk, akik éppen azzal a néhány kritikus évvel idősebbek náluk, akik már az ő leendő egyetemük vagy főiskolájuk hallgatói, akik esetleg hallgatói önkormányzatosként a kollégiumi lakhatásukról vagy ösztöndíjaikról dönthetnek majd, akik teljhatalomnak tűnő befolyással rendelkeznek felettük a gólyatábor ideje alatt: a szervezőknek.

Kétségtelen, hogy azoknak az embereknek, akik görcsösen megfelelni akaró fiataloknak szerveznek alkoholfogyasztással és szexualitással kapcsolatos tematikájú programokat, különösen érzékenynek és felkészültnek kell lenniük, ha garantálni akarják, hogy véletlenül sem élnek vissza a hatalmi pozíciójukkal a rájuk bízott fiatalokkal szemben. Nagyon sajnálatos módon a sok gólyatábort szervező hallgatói önkormányzatosok gyakran egyáltalán nem bizonyulnak ilyennek. Ezt elég nehezen is lehetne biztosítani, hiszen ezek a szervezetek, amelyekre az intézmények gyakran "ráhagyják" a gólyatáborok szervezését, a diákok által választott tisztségviselőkből állnak, és az intézményi vezetéseknek nincsen semmilyen kontrolljuk a személyes képességeik, erkölcsi megbízhatóságuk felett.

Fogalmunk sincsen, hogy mennyire megbízható reprezentatív példaként, de érzékletesen illusztrálja egyes szervezők hozzáállását a témához az a két lista, amely feltehetően a 2009-es ELTE bölcsészkari és egy Semmelweis Egyetemi gólyatábor szervezői készítettek, és egyaránt 2013-ban szivárogtak ki.
Ezeken, úgy tűnik, a gólyákat jellemzik a tábor előtt. Például így:

• "aranyos kiscsaj dugni akar"
• "dugnivaló kis butácska bombázó"
• "adom a csajt jó teste van"
• "husi, hátulról dugható"
• "baszható csirke"
• "na persze, királylány. meg a kisfaszom. majd ha rávertem a hajára, rájön".

Az ilyen és ehhez hasonló megjegyzések kevés kétséget hagynak afelől, hogy sok szervező potenciális szexuális ragadozó, és hogy nem elszigetelten, hanem gyakran egymással közösen készülnek a "bulira", vagyis hogy a gólyatábori hatalmi helyzetükkel visszaélve másokat szexuális cselekmények eltűrésére kényszerítsenek.
Az ELTE TÓK gólyatáborában múlt szombaton megtörtént tragédia nem elszigetelt és nem egyedi eset. Ugyan kirívó, de nem egyedülálló példája azoknak a visszaéléseknek, amelyeket a hiányos szabályozás, az intézményes hanyagság és a hallgatói képviselet kontraszelektivitása intézményesen tesz lehetővé, évtizedek óta.

Itt volna az ideje, hogy ennek véget vessünk.

Sarkadi Nagy Márton

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére