Sokan voltunk tegnap, de nem elegen ahhoz, hogy meghátráljon a kormány az internetadó ostoba ötletétől. Ám eljutottunk a 0. kilométerkőhöz és összejött az a kritikus tömeg ahhoz, hogy valami új vegye kezdetét. Most jött el az a momentum, amikor megrepedt a pártállami rendszer talapzata. Lettünk elegen és van is hozzá erőnk, hogy szétfeszítsük a keleties, romlott, össze-vissza adóztató rendszer kereteit középtávon. Nem az első tüntetésükön résztvevők ezreivel felduzzadt tömeg mérete ad okot az optimizmusra, hanem az ott lévő emberek öntudata és szabadságvágya. Jelszavaink valának: Európa! Korrupt Fidesz! Élhető adórendszer! Kimondták a magyar adófizetők, hogy a Nyugathoz akarnak tartozni, nem tűrik az intézményesült korrupciót, és újabb bőrt nem lehet rólunk lehúzni. A felemelő az, hogy nem pártokra és vezérekre vágyunk, hanem saját kezünkbe vesszük a közügyeink irányítását. 

Kiderült az utóbbi években, hogy ettől a pártállamtól az adónkért cserében nem kaphatunk mást csak romló színvonalú oktatást, működésének határán táncoló egészségügyet, állami vezetők meghatározhatatlan eredetű vagyonhalmozását, az első komolyabb korrupciós vádra külföldre menekülő adóhatósági vezetőket, és mindezek mellé bicskanyitogató cinizmust. A rendszerben most zavar keletkezett. Fullba nyomják a kretént nemzetközi fronton, az oligarchák összezártak a rendszerrel (a médiabirodalom a köztévét meghazudtolóan hozza a Pravda színvonalat), még a normálisabb fideszesek is CIA fenyegetést látnak a szabadságvágyó tömeg mögött. Úrrá lett rajtuk a paranoia és bebújtak a gyűlölködés akolmeleget biztosító lövészárkaiba. Elvesztették minden kapcsolatukat a társadalommal. Nem véletlenül kezdett hálózatépítésbe az állampárt, a Hazafias Népfront és az Áfész. Nekünk nem szabad beszállni az államilag diktált gyűlöletversenybe, amiben az összes párt aktív szereplő, hanem el kell kezdeni egy szabad Magyarország közösségi megalapozását.

A legfontosabb kérdés a hogyan tovább? Várady Zsolt, wiw alapító, a tegnapi és a 23-ai tüntetés legjobb szónoka, arra kért minket, hogy ne csak az utcán szervezkedjünk, hanem blogokban kocsmákban és a munkahelyeken. Ennek az önszerveződési folyamatnak nem szabad abban kimerülnie, hogy közösen szidjuk a kormányt. Az idei választások bemutatták, hogy az „Orbán takarodj!” jelszó semmire sem elég. Az önszerveződésünknek fő célja a rendszer okozta problémák megoldása kell legyen, nem a sehova sem vezető gyűlölködés újrakezdése. Jelentsük a mindennapi korrupciót! Találjuk meg és tegyük ki a nyilvánosságba az értelmetlen és betarthatatlan szabályokat! Gondoljuk el együtt, hogy milyen lenne egy élhető adórendszer! Nyugatra szakadt barátainknak ne csak panaszkodjunk, hanem kérjük a segítségüket, hogy az ottani példákat itthon is élővé tudjuk tenni! Vegyünk részt az olyan szerveződésekben, amik a leszakadóknak segítenek közvetlenül, amik az elfuserált oktatási rendszeren akarnak javítani, amik a krónikus beteg egészségügy gyógyításán dolgoznak!

A szabadság bennünk van, ha élünk vele, le tudjuk gyűrni a huszonöt év után újjáéledő pártállamot. Felejtsük el a hagyományos pártpolitikai és mozgalmi kereteket! Fogadjuk el, hogy nem értünk mindenben egyet. Elég, ha az európaiság, a tiszta közélet és az élhető adórendszer közös talaján állunk. Nem kell mindenáron mindig médiacirkuszt csinálni, molinózgatni és tüntetni. Csak tegyünk együtt jó dolgokat. Töltsük meg a netes felületeket építő ötletekkel. Találjunk törzshelyeket, ahol találkozhatunk, vonjunk be új embereket a meglévő közösségekbe. Felejtsük el ki honnan jött, az a lényeg, hogy egy helyre tartunk: vissza Európába.