Kocsis Máté Facebook-posztban jelentette be, hogy ő nem drogpolitikát folytat, hanem drogellenes politikát. Kocsis rendszere drogkontrollra küldené a 12-18 év közöttieket, a választott politikusokat és az újságírókat.

A javaslat elég szemforgató, ha belegondolunk abba, hogy a kormánypárt most söpörte le az LMP javaslatát az évenkénti politikusi vagyonosodási vizsgálatról. De akkor is nevetségesnek találhatjuk, ha belegondolunk az előző 4 évben hány parlamenti képviselőről láthattunk felvételeket, ahogy sík részegen végzik a munkájukat.

A jóindulatú verzió szerint Kocsis Máté – hiába foglalkozik a témával évek óta – egyszerűen buta; a rosszindulatú pedig az, hogy minden szakmai érvet félrerúgva, egy teljesen értelmetlen rendpárti intézkedést vezetne be. A kommunikációs stratégia egyszerűnek tűnik, Kocsis arra a mondatra játszik, hogy akinek nincs rejtegetnivalója, annak nem is kell félnie.

Csakhogy itt nem rejtegetnivalóról van szó. Van az a szemforgató gondolatmenet a magyar társadalomban, hogy elítéljük azt, aki kábítószert használ, miközben pontosan tudjuk, hogy a társadalom nagy része minimum kipróbált már valamit. Démonként rakjuk a szülők elé a kábítószer-használatot, hogy „drogos” lesz a gyereked, miközben azt kéne megtanítani, hogy hogyan ismerje fel a problémát, hogy magyarázza el a gyereknek, mit kezdjen azzal, ha kábítószerrel kínálják, és hogyan kell segíteni a gyereket, ha tényleg nehéz helyzetbe kerül.

És azt is el kéne mondani, hogy ha a gyerek elszív egy füves cigit, az még nem a világ vége. Mert ha anyuka pszichiáterhez rohangál, és bepánikol egy joint után, sokkal többet fog ártani a saját gyerekének, mint használni. Ezzel szemben Kocsis nemhogy büntető, hanem egyszerűen démonizáló intézkedést vezetne be. Ami a kötelezetteket még jól meg is alázná, teljesen értelmetlenül.

Tényleg hasznos a társadalomnak, ha valakiről kiderül, hogy szerhasználó, és ezzel megbélyegzik? Tényleg ez alapján kell megítélni egy politikus teljesítményét? Lehet-e egy alkalmanként jointot, vagy ne adj’ isten LSD-t fogyasztó újságíró remek tényfeltáró, kiváló publicista? És lehet-e egy teljesen szer nélküli életet élő politikus, vagy újságíró, haszontalan vagy lefizethető?

Mit okoz annak a 16 éves gyereknek, ha rosszkor szívja el a jointot, és büntetőeljárás indul ellene? De mit tanul meg a 12 éves gyerek, amikor beterelik a kötelező kábítószer-vizsgálatra? Például megtanulja, hogy vannak tiltott dolgok, amiket ki kell próbálni. Csakhogy prevenció nélkül és a szülők normális magyarázata nélkül, azt nem fogja megtudni, miért nem kéne.

Amit Kocsis Máté ajánl, semmilyen megoldást nem nyújt a társadalmunk problémáira, ellenben arra tökéletesen jó, hogy újra egy hamis problémát kezdjünk el üldözni, a megoldás keresése helyett. Nem a fogyasztók ellenőrzésére lenne szükség, hanem a kábítószermaffia üldözésére, azokat kéne elkapni, akik mindenféle felelősség nélkül dizájnerdrogokat, vagy mindenféle ártalmas cuccal dúsított anyagokat árulnak. Nem a fogyasztókat kéne elkapdosni, nem felheccelni kéne a társadalmat egy nemlétező bűn ellen, hanem végezni a dolgát, Kocsis Máté úr!