Vajda Zoltán a vasárnapi tüntetés szervezője, választ írt cikkünkre, amely arról szólt, miért olyan emberek állnak csak fel a színpadra vasárnap, akiknek valamilyen módon közük van a tavalyi kormányváltó Összefogás pártjaihoz, vereségéhez. A választ és szerzőnk viszontválaszát lejjebb olvashatjátok. Az eredeti cikket itt olvashatjátok.

Kedves András!

Vasárnapra tüntetést szervezünk az európai Magyarországért Budapesten, és tüntetések lesznek Magyarország több városában és külföldön is. Szerveztünk már tüntetést máskor is, más okból is. Hogy miért tesszük mindezt? Talán mert úgy érezzük, hogy tennünk kell valamit. Talán azért, mert van mondanivalónk. Talán azért, mert azt gondoljuk, hogy a múltat nem lehet eltörölni, hanem annak hibáiból tanulni kell.

Én hiszek abban, hogy a tartalom nagyon fontos. Abban is hiszek, hogy nem elég folyamatosan mantrázni valamiről, hogy „ez így nem jó”, meg „tiltakozunk”, meg „le vele!”, meg „az elmútnyócév!”, meg az „elmúthuszonötév!”. Ennél több kell. Sokkal több. És hitelesebb is. Azt is hiszem, hogy első körben mindig azokat a problémákat kell megpróbálni kezelni, amelyek az emberek számára a legnagyobb gondot okozzák. Mint az orvoslásban: diagnózis felállítása, tünetek enyhítése, terápia kidolgozása, betegség meggyógyítása. Szerintem most a legnagyobb problémánk, hogy Orbán Viktor rendszere végleg romlásba dönti ezt az országot. De nem vagyok naiv. Tudom, hogy ez a rendszer csak egy tünet. Tünete mindannak, amit a rendszerváltás óta tettünk, vagy éppen nem tettünk meg.

Azt írod, hogy a vasárnapi tüntetés szónokai mintha az egy évvel ezelőtti választási vereséből semmit sem tanulva teleportáltak volna ide. Meg azt is írod, hogy „Az elmúlt egy évben, úgy tűnik, semmi sem változott a baloldali liberális politikai térben. Senki nem tett kísérletet a választási vereség átgondolására, és azokra a bonyolult dilemmákra sem kereste senki a megfejtést, hogy hogyan váltsuk le az Orbán-rendszert, és hogyan teremtsünk egy igazságos Magyarországot. Ezekre a kérdésekre senki nem kíván annál bonyolultabb választ adni, minthogy összefogás.”

http://kettosmerce.blog.hu/2015/01/28/ha_ujra_osszeadod_az_egyet_es_az_egyet_nem_lesz_harom

 

Ellentétben veled, aki egy oszlopdiagram egyetlen részéből az egészre tudsz következtetéseket levonni, én nem tudok az egész baloldali és liberális politikai tér nevében beszélni, csak a magaméban, esetleg szervezőtársaim nevében.  Soha nem tagadtam, hogy önkormányzati képviselő vagyok, mégpedig egy párt támogatásával és nagyon sok aktivista munkájának köszönhetően lettem az.  De nem tudom magamra venni azokat a hibákat, amelyeket elkövetett pártom, a pártom szövetségesei, az Összefogás, az elmúlt 25 év társadalmi és politikai elitje. Látom és ismerem a hibákat, és azt gondolom – mint ahogy ezt már korábban írtam –, hogy ezekből tanulnunk kell. Mindenkinek. Például az Összefogás pártjainak is, mert ha nem tudják a jövőben sem elhitetni az emberekkel, hogy valóban gondolnak valamit erről az országról, akkor végleg elbukhatnak.

