Minden tiszteletünk Beer Miklós váci püspöknek. A „mi Ferenc pápánk” nem hunyt szemet a korrupció felett, elítélte a pártpolitikai viszálykodást, majd felhívta a figyelmet arra is: senki nem tehet arról, hogy hova született, így megengedhetetlen, hogy a módosabbak és szerencsésebbek cserben hagyják a rászorulókat. Ha jobban odafigyelünk, azt láthatjuk, hogy ez a szentbeszéd a mai meritokráciának álcázott kleptokrácia kíméletlen kritikája.

(Fotó: váciegyházmegye.hu)

Nagyon korrekt szentbeszédet mondott Beer Miklós váci püspök szenteste, szóval nem tehetünk mást, minthogy a 444 után mi is megemlékezzünk a „mi Ferenc pápánk” szavairól.

Pár fontos részlet:

Minden történelmi korban újra és újra visszatér a gyűlöletnek, az irigységnek, a gonoszságnak valamiféle megnyilvánulása, ami szembefordít embereket egymással, megront emberi kapcsolatokat (...). A mai világban is megtapasztaljuk sokfelé a háborúskodást, a pártviszályt, a gyanakvást... igen, a korrupciót, a hamisságot, a hazugságot, a politikai fondorlatot, és sajnos úgy érezzük, hogy igaza van József Attilának: »Fondorlatos [valójában fortélyos] félelem igazgat« oly sokszor. S mi ebből a félelemből, ebből a sötétségből szeretnénk kiszabadulni...

A pártpolitikai viszálykodást követően rátér azokra az igazán fontos problémákra, amelyekről a tehetősebb rétegek mintha nem akarnának tudomást venni:

Egyikünk se maga választotta meg, hogy hol szülessen. Beleszülettünk egy családba, egy történelmi korba, a föld valamelyik pontján, és micsoda ostobaság ebből előjogot igényelni. Micsoda ellentmondás, hogy az egyik ember a másikat többre tartja, és az egyik ember a másikat ki akarja zárni az életéből...

Ezen kívül Beer beszél még a hajléktalanság nyomorúságáról is, és felhívja a figyelmünket, hogy az az ember, aki rossz időben, rossz helyre született (joggal) várja azt, hogy segítsenek neki. Sőt, Jézus is azt várja tőlünk, hogy ezt megtegyük.

Végül Beer arra is kéri a híveket, karoljanak fel egy rászorulót (vagy egy családot), és segítsenek rajta egész évben – azaz ne csak karácsonykor jótékonykodjanak (vagy többesszám első személyben: jótékonykodjunk). Ugyanis: „Szebbé lehet tenni ezt a világot, csak egy kis bátorság kell hozzá" – mondja.

Hogy Beer Miklósnak nem csak karácsonykor vannak ilyen gondolatai, arra jó példa, hogy már szeptemberben is volt egy korrekt körlevele (ez teljes egészében a Magyar Kuríron olvasható), amelyben a mélyszegénységben élők kilátástalan helyzetére reflektál. Ebből is szemeznénk egy picit:

Nem csaphatjuk be magunkat. A cigányság nem maga kereste a nyomorúságát, de saját erejéből nem is tud abból kiemelkedni. A foglalkoztatás, a munkahelyteremtés, az önmagáról való gondoskodás képességének megtanítása, az oktatásban való részesítés mind-mind feltétele annak, hogy önbecsülésük lehessen. Mindezt nekünk kellene megadnunk, nekünk kellene ehhez hozzásegíteni őket.
(...)
Nem ők tehetnek arról, hogy a vándorló, gyűjtögető életmód, a sajátos cserekereskedelmi viszonyok, a régi mesterségek iránti kereslet mind-mind eltűnt a mai európai civilizációból. Partra vetett halként tengődnek.
(...)
Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy olyan súlyos kérdésről van szó, amire nem vagyunk felkészülve. Bénítanak az előítéletek, a korszellem önző érzéketlensége, az egyéni fájdalmas csalódások, sérelmek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a cigányság nyomorúságát nem a börtönök és az erőszak fogja megoldani. Nekünk kell kitalálni a számukra felkínálható munkahelyeket.

És Beer (egy másik helyen) azt se fél kimondani, hogy jelenleg inkább csak látszatintézkedéseket kapunk, hiszen, mint mondja, nem az a megoldás, hogy „itt vannak a naposcsibék, tessék, csinálj velük, amit akarsz”. Ez akkor is teljesen nyilvánvaló kritikája az álságos, szegényeket büntető politizálásnak, ha a Magyar Nemzet a Beer-interjúja mellé odapakol egy keretest arról, hogy „Magyarország a romaügyek európai fellegvára”.

Ám ami még fontosabb: a váci püspök nem csak a kormánypolitika kritikáját nyújtja, hanem azt is kimondja, hogy az egyszeri jótékonykodás, az egyéni cselekedetek nem elegendőek, a politikai közösségnek, az államnak kötelessége az elesettekről, saját polgárairól gondoskodnia. Beer ezáltal túllép a klérus nagy része által hangoztatott szamaritánus logikán, és igazi koherens társadalmi kritikát gyakorolt.

Mellesleg, a teljes szentbeszéd megtekinthető itt: