Az EU és az Egyesült Államok közt kötendő szabadkereskedelmi partnerségről, azaz a TTIP-ről leginkább annyit tud az átlag olvasó, hogy Orbán szerint emiatt tiltották ki Vidáékat az Egyesült Államokból. Mikola István pedig saját bevallása szerint kész lenne megvétózni az amerikai nyomásgyakorlás eszközének tekintett szerződést. De hogy pontosan miről szólna a TTIP, és mik lehetnek vele a bajok, az eléggé hiányzik a magyar közbeszédből.

Szóval miről is lenne szó? Kezdjük a jó oldalával. Támogatói szerint hozna egy kis gazdasági növekedést (ami feltehetően a GDP-nek kevesebb mint egy százalékát tenné ki, és évente pár száz eurós előnyt jelentene egy európai háztartásnak), de ennél többről is szó van.

A TTIP úgy turbózná fel az USA és az EU gazdaságait, hogy nem csak a vámokat bontaná le (azokból amúgy se sok van már köztük), hanem globális ipari szabványokat is lefektetne, amelyek így akár globális szabványokká is válhatnak. Hiszen egy csomó másik ország is – ha versenyképes akar maradni – kénytelen lesz ezeket betartani.

Még szép is lehetne

Elméletileg ez jó is lehet, de a gyakorlatban fogalmunk sincsen még arról, hogyan is nézne majd ki a végeredmény. A tárgyalások még nagyon az elején járnak, és legalább két-három év, mire formát ölt majd ez az egész, ráadásul annyira titkolóznak a tárgyaló felek, hogy a magyar közvélemény még akkor se lenne sokkal több infó birtokában, ha történetesen érdekelné, miről szól a kereskedelmi partnerség szövege.

Alapvetően a közös szabványok azt is jelenthetnék, hogy Európa, amely környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági stb. szabványok terén az élen jár, megtanítja Amerikát és a világ többi részét a felelősebb gondolkodásra.

De valószínűbb, hogy mégsem olyan szép 

A gyakorlat persze nagy valószínűséggel nem ez lesz: az amerikaiak ugyanis sokkal engedékenyebbek a szabványaik terén, és nem is értik, Európa miért irtózik a hormonkezelt marháktól, a klórban tisztított csirkétől és a génkezelt zöldségektől, ha úgy tűnik, Amerikában egészséges gyerekek serege cseperedett fel idáig ezeket fogyasztva – vagy legalábbis még nem bizonyosodott be, hogy komolyabb egészségügyi károkat szenvedtek volna.

Európa úgy áll hozzá: jobb kivárni, lehet hogy olcsóbb így előállítani az élelmiszereket, de ha harminc év múlva sűrűsödni kezdenek miattuk az egészségügyi problémák, akkor nem tudunk már mit csinálni. Jobb félni, mint megijedni.

A gyakorlat tehát az lehet, hogy az amerikaiak majd egy kicsit szigorítanak, mi meg engedünk, és létrejön valami köztes izé. Arra a PM-es Jávor Benedek hívta fel nemrég a figyelmet, hogy ez a köztes szabvány könnyen évtizedekre is megkötheti az európai törvényalkotók kezét: ha közös sztenderdjeink vannak az amerikaiakkal, meg mindenki mással a világon, akkor nem kezdhetünk egyoldalúan szigorítani (főleg annak tudatában, hogy a partnerség keretében kötelezővé válhat, hogy az egyes országok előre tájékoztassák a partnerség többi résztvevőjét, milyen törvényeket terveznek a közeljövőben elfogadni). Ekkor pedig Európa, ha akarna, sem tudna előbbre lépni az élelmiszer-biztonság és a környezetvédelem terén, a TTIP pedig a globális stagnálás eszköze lesz.

Ez az egyik para, de van több is

Vannak olyan tanulmányok is, amelyek szerint nem GDP-növekedést, hanem valójában csökkenést hozna a TTIP. Könnyen lehet, Amerika és az EU összeborulása egy módszer arra is, hogy a Nyugat megerősítse gazdasági dominanciáját a világban, és ameddig nem tudjuk a részleteket, nem tudhatjuk, mely térségek fognak a leginkább szívni (akár Európában is lehetnek egész országok a vesztesek között, nem is beszélve a fejlődő országokról).

De felmerült az is, hogy a TTIP lehetőséget nyújt majd az amerikai nagyvállalatoknak, hogy kedvükre pereljenek államokat egy külön erre a célra létrehozott bíróságon (ez az úgynevezett ISDS mechanizmus). Nyilván ez is fantasztikus ötletnek tűnhet, ha tagállami kormány alatt csak a meglehetősen korrupt, mindent behálózó Fidesz-rendszert tudjuk elképzelni. Ha viszont abba gondolunk bele, hogy alapjáratban az EU-tagállamok jórésze és az Egyesült Államok is kiváló, pártatlan bíróságokkal rendelkezik, teljes mértékben érthetetlen, miért lenne ilyesmire szükség. A legelterjedtebb értelmezés szerint a nagyvállalatok lobbiznak érte. Az sem túl bizalomgerjesztő, hogy a magyar kormány is egy efféle nemzetközi választott bíróságra bízná Paks2 vitás ügyeit, bár ez ellentétes az épp a Fidesz által írt törvényekkel, amelyek leszögezik, hogy a magyar nemzeti vagyonnal kapcsolatos jogviták csak magyar földön, magyar nyelven és a magyar jog szerint lefolytathatóak.

A németek mindeközben már a germanikumaikat is félteni kezdték – mondván egy ilyen szerződés mellett lehetetlen lesz valamit helyi specialitásként levédeni. Akkor meg mi lesz, ha a bajor sört és a gyulai kolbászt hirtelen Kentucky-ban kezdik gyártani? Ráadásul az Európában masszívan támogatott mezőgazdaság versenyképességét is megingathatja, ha nagyobb mennyiségben érkeznek az amerikai áruk. És szólnunk kell az ellenzők egyik legnagyobb mumusáról is: az új magyar alkotmány által elátkozott, de más európai országokban is tiltott,  genetikailag módosított organizmusoknak, azaz GMO-knak is szabad utat jelenthet egy ilyen partnerség.

Ne dőljünk hátra

Aztán az is lehet, hogy minden szép és jó lesz. De még akkor sem dőlhetünk hátra nyugodtan, jogunk lenne ugyanis tudni, milyen szerződés készül itt szinte titokban. Több európai országban már jóideje folyik a mozgósítás, többek között a transzparencia érdekében. De másfél millió európai polgár (köztük majdnem egymillió német) már aláírta azt a petíciót, amely arra szólítja fel az EU tagállamait, hogy szüntessék be a tárgyalásokat. Szerintük a TTIP az eddigi szabályozó mechanizmusok felülírásával a demokráciát és a jogállamot is fenyegeti. És a szociális-, a munkajogi, környezetvédelmi normák mellett, a magánélethez való jog és a fogyasztóvédelem területén is ronthat a jelenlegi helyzeten. Elősegítheti a közszolgáltatásokra, a kulturális szférára és általában a közjavakra vonatkozó szabályozás lebontását.

Miközben múlt héten zárult le Brüsszelben a tárgyalások egy újabb szakasza, és a mai nap folyamán Budapesten is parlamenti vitanapot szentelnek a témának, a magyar közvéleménynek csak elenyésző töredéke tud a TTIP létezéséről.

Pedig lehet, hogy érdemes lenne kicsit odafigyelni, és nyomást gyakorolni választott képviselőinkre, kimenni az utcára is, ha szükséges. Első lépésként jeleznünk kellene: tudni szeretnénk, miről tárgyalnak a hátunk mögött.

Ezért is szervez több békés demonstrációt a mai nap folyamán 4 civil szervezet, hogy felhívják a  figyelmet a tervezett „trójai” egyezmény veszélyeire. 10 óráig a Kossuth téren lehet hozzájuk csatlakozni!

 Bsimonkrisztan, Szekeres Ferenc