Az én lányom nem fog akarata ellenére iskolai drogteszten részt venni. Úgy tűnik, a Fidesz három nap után ki is hátrált az őrült ötlet mögül. De ne veszítsük el a fókuszt: Lázár, Rogán, Szijjártó, Kósa, Szentgyörgyvölgyi, Mészáros, lakás, villa, óra, Louis Vuitton, tízmillió, százmillió, 100 leggazdagabb, stadion, V. kerület és Portik, Új-Zéland, na meg a családi összefogások. Ez mindenki agyába kezd beleégni. Mára már a kizárólag papi és orvosi felmenőkkel rendelkező, örökké Fidesz-szavazó barátom is szembeköpi magát, amiért „ezekre” szavazott. És senkit nem fog érdekelni, hogy elítélnek-e bárkit is a csodálatos vagyonosodásért. Nincs menekvés.

Nincs menekvés, mégpedig azért, mert ha valamit nem tudunk majd megbocsátani, akkor azt biztos nem, hogy az egyre szegényedő társadalom vezetéséért felelős politikusok egyre gazdagabbak legyenek, és a pofánkba röhögjenek. Bár egyetlen ellenzéki kritikus sem innen közelíti meg a hihetetlen vagyonok felbukkanását, a probléma kitéphetetlen gyökere valójában egy kínzó kérdés: ha jogszerűen szerezték a gyakran 40 évesnél fiatalabb és politikán kívül soha meg nem fordult urak a vagyonukat, akkor milyen országot hoztak létre, ha ekkora vagyont egy tanszékvezető egyetemi tanár, egy osztályvezető főorvos és egy akadémikus sem tud felhalmozni egy élet munkájával sem? Mit képzelnek ezek magukról, milyen tisztesség van abban az országban, ahol ilyen vagyonosodás jogszerű lehet? Milyen ország az, ahol egy Rogán Antal kaliberű politikus táskájának ára egy középiskolai tanár több havi fizetése? És ahol Lázár órája egyenlő kétévnyi közmunkás bér árával, de ahol Lázár saját bevallása szerint nem szereti a luxust? Ahol a miniszterek 100 milliós nagyságrendű ingatlanait állítólag a mama és a papa finanszírozta? Valószínűleg ez az egyetlen ország a világon, ahol a százmilliós vagyonnal rendelkező minisztereknek apa és anya veszi meg a sokadik lakást.

Félretéve a jogszerűséget, félretéve az égbekiáltó igazságtalanságot a teljesítmény és a jövedelmi és vagyoni viszonyok között, ki hallott olyanról, hogy ezek a pompakirály rabszolgatartók adtak volna valamit a vagyonukból társadalmilag hasznos célra? Milyen értékrendje van azoknak, akik szerint az a helyes, ha 40 éves korukra mittudomén mennyi ingatlanuk van, és azok úgy néznek ki, mint Szijjártó villája? Milyen emberek azok, akik beleírják az Alaptörvénybe, hogy vallják a szegények és az elesettek megsegítését, miközben kormányzásuk alatt a stadionok számánál csak az éhező gyerekeké nő gyorsabban? Milyen kereszténység ez? Ki veszi komolyan ezektől a „luxusbaloldal” címkét, ki nem röhög a pofájába bármelyiknek, amikor a cégek tisztességtelen extraprofitjáról beszélnek, ha „ezek” bőre alatt is pénz van, és még csak nem is vállalkoztak? És hogy ejtheti ki Rogán Antal frakcióvezető a száján a tisztesség szót, ha Portik Tamás maffiózó egykori élettársa jóval a piaci ár alatt szerzett meg egy ingatlant az általa vezetett V. kerületi önkormányzattól?

Abban ugyanakkor bizonytalan vagyok, hogy a pohár félig tele van, vagy félig üres. Mert a Fidesz várhatóan folyamatos zsugorodásával csak egyre közelebb kerülünk az elképzelhetetlenhez, a Jobbik reális kormányzati pozíciójához. Jó forgatókönyv nem látszik még.

Navra László