A Miniszterelnök tegnap jobbikos kérdésre válaszolva azt mondta. „Meg kellene inkább becsülni a 600 ezer kivándorlót, akik 2 milliárd eurót küldenek haza.” A mondat azért fura, mert jelentése – mármint, hogy értékesek a Magyarországot gazdasági érdekek miatt elhagyó állampolgárok – eddig nem tűnt ki a kormány intézkedéseiből.

Kép: Orbán Viktor Facebook-oldala

Alig 2 éve nyilatkozta azt Orbán Viktor az Alaptörvény negyedik módosításában a röghöz kötés Alaptörvénybe foglalásáról, hogy „a magyar társadalomnak jogos igénye az, hogy ha felsőoktatási támogatást ad, akkor azért cserébe kapjon valamit.” Pár hónappal korábban a hallgatói tüntetések idején pedig azt is mondta: „akik vállalják a »röghöz kötést« és elérnek bizonyos felvételi pontszámot, azok számára ingyenes lesz a továbbtanulás.”

Azóta sok víz lefolyt már a Dunán, és úgy tűnik, a kivándorlók hasznos állampolgárok lettek, persze kivéve, ha szavaznak. Emlékszünk még? A 2014-es választáson más szabály vonatkozott a kettős állampolgárokra, és más a külföldön dolgozó magyarokra, míg előbbieknek könnyítették, utóbbiaknak nehezítették a szavazást. A fideszes szavazati többségű kettős állampolgárok akár levélben is szavazhattak, míg a kint dolgozóknak előzetesen regisztrálniuk kellett, és ez se ment baj nélkül.

Pedig Orbán ma azt is mondta „politikai sakkjátszmákban használják fel a kivándorlókat.” Ráadásul itthon is rengeteg a munkahely, ezért arra biztatja a külföldön élőket, hogy jöjjenek haza, és vállaljanak itthon munkát. Nem tudjuk, hogy a kormányfő mire gondolt pontosan a „van munka” kitételnél, de ismerjük a számokat, és a 25 év alattiaknál tapasztalható 27%-os munkanélküliség nem tűnik olyan csábítónak a főként fiatalokból, gyerekvállalás előtt állókból álló Magyarországról kivándorlóknak.

Ha pedig arra gondolunk, hogy a kormánypárt gazdasági bevándorlás-ellenes szólamai pont a bevándorlás-ellenes pártok retorikáját erősítik uniós szinten, akkor se válik érthetővé a kormányfő retorikája. De ha csupán retorikaként tekintünk erre, akkor igen.

A felsőoktatás szétverése, a forráskivonások és a párhuzamos röghöz kötés, a fiatalok munkanélkülisége nem az a perspektíva, amely bárkinek azt üzenné, maradjon itthon. A külföldön dolgozók szavazásának nehezítése, az uniós bevándorlás-politika szigorítása is azt mutatja, hogy a kormányfő nemigen számít szavazóként a külföldön dolgozó, élő magyar állampolgárokra. Mindeközben pedig nem látunk a fiatalok életminőségét javító intézkedéseket a kormánytól, se a munkaerő-piacon se máshol.

Összességében azt láthatjuk, a kormány tényleg nem szeretné, ha politikai játszmában használnák a külföldi elvándorlókat, hiszen nincsen semmilyen kártya a kezében, amivel ebbe a játszmába be tudna szállni. Pedig ma Magyarországon majd minden családban, baráti társaságban van egy ember, aki Magyarország helyett Nyugat-Európát választja boldogulásul. Egy magyar kormánynak pedig ezzel foglalkoznia kéne, úgyhogy mi üdvözöljük, ha bárki a külföldön tanuló, dolgozó, magyar állampolgárok érdekében emel szót!