Nem lehet úgy tenni, mintha nem lennénk mindannyian felelősek ennek az országnak a jelenlegi helyzetéért. Felelős Orbán, amiért kiüresített majd’ minden demokratikus értéket, egyszerű bohózattá silányítva azokat. Felelős az ellenzék, mert nem volt képes valós alternatívát állítani. Felelősek azok az emberek, akik segítették az ellenzéket a rossz döntések meghozatalában. Felelősek a rendszerváltás óta hatalmon lévő pártok. Felelősek a véleményformálók. De felelősek maguk az állampolgárok is, akik hosszú-hosszú évek óta próbálnak úgy tenni, mintha a politika, a közös ügyek nem is tartoznának rájuk. Nekem és mindenki másnak is (neked is, kedves András) el kell gondolkodnunk azon, hogy mit tettünk, mit tehettünk volna másként aktív éveinkben. Mikor kellett volna hátrarúgni a széket, felpattanni és ordítani, ahogy a torkunkon kifér.

Kérlek, gyere el vasárnap! Hallgasd meg a szónoklatokat. Ígérem, nem fogjuk azt kiabálni a színpadról, hogy „ÖSSZEFOGÁST, ÖSSZEFOGÁST!”, mert tudjuk, hogy ez nem oldaná meg közös bajainkat, ennél sokkal nagyobb a baj. Egyetértek veled abban, hogy új politikai gondolatokra, új politikai cselekvésre van szükség, és valószínű, hogy az új „műsorhoz” új emberek, pártok, szervezetek is kellenek majd, vagy legalábbis új gondolatokkal rendelkező emberek, szervezetek. És kell ahhoz elég demokratikus attitűd, hogy elfogadjuk azt a tényt, hogy talán nem mindig van igazunk.

Paradigmaváltás kell. Mert nem ilyen országban akarunk élni, hanem egy új, élhető, európai Magyarországon.

 

Vajda Zoltán

Szerzőnk válasza:

Kedves Zoltán,

Nem nagyon értem, miért veszed írásom csak és kizárólag magadra, és teszel úgy, mintha csak rólad szólna. Ha tényleg azzal lenne problémám, hogy te párttagként szervezel tüntetést, beszélsz, nyilatkozol, miközben civilként aposztrofálod magad, már decemberben megírtam volna egy hasonló cikket.

De a probléma azzal van, hogy a színpadra, amit te és szervezőtársaid ácsoltok, felkerül pártod, a Szolidaritás egyik vezetője; annak a pártnak az egyik vezetője amely fontos szerepet játszott a tavalyi választási vereséget létrehozó koalícióban; illetve felkerül még az a Heller Ágnes, aki ennek a vereséget hozó koaliciónak az egyik leghangosabb kívánója volt; meg felkerül Kész Zoltán, aki egy ugyanilyen koalíció nevében indul most a veszprémi választáson. Más nem.

Senki olyan nem lesz ezen a színpadon, akinek ne lenne valamilyen köze ehhez a vesztes kormányváltó Összefogáshoz. Hát mire gondoljak, ha nem arra, hogy más vélemény, az Összefogással valóban kritikus megjegyzés nem fog itt megjelenni?

De tudod mit, még ezzel sem lenne gond, ha bármelyikőtök szájából (és hát, ha nem is vettél részt benne, azért ebbe a pártba léptél be) azóta egyszer is elhangzott volna, hogy milyen hibák okozták ezt a vereséget, hogy hogyan kéne másképp csinálni.

De ilyen nem történt, vagy én nem tudok róla.

Azt írod, nem elég „mantrázni”, hogy „ez így nem jó”, meg „tiltakozunk”, meg „le vele!”, meg „az elmútnyócév!”, meg az „elmúthuszonötév!”
Majd a végén azt: „Egyetértek veled abban, hogy új politikai gondolatokra, új politikai cselekvésre van szükség, és valószínű, hogy az új »műsorhoz« új emberek, pártok, szervezetek is kellenek.”

Ha valóban nem csak mantrázzátok, hogy új emberek, új gondolatok kellenek, akkor miért a régieket pakoljátok fel a színpadra?

Jámbor András