2015 március elsejétől, azaz tegnaptól átalakult a segélyezés rendszere. A kormány számos támogatási fajtát megszüntetett, és az önkormányzatokra ruházott forrás nélkül. A lakásfenntartási támogatást, ami 500 000 családot érint, az adósságkezelési szolgáltatást, ami 10 000 háztartást érint, a méltányossági közgyógyellátást, ami 35 000 embert érint, a méltányossági ápolási díjat, ami 10 000 embert érint. És az önkormányzati segélyeket (350 000 ember) is ezután maguknak a településeknek kell állniuk. Még egyszer jegyezzük meg: állami forrás nincs. A kormány tervei szerint 2018-ra kivezetné a munkanélkülieknek járó támogatást, amit 2010 után csökkentett kilencről három hónapra. (számok innen)

Abban az országban visel háborút a lakosság többsége ellen a kormány, ahol 2013-ban 75% azt mondta, nem tudna kifizetni egy váratlan nagyobb összegű tartozást. Ebben az országban szünteti meg lényegében a kormány az adósságrendezési és a lakásfenntartási támogatást, illetve a rendkívüli segélyezés majdnem minden formáját. De biztos jó megoldást nyújt ez annak a 25%-nak is, akinek hiteltörlesztéssel vagy lakásfenntartással kapcsolatos hátraléka van. De nagy segítség annak a 11%-nak is, akiknek gondot okoz a fűtés kifizetése. (Számok innen)

De sorolhatnánk a korábbi szegényellenes intézkedéseket, az egykulcsos adó bevezetését, vagy azokat a perverz újraelosztást előidéző támogatási formákat, mint például a rezsicsökkentés, amelyek annál több pénzt hagynak valakinél, minél több pénze van indulásból. Egyetlen tétel nő 2015-re a szociális kiadásokban: a közmunkára fordított összeg. Akinek viszont ez nem jut, vagy nem tud jutni, az éhen halhat, ha nem éppen a közmunka-bérből hal éhen.

Ma Magyarországon a kormány hadjáratot folytat azok ellen, akik nem jobb módúak az átlagnál. Hadjáratot a szegénységben élők, a lecsúszás által fenyegetettek és a középosztály ellen is. A pénzt pedig saját jómódú rétegére, politikai vazallusaira költi.

Ha ma lenne baloldal Magyarországon, akkor ma reggel odaláncolná magát a Parlamenthez, de legalább a közmédiához, vagy a Magyar Művészeti Akadémiához, ahol kifizetik azokat a vazallusokat, akiknek a béréből és a semmire odadobott támogatásaiból ma a gyerekéhezést fel lehetne számolni Magyarországon.

Ha lenne baloldal Magyarországon, akkor megteremtené a középosztály, a lecsúszók és a szegénységben élők szövetségét, amelybe mindenki annyit adna bele, amennyit tud, segítséget, pénzt, ételt, vagy politikai tevékenységet, hogy ezt a háborút egyáltalán túl lehessen élni. De ma nincs baloldal, sem a pártpolitikában, sem a civil térben